2011. október 17., hétfő

rohanok, rohanok és persze rohanok :D

 Azért a cím kissé túlzó, mert igyekszem lazítani ha van rá lehetőség. Ettől függetlenül elég feszes lett a munkabeosztásom. Történt pár dolog velünk mostanság, amiről szeretnék írni. Bele is vágok. :)
 Az első sztori az a megdroidosodásunk (ejj de szép kifejezés :D) története. Kezdődött azzal, hogy a telefonom kijelzője elromlott és mivel érintőkijelzős, ezért az esemény a használhatatlanságot is jelentette.  Kapóra jött, hogy lejárt a két éves hűségnyilatkozat a Vodafonnál, így gond nélkül mehettünk a Telenorhoz (jelenleg ők kínálják a legjobb díjcsomagot mentődolgozóknak). A készülékek kiválasztása már nehezebb feladat volt, de végül mindketten a Sony Ericsson X-8-ast favorizáltuk. Kicsit szokatlan még a dolog, de a testreszabhatóság nagyon tetszik. A vodás előfizetés lemondása is egy kaland volt, mert egy marketinges próbált a maradásról győzködni és igyekeznem kellett jókat válaszolni (tuti, hogy lehallgatják a főnökei és nem akartam gondot okozni, mert a szolgáltatással elégedettek voltunk). A gond az volt, hogy Békéscsabán tudtuk csak elintézni, ami komoly autózást jelentett. Szerencsére egy jó gyros-tál, a Cakaj pékségben helyrehozta a dolgokat.
 A kocsival is kellett szórakoznom a héten, mert a fagyok előtt fel kellett tölteni a hűtőt fagyállóval. Gondoltam, hogy ezt azért szerelőre bízom és mivel mindig hozzá hordom, így grátiszban megcsinálta.Ezen kívül egy bemattult indexbúrát és egy fácánnal való találkozás miatt a bal első ködlámpát is cserélni kellett. Utóbbi műveleteket már saját kezűleg akartam megcsinálni és az indexbúra cseréje nem is tartott túl sokáig. Ellenben a ködlámpa cseréje maga volt a rémálom. Egyrészt kábé ezer éves berohadt csavarokat kellett kilazítani. Másrészt egy nőgyógyászati módon kellett a lámpát beilleszteni. Szívtam, mint a torkosborz, de végül sikerült megjavítani.
 A hétvégén voltak anyuék is ebédelni. A menü kolozsvári káposzta és gundel palacsinta volt. Minden jól sikerült és a hangulat is jó volt köszönhetően az ágyas barackpálinkának. :D Jó dolog, hogy végre normális körülmények között fogadhatunk vendégeket. :) 

2011. október 3., hétfő

"Vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni." -Stephen King

 Igazából nem jutott eszembe semmi jó cím és megihletett a Hotdogon található álneves cikk. Megint elég sok dolog történt, de erőm nem igazán volt összeszedni ezeket. Most azonban nem bírok magammal és klaviatúrát ragadok. :)
  Szerintem a legfontosabb dolog az, hogy Imola végre valahára magyar állampolgár lett. Nem szeretnék turbómagyarnak tűnni, így csak annyit erről, hogy nagyon büszke vagyok és így érzem helyénvalónak a dolgot. Maga az eskütétel elég bensőséges volt, de rövid is. Azt hiszem, hogy nagyjából 20 perc alatt lezajlott. Lesz egy "kis" kavarodás Imola papírjai körül, ugyanis a házasság, az állampolgárság és a lakcím változása már sok a rendszernek. :D Szerencsére van, aki úgy tesz mintha átlátná a káoszt, szóval nem aggódunk. :) Szerettük volna megünnepelni az eseményt egy vacsorával, de az épületünkben működő vendéglőben már nem volt konyha mire ideértünk. Kicsit csalódott voltam, de végül úgy döntöttünk, hogy Mezőhegyesen ünneplünk, abban az étteremben, ahol az esküvői ebédet költhettük el. A konyha még mindig nagyon jó és a hely hangulata is bejövős.
  A következő hónap (itt értsd az októbert) elég pörgősnek tűnik, de nagyon várom. :) Hogy a régi-új hobbimról is ejtsek pár szót, el kell mondjam, hogy teljesen a kezemhez nőtt a fényképezőgép és bár Imola gépén is nagyon jól lehet dolgozni, mégis az enyém közelebb áll hozzám. Bizonyos funkciók nagyobb magabiztosságot adnak. Természetesen vagyok olyan majom, hogy a "műveim" folyamatosan kerülnek dA-ra és Facebookra.