És eltelt két hét! :)

 A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt pár dolog, amiről szeretnék írni. :) Gondolom, hogy mindenkit Balázs érdekel a legjobban. :) Köszöni szépen, jól van. Nő, mint a gomba és a napokban épp mászni tanítjuk, ami vicces dolog, ugyanis jelenleg egy tengeri teknős sebességével tud kúszni és nagyokat nyög hozzá. Persze, mivel extra makacs, így pár hét múlva már profin fog mászni, de addig fogunk sokat nevetni. Kajaügyben szinte viharos a tempó, mert még több pépet kóstolt és a karfiol-brokkoli kombinációt leszámítva minden jöhet, szerencsére Imola kreativitása itt is szárnyal, így az alma-körte duó igazi főnyeremény. :) Balázs jelenleg fogak nélkül vigyorog a világra (de azt szüntelenül), de az ínye alsó része már elég fehér, szóval hamarosan igazán fog tudni harapni.
 Voltak nálunk Imola szülei is, akikkel a megérkezésük utáni egy órában háromszor sikerült összeveszni, de utána egészen jól mentek a dolgok. ( Csengettek, pedig ki van írva, hogy ne, rózsaszín szegélyű body-t hoztak Balázsnak és Apósom ecetes-almapaprikás kézzel simogatta meg Balázs kezét.) Amíg itt voltak el tudtunk menni Békéscsabára megnyitni a babakötvényt a fiatalúrnak, európai egészségbiztosítási kártyát intézni, babakocsit venni és kettesben lenni Imolával. Nagyon jó nap volt. :)
 Az elkövetkezendő két hónap igazán sűrű lesz, mert áprilisban Szatmárnémetibe megyünk, hogy a család ott lakó része is megismerje Balázst, májusban pedig indulunk Hollandiába pár napra. :) Biztosan nagyon kemény, de nagyon jó időszak lesz. Már nagyon várom! :)

Balázs a legnormálisabb családtag! :)

 Az utóbbi napok elég zsúfoltak voltak. Pár nappal ezelőtt Orosházán voltunk kocsival, vásárolni és Balázs most teljesen jól érezte magát. Mondjuk szereztünk neki olyan szekeret, amin van gyerekhordozó, így tudott nézelődni. Nagyon tetszett neki a sok szín és az is, hogy száguldozunk. :) Másnap szegény Balázs kapott védőoltást, ami most nem viselte meg, mint a legutóbb. Persze nagyon sírt a szúrásoknál, de a helyi reakció nem volt olyan erős, mint a múltkor. Úgy tűnik, hogy a gyerekekbe mi neveljük bele a félelmet az orvosoktól, mert Balázs minden alkalommal szélesen mosolyog a doktornénire, pedig a legtöbbször kap tőle injekciót. Nagyon tetszik, ahogy a pillanatnak él és a legkeservesebb sírás után öt másodperccel is képes nagyokat mosolyogni. Említésre méltó még, hogy egyre több zöldséget ismer (répa, krumpli, tök és a klasszikus alma, ami nem zöldség) és az almán krumplin kívül minden nagyon tetszik neki.
 Tegnap és ma Minime Judit volt a vendégünk és teljesen egy hullámhosszon voltak Balázzsal! :) Nagyon jól esett beszélgetni vele és szívesen látjuk máskor is! :)

Szédülök! :D

 Nincs semmi bajom, csak baromi rég nem írtam, így most kicsit fura leírni a gondolataimat. Természetesen képtelen vagyok rendes időrendben leírni, hogy mi minden történt, de igyekszem valami értékelhetőt összehozni. :) 

 Ez a gyermeknevelés dolog szerintem a legkirályabb valami! :) Nem mondom, hogy egyszerű (Imolának főleg nem az, mert ő szokott kettesben lenni Balázzsal, amikor rossz napja van.), de nagyon megéri, mert minden pillanatban elképesztően sokat ad! :) Jó látni, hogy egyik nap még csak ide-oda dől, a másikon meg már a hátára fordul. Egyik nap még csak gurgulázik, a másikon meg csilingelve nevet. Ilyen dolgok történnek és persze nő, mint a gomba. :) Örülök, hogy nem kell napokra vagy hetekre távol lennem, mert biztosan lemaradnék az ilyen dolgokról. 

 Most az rsi (Rapid Sequence Intubation) vizsgám miatt elég feszült voltam két hétig (Remélem, hogy sikerült!) Közben pletyka szinten hallottam, hogy megint le akarnak venni esetkocsiról, mert le akarnak és pont. (A dolog lényege, hogy megint van egy tiszt, aki nem elégedett a munkámmal és ezért befújt a főnöknél, ehhez képest a többi tiszt elégedett. A csavar csak az, hogy az ápolók jelentős része viszont komoly indokkal neheztel erre az árulkodós mentőtisztre.)