És eltelt két hét! :)

 A legutóbbi bejegyzésem óta eltelt pár dolog, amiről szeretnék írni. :) Gondolom, hogy mindenkit Balázs érdekel a legjobban. :) Köszöni szépen, jól van. Nő, mint a gomba és a napokban épp mászni tanítjuk, ami vicces dolog, ugyanis jelenleg egy tengeri teknős sebességével tud kúszni és nagyokat nyög hozzá. Persze, mivel extra makacs, így pár hét múlva már profin fog mászni, de addig fogunk sokat nevetni. Kajaügyben szinte viharos a tempó, mert még több pépet kóstolt és a karfiol-brokkoli kombinációt leszámítva minden jöhet, szerencsére Imola kreativitása itt is szárnyal, így az alma-körte duó igazi főnyeremény. :) Balázs jelenleg fogak nélkül vigyorog a világra (de azt szüntelenül), de az ínye alsó része már elég fehér, szóval hamarosan igazán fog tudni harapni.
 Voltak nálunk Imola szülei is, akikkel a megérkezésük utáni egy órában háromszor sikerült összeveszni, de utána egészen jól mentek a dolgok. ( Csengettek, pedig ki van írva, hogy ne, rózsaszín szegélyű body-t hoztak Balázsnak és Apósom ecetes-almapaprikás kézzel simogatta meg Balázs kezét.) Amíg itt voltak el tudtunk menni Békéscsabára megnyitni a babakötvényt a fiatalúrnak, európai egészségbiztosítási kártyát intézni, babakocsit venni és kettesben lenni Imolával. Nagyon jó nap volt. :)
 Az elkövetkezendő két hónap igazán sűrű lesz, mert áprilisban Szatmárnémetibe megyünk, hogy a család ott lakó része is megismerje Balázst, májusban pedig indulunk Hollandiába pár napra. :) Biztosan nagyon kemény, de nagyon jó időszak lesz. Már nagyon várom! :)

Balázs a legnormálisabb családtag! :)

 Az utóbbi napok elég zsúfoltak voltak. Pár nappal ezelőtt Orosházán voltunk kocsival, vásárolni és Balázs most teljesen jól érezte magát. Mondjuk szereztünk neki olyan szekeret, amin van gyerekhordozó, így tudott nézelődni. Nagyon tetszett neki a sok szín és az is, hogy száguldozunk. :) Másnap szegény Balázs kapott védőoltást, ami most nem viselte meg, mint a legutóbb. Persze nagyon sírt a szúrásoknál, de a helyi reakció nem volt olyan erős, mint a múltkor. Úgy tűnik, hogy a gyerekekbe mi neveljük bele a félelmet az orvosoktól, mert Balázs minden alkalommal szélesen mosolyog a doktornénire, pedig a legtöbbször kap tőle injekciót. Nagyon tetszik, ahogy a pillanatnak él és a legkeservesebb sírás után öt másodperccel is képes nagyokat mosolyogni. Említésre méltó még, hogy egyre több zöldséget ismer (répa, krumpli, tök és a klasszikus alma, ami nem zöldség) és az almán krumplin kívül minden nagyon tetszik neki.
 Tegnap és ma Minime Judit volt a vendégünk és teljesen egy hullámhosszon voltak Balázzsal! :) Nagyon jól esett beszélgetni vele és szívesen látjuk máskor is! :)

Szédülök! :D

 Nincs semmi bajom, csak baromi rég nem írtam, így most kicsit fura leírni a gondolataimat. Természetesen képtelen vagyok rendes időrendben leírni, hogy mi minden történt, de igyekszem valami értékelhetőt összehozni. :) 

 Ez a gyermeknevelés dolog szerintem a legkirályabb valami! :) Nem mondom, hogy egyszerű (Imolának főleg nem az, mert ő szokott kettesben lenni Balázzsal, amikor rossz napja van.), de nagyon megéri, mert minden pillanatban elképesztően sokat ad! :) Jó látni, hogy egyik nap még csak ide-oda dől, a másikon meg már a hátára fordul. Egyik nap még csak gurgulázik, a másikon meg csilingelve nevet. Ilyen dolgok történnek és persze nő, mint a gomba. :) Örülök, hogy nem kell napokra vagy hetekre távol lennem, mert biztosan lemaradnék az ilyen dolgokról. 

 Most az rsi (Rapid Sequence Intubation) vizsgám miatt elég feszült voltam két hétig (Remélem, hogy sikerült!) Közben pletyka szinten hallottam, hogy megint le akarnak venni esetkocsiról, mert le akarnak és pont. (A dolog lényege, hogy megint van egy tiszt, aki nem elégedett a munkámmal és ezért befújt a főnöknél, ehhez képest a többi tiszt elégedett. A csavar csak az, hogy az ápolók jelentős része viszont komoly indokkal neheztel erre az árulkodós mentőtisztre.) 

