Balázsfotók :)

Balázzsal kibővülve! :)

 Biztosan nagyon csapongó és néhol kicsit hiányos poszt lesz, de eddig nem akartam írni, mert egyrészt állandóan rohantam, másrészt nagyon sokat aggódtam. :)
 Múlt héten csütörtökön bevittem Imolát Békéscsabára a kórházba, mert ez volt a megbeszélt befekvős időpont. Nem voltunk túl vidámak, mert ugyan telefonon és interneten tudtuk tartani a kapcsolatot, de az mégsem az igazi. Ági a szülésznő egyből a szülészeten helyezte el Imolát, ami később nagyon jól jött, mert nem kellett a több napja aszalódó kismamák között lennie, helyette friss babás anyukák közé került. Hazafelé beugrottam vásárolni pár dolgot Mezőhegyesen és Anyuékhoz is felmentem beszélgetni. Hazaérve főztem magamnak paprikás krumplit és próbáltam hasznosan eltölteni az időt. :)
 A péntek nagy feladata az volt, hogy a tárolóban lévő cuccokat úgy pakoljam, hogy beférjen a babakocsi. Szerencsére minden befért és a babakocsit is egészen könnyű kivenni. Ez után a szép időnek betudhatóan bringáztam egy sort, ami során kiderült, hogy a kerékpárom nagyon jól sikerült darab lett. :) Este próbáltuk Imolával tartani egymásban a lelket ugyