ideális :)

 Szinte teljesen biztos, hogy az olyan napokat szeretem a legjobban, ha nyugodtan ébredhetek magamtól, van időm egy jó kávéra és reggelizni. Persze mindezt Imolával. :) Nem hinném, hogy ez az öregedés jele, sokkal inkább így lehet kiengedni a felgyülemlett feszültséget, ami a munka során óhatatlanul felgyülemlik. Szerencsére ez a mostani hétvége épp ilyen volt. Jó volt újra találkozni Anettel és bő egy napot együtt tölteni. Voltunk kétszer is Békéscsabán, egyszer csak vásárolni, illetve Anettet felvenni, meg a Kolbászfesztiválra is benéztünk. Előbbi teljesen jó volt, mert nem kapkodtunk és annyira nagy tömeg se volt, utóbbi az árak és a zsúfoltság miatt volt számomra riasztó. Tegnap és ma viszont csak a pihenésé volt a főszerep.

Képek a lakásról. :)

  Néhány képen látszik némi kupi, de ezt a képmanipuláló maffia csinálta. :)

Képek a lakásról. :)

rohanok, rohanok és persze rohanok :D

 Azért a cím kissé túlzó, mert igyekszem lazítani ha van rá lehetőség. Ettől függetlenül elég feszes lett a munkabeosztásom. Történt pár dolog velünk mostanság, amiről szeretnék írni. Bele is vágok. :)
 Az első sztori az a megdroidosodásunk (ejj de szép kifejezés :D) története. Kezdődött azzal, hogy a telefonom kijelzője elromlott és mivel érintőkijelzős, ezért az esemény a használhatatlanságot is jelentette.  Kapóra jött, hogy lejárt a két éves hűségnyilatkozat a Vodafonnál, így gond nélkül mehettünk a Telenorhoz (jelenleg ők kínálják a legjobb díjcsomagot mentődolgozóknak). A készülékek kiválasztása már nehezebb feladat volt, de végül mindketten a Sony Ericsson X-8-ast favorizáltuk. Kicsit szokatlan még a dolog, de a testreszabhatóság nagyon tetszik. A vodás előfizetés lemondása is egy kaland volt, mert egy marketinges próbált a maradásról győzködni és igyekeznem kellett jókat válaszolni (tuti, hogy lehallgatják a főnökei és nem akartam gondot okozni, mert a szolgáltatással elégedettek voltunk). A gond az volt, hogy Békéscsabán tudtuk csak elintézni, ami komoly autózást jelentett. Szerencsére egy jó gyros-tál, a Cakaj pékségben helyrehozta a dolgokat.
 A kocsival is kellett szórakoznom a héten, mert a fagyok előtt fel kellett tölteni a hűtőt fagyállóval. Gondoltam, hogy ezt azért szerelőre bízom és mivel mindig hozzá hordom, így grátiszban megcsinálta.Ezen kívül egy bemattult indexbúrát és egy fácánnal való találkozás miatt a bal első ködlámpát is cserélni kellett. Utóbbi műveleteket már saját kezűleg akartam megcsinálni és az indexbúra cseréje nem is tartott túl sokáig. Ellenben a ködlámpa cseréje maga volt a rémálom. Egyrészt kábé ezer éves berohadt csavarokat kellett kilazítani. Másrészt egy nőgyógyászati módon kellett a lámpát beilleszteni. Szívtam, mint a torkosborz, de végül sikerült megjavítani.
 A hétvégén voltak anyuék is ebédelni. A menü kolozsvári káposzta és gundel palacsinta volt. Minden jól sikerült és a hangulat is jó volt köszönhetően az ágyas barackpálinkának. :D Jó dolog, hogy végre normális körülmények között fogadhatunk vendégeket. :) 

"Vannak dolgok, amiket ki kell mondani, vagy meg kell látni, vagy meg kell találni." -Stephen King

 Igazából nem jutott eszembe semmi jó cím és megihletett a Hotdogon található álneves cikk. Megint elég sok dolog történt, de erőm nem igazán volt összeszedni ezeket. Most azonban nem bírok magammal és klaviatúrát ragadok. :)
  Szerintem a legfontosabb dolog az, hogy Imola végre valahára magyar állampolgár lett. Nem szeretnék turbómagyarnak tűnni, így csak annyit erről, hogy nagyon büszke vagyok és így érzem helyénvalónak a dolgot. Maga az eskütétel elég bensőséges volt, de rövid is. Azt hiszem, hogy nagyjából 20 perc alatt lezajlott. Lesz egy "kis" kavarodás Imola papírjai körül, ugyanis a házasság, az állampolgárság és a lakcím változása már sok a rendszernek. :D Szerencsére van, aki úgy tesz mintha átlátná a káoszt, szóval nem aggódunk. :) Szerettük volna megünnepelni az eseményt egy vacsorával, de az épületünkben működő vendéglőben már nem volt konyha mire ideértünk. Kicsit csalódott voltam, de végül úgy döntöttünk, hogy Mezőhegyesen ünneplünk, abban az étteremben, ahol az esküvői ebédet költhettük el. A konyha még mindig nagyon jó és a hely hangulata is bejövős.
  A következő hónap (itt értsd az októbert) elég pörgősnek tűnik, de nagyon várom. :) Hogy a régi-új hobbimról is ejtsek pár szót, el kell mondjam, hogy teljesen a kezemhez nőtt a fényképezőgép és bár Imola gépén is nagyon jól lehet dolgozni, mégis az enyém közelebb áll hozzám. Bizonyos funkciók nagyobb magabiztosságot adnak. Természetesen vagyok olyan majom, hogy a "műveim" folyamatosan kerülnek dA-ra és Facebookra.

eddig azt hittem, hogy fotóbuzi vagyok...aztán lett saját fényképezőm és tényleg fotóbuzi lettem. :)

 Elég hosszú a cím, de teljesen fedi a valóságot. Fura, de most kezdtem kiélni magam igazán és tényleg összenőttem a fényképezőmmel. Persze előtte elolvastam egy csomó tesztet és véleményt, de a döntő momentum mégis az első kép elkészítése.Imola is rengeteget segít, mert sokkal tapasztaltabb, mint én. A kiegészítőket is sikerült jól összeválogatni, szóval minden együtt van. :) Zárásként mutatok pár képet.

beszámoló :)

 Eltartott egy darabig mire eljutottam eddig, de nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba. Érdekes dolog, de a házasság nem változtatott nagyon sok mindent. Ennek talán az az oka, hogy évek óta együtt élünk. Az esküvő hajrája durván embertelenre sikeredett, mivel rengeteg dolog szakadt a nyakunkba egyszerre. Péntek este már alig vártuk, hogy Anyuéknál a párnára hajthassuk a fejünket.
Szombaton nem kellett korán kelnünk és szerintem jót is pihentünk. Reggeliztünk egy jót és szépen lassan készülődni is kezdtünk. Szerencsére az öltönyöm és az ingem is kényelmes volt, így nem éreztem feszélyezve magam. Imola egyébként is nagyon szép, de a menyasszonyi ruhája egyszerűen gyönyörű volt. :) A ceremónia előtt találkoztunk nagyjából minden vendéggel és az anyakönyvvezető is megtartotta az utolsó eligazítást. Az esküvő jobb lett, mint elképzeltem. Általában fülig ért a szám, de voltam meghatódva is. A pezsgőzést és sütizést követően átadtuk magunkat Juditnak, aki jobbnál jobb fényképekkel örvendeztetett meg minket. :) Kicsit izgultam a fotózás miatt, mert jobban szeretek a másik oldalon lenni, de a hangulat nagyon jó volt és végül én is kipróbálhattam egy dslr gépet. Végül már nagyon éhesek voltunk és igyekeztünk az étterembe, hiszen már mindenki ránk várt. A kaja szintén felülmúlt minden várakozást. Finom volt és hatalmas adag. Remélem, hogy mindenki elégedett volt. A torta felvágása nem volt egyszerű feladat, mert a marcipán máz inkább tört, mint vágódott (az ízre itt sem volt panasz). A virágdobás ismét vicces volt, mert Imola nem tud célozni, de szinte pontosan Ildi (Gomboca) kezében landolt a csokor. Az ajándékozás során egyik ámulatból a másikba estünk. Egyszerűen durva, hogy mennyi jó dolgot kaptunk. Látszott, hogy ismertek minket és nem lett 25. étkészletünk. Kis pakolás után hazaindultunk, hogy elérjük a nászutunk első állomását, Makót. A panzióban kicsit meglepődtek a ruhánkon (Imola még menyasszonyi ruhában, én pedig öltönyben), de maga a szoba jó volt és ki lehetett ülni az ajtó elé.
 Másnap reggel kaja és kis vásárlás után indultunk Horvátországba. Az út nagyon jó volt és tetszett is. :) Az alagutaknál meg leesett az állam. A szállásunk a tengerre nézett és a tulaj néni (Mara) hozta a déli nyitott és vidám szemléletet. Este étteremben ettünk (fáradtak voltunk és ettem volna valami helyi finomságot). A pincér halat hozott, fűszeres krumplit és paradicsomsalátát. A napjaink általában a következőképp teltek: Reggel 8 körül keltünk és mentünk le úszni, délben megvettük az istenifinom péksütink, sziesztáztunk a szobában, délután városnézés (Zadar, Sukosan, Sveti Filip Jakov) és este vacsora. Nagyon tetszett minden és a helyiek mentalitása külön megfogott (mindig mosolyognak és nem úgy tűnik, hogy divat lenne a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitás). Lőttünk pár szép képet és ettünk hatalmas fagyit (szerintem itt a turistáknak a szokásosnál is nagyobb adagot adnak. :)). A hazaút kicsit rázós volt (még az odaúton meghalt a hengerfejtömítés és emiatt állandóan folyt ki a víz a motorból), de a hegyekben dúló 12 celsius segített. Sajnos itthon már megint hőség volt, így kellően kiakadtunk mire megálltunk a ház előtt. Azóta valahogy nincs meg nekünk ez az itthoni tempó. :D Azért a tegnapi nap fénypont volt. Fogtuk magunkat és bementünk Békéscsabára. A terv az volt, hogy veszünk egy mikrót, egy fagyigépet és nem mellesleg az első saját fényképezőgépem. A terv, pedig valósággá vált! :) Annyira jó fényképezni, hogy csak na. :)

 Azt hiszem, hogy ennyit tudtam belesűríteni ebbe a beszámolóba. :) kimondhatatlanul szeretlek Feleségem! :)