annyi mindenről kéne mesélnem...

szerintem Imola blogpostja megint részletesebb lesz, mint azt enyém, de ha már nekiduráltam magam akkor írok. :) sok dolog történt velünk a legutóbbi post óta: Kinga ballagása, az esküvő szervezése a célegyenesben van, dolgoztunk és megünnepeltük Kicsim névnapját.
  Imola sok névnapi ajándékot kapott és ezekről be is számolt a dogos blogpostban. :) szerencsére mindenki talált olyasmit, ami igazi meglepetés volt és nem haszontalan dolog. egy békéscsabai bevásárlótúra alkalmával kapta meg tőlem és anyáéktól az ajándékokat, ami kissé hosszadalmas volt, de eredményes. itt vettünk még pár dolgot a meghívóhoz, mert biztosak akartunk lenni abban, hogy mindenkinek jut elég. abból, hogy saját kezűleg készítsük el őket nem engedtünk egy picit sem.
a következő nagyobb esemény Kinga egyetemi ballagása volt. elég sokat kellett dolgoznunk előtte, mert Imola nem akarja koptatni a szabadságát én meg szabadság helyett szabadnapokat kaptam arra a pár napra. maga az út elég fárasztó volt, mert elég komoly útfelújításokba kezdtek és sok volt a félpályás útlezárás. érkezés után Imola elment fodrászhoz az anyukája után, nekünk a fiúknak meg micset kellett volna sütni (fasírtszerű történet, de rúd alakú), de helyette a gps nyomkodásával töltöttük az időt. :D persze mire a lányok hazaértek épp elkészült a vacsora és jól bekajáltunk. ez után következett a meghívók elkészítése.
elvileg speciális fényképvágót használtunk volna, de nem lehetett elég pontosan illeszteni a képet, így végül tapétavágóval, vonalzó mentén vágtam. közben Imola és az apukája összeragasztották a lapokat. nem is tudom, hogy mikor kerültünk ágyba, de biztosan nagyon későn. :)
másnap kocsival indultunk Kolozsvárra, de nem én vezettem: egyrészt egyáltalán nem jártam még Kolozsváron, másrészt elfértünk a Corsában is, hiszen négyen voltunk (Kinga nem jött haza, mert kezdődnek is a vizsgái). Végül alaposan beigazolódott az az elméletem, hogy befontam volna a szakállam ha én vezetek, mert a romániai közlekedés balkánibb, mint a magyar, ezen kívül maga a város is tele van egyirányú utcákkal. miután leparkoltunk, felmentünk Biborkához (Imola és Kinga unokatesója, aki szintén Kolozsváron tanul) átöltözni és felfrissülni kicsit. ami ez után következett azt fel kéne venni az olimpiai számok közé: bejártuk szinte az egész belvárost alkalmi cipőkben, hogy megfelelő fülbevalót találjunk Kingának. utólag visszagondolva nem volt nagyon gáz, de mindenki gazdagabb lett pár vízhólyaggal. az első meglepetés épp ezen a sétán ért: a Mátyás szoborról lekerült a csúf borítás és le is tisztították, ezen kívül a románok figyelmességét jelzi, hogy a román zászlót távolabb helyezték, így nincs az embernek az az érzése, hogy megcsúfolják a szobrot. a ballagás egy színházteremben volt, ami az egyetemhez tartozik. itt jött a következő meglepetés: egyszerűen nem volt román himnusz. persze magyar sem, de ettől még mindenkinek az volt az érzése, hogy kezd tisztelet kialakulni a két nemzet között és a "húzd meg, ereszd meg" állapotról történt némi elmozdulás. maga a ballagás leginkább a búcsúról szólt, de inkább vidáman. a diákok közül mindenki magyar nemzetiségű, magyar tanárokkal, magyarul leadott tananyag volt. az ünnepség után, pedig egy magyar étteremben ettünk, ami csodaszép leginkább matyó motívumokkal volt díszítve. ez után még kicsit visszamentünk Biborkához majd indultunk vissza Marosvásárhelyre. az út elején történt egy kis baleset: elszundítottam és egy bukkanón megrándult a nyakam. eléggé megijedtem, mert halottam egy pattanást is a nyakam felől. megijedtem és eléggé fájt is, de végül túl gyorsan javult ahhoz, hogy komoly gond legyen. másnap reggel (inkább délben a készülődés és kényelmes reggeli miatt. :)) elmentünk megvenni a kürtös kalácsot, amit Imola kb. az ismeretségünk kezdete óta ígér. azt kell mondanom, hogy megérte várni és szerintem nem eszem többet máshol ilyet, mert ez elképzelhetetlenül finom volt. :) a hazautat egy más útvonalon tettük meg, így a Király-hágónál keltünk át a hegyeken és Ártándnál léptünk be az országba. este már csak letusolni és lefeküdni volt erőnk. hétfőn Imolám már dolgozott én meg küzdöttem a fejfájás ellen. Anyáék, Mamáék és Marcsi megkapta a meghívóját, majd hazajöttünk és újfent csak ágybaesni tudtunk a fáradtságtól. Tegnap dolgoztam, de szerencsére nem volt túl zsúfolt napunk. ezen kívül betalált egy facebook-os reklám, ami fényképezőgépeket ajánlott. persze nem akarok drága gépet, mert nem vagyok jó fotós, de a vaterán akad néhány egész jó ajánlat, így nem kell mindig Imolától elkérni a gépet ha eszembe jut valami.