Aludtam vagy két órát az éjjel, de valamiért még nem tudok aludni. Igazából a húsvét nem is telhetett volna jobban, mert csak éjszakánként dolgoztam. Jó hír még, hogy meg tudták javítani Imola fényképezőjét, így kattogtunk is. Szombaton Mamáéknál volt habzsidőzsi meg jó hangulat. Vasárnap anyáéknál ettünk. Beszélgettünk sokat meg volt fagyizás is. Szóba került, hogy mik a terveink gyereknév ügyben és úgy tűnik, hogy tetszettek az elképzelések.
Hétfőn sokáig aludtunk, mert bőségesen el voltunk látva kajával és azért is, mert illik pihenni is ilyenkor. Ebéd után Imola sütött nagyon finom virslis sütit, én meg készülődtem dolgozni. Ha a dogos blogomon írnám ezt a bejegyzést akkor csak annyit írnék, hogy megtörtént az első sikeres újraélesztésem. Szerencsére a kicsi, de lelkes olvasótábor miatt lehetek részletesebb. A kiérkezéskor még nem eszméleténél volt a beteg, de gyakorlatilag teljesen tele volt a tüdeje folyadékkal és borítékolható volt az állapotromlás. Megkezdtük a szükséges újraélesztést és próbáltuk megszabadítani a tüdőt a folyadéktól. Kb. 45 percig váltakozó sikerrel folyt a reanimáció, volt, hogy a spontán keringés mellé a spontán légzés is visszajött, de pár perc után ismét elvesztettük. Végül sikerült stabilizálni az állapotát. Útközben többször kellett leszívni a légutakból a folyadékot, de spontán légzéssel és keringéssel adtuk át a sürgősségi osztályon. Pokolian fáradtak voltunk, de elégedettek és tetézte a dolgot, hogy nekem ez volt az első sikeres újraélesztésem.
Twitteren is olvastam már az újraélesztésről, büszke vagyok rád, én biztosan bepánikoltam volna. Bár tény, hogy neked ez a munkád. :) Jó kis húsvétotok volt. :)
VálaszTörlésPuszi