 

 

Nyugság. :)

 Őszintén szólva most rinyálnom kéne amiatt, hogy leszív a munka, de valahogy az egésznek nincs túl nagy jelentősége, mert otthon épp az igazak álmát alussza a családom és ettől minden jó. :) Nagyon szokatlan, de jó dolog, ahogy Balázs napról-napra fedezi fel magának a világot (Ma épp az árnyékokat fedezte fel a falon.) és ez teljesen feltölt. Persze szinte állva is tudnék aludni (Imola szerintem fejen állva is.), de igyekszünk mindent megoldani a lehető legjobban. Elég gyakran mondom Imolának, hogy egy ilyen pöttöm gyerkőc tökéletes magyarázat a lélekvándorlásra, mert a legtöbbször olyan a tekintete, mint aki épp felfedez minden apróságot, de néha egy agg ember néz vissza rám, ha a szemébe nézek. :)

Imola fotója a Talpról. :) 

Teljes élet! :)

 Annyi helyzetelemző és beszámoló posztot olvastam, hogy kedvet kaptam pötyögni pár sort. Persze nem fogok tudni kronológiai rendben szépen leírni mindent mert szita az agyam. :)
 A Karácsony és környéke egy nagyon pörgős, de egyúttal a lehető legkülönlegesebb is volt, mert Balázs velünk volt. Próbáltam megfogalmazni egyedül és újdonsült apukákkal is, hogy milyen az első Karácsony egy kisemberrel és arra jutottunk, hogy teljesebb az egész, hiszen ilyenkor a család a legfontosabb. Szerencsére sikerült a lehető legtöbb emberrel együtt időt tölteni. Balázs annyi ajándékot kapott, hogy ki sem látszana a kupac mögül. :)
 A Szilvesztert megelőző időszak kicsit a belső értékelésről és számvetésről szólt. Jó volt időnként Balázs a kezemben tartva nézni, ahogy alszik, vagy felfedezi az őt körülvevő világot. Minden nap látható rajta egy pici változás és fejlődés. Szilveszter napján dolgoztam és ennyire nyilvánvaló jelzést még nem kaptam arra, hogy milyen fontos a mának élni, mert bármelyik pillanatban történhet valami, ami mindent megváltoztat. Az idei év rengeteg kihívást tartalmaz, de még több örömet is! :)

A mágikus 6. hét. :)

Imola blogját elolvasva rá kellett jönnöm, hogy én is durván elhanyagoltam a beszámolót a közös életünkről Balázzsal. Persze, amikor nem otthon vagyok, akkor dolgozom, vagy valami egyéb elfoglaltságom van (utóbbiakat igyekszem úgy szervezni, hogy a lehető legtöbbet legyek otthon). Sokan kérdezik, hogy milyen érzés apának és szülőnek lenni. Azt hittem, hogy ha letelik a szenzáció, akkor leesik, hogy van egy gyerekünk, de nem volt ilyen hűha élmény, egyszerűen kerekebb lett minden és furcsa, ha arra gondolok, hogy egy éve még ketten voltunk. :) Igyekszem jó apának lenni és majd az idő és Balázs eldönti, hogy hogy sikerül. Úgy érzem, hogy a "szülői szerepek" jól osztódnak, mert Imola az aggódósabb, én meg a lazább szülő. (Ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy Imola egy napja aggódással telik, az enyém meg gyerekveszélyeztetéssel.) Sokat beszélgetünk arról, hogy mit és hogyan szeretnénk tenni és remélem, hogy a félelmeinkről is nyíltan tudunk beszélni. Nem tudom, hogy hiba-e, de már elkezdtünk játékot (egy szett faautó) és könyvet (Winkler Róbert: Márton és Micike az autószerelő műhelyben) venni annak ellenére, hogy még jó ideig nem tudja őket használni. Amire viszont szüksége van az a szeretet és az, hogy engedjük megismerni a világot. :)

Balázzsal az élet! :)

Kicsit elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben, de a gyereknevelés tényleg napi 24 órás folyamat és a napirendünk is nagyjából mostanra alakult ki. Persze minden nap jön egy új felismerés és idő kellett, hogy belerázódjunk a szerepünkbe. Balázs egyébként nagyon jó baba és az adaptációs hasfájásán kívül (A születéskor az emésztőrendszer még nincs egészen kifejlődve és ezt tetézi az anyatej tápláló és zsíros özöne, ami jár némi fájdalommal.) eszik-alszik-nézelődik üzemmódban létezik. A pelenkázás alatt persze gyakran kerülünk Balázs alfelének hatósugarába, de némi gyorsasággal többé-kevésbé megúszható, hogy telibe lőjön. :) A fejét már másodpercekig tartja és ma összehozott egy jobbról teljesen balra fejfordítást, amit elvileg még hetekig nem kéne tudnia a szakirodalom szerint, de Balázs nem tud olvasni. A védőnénink nagyon kedves és hetente jön hozzánk beszélgetni. Anyuék előtt nagyon le a kalappal, mert segítenek és főznek, ha kell, ha meg nem kell semmit se csinálni, akkor telefonon érdeklődnek. :) Tegnap délután megjöttek Imola szülei, így Balázs minden percét sztárként éli. :) Én ma dolgozom először mióta megszületett, így elég fura volt felvenni a piros ruhát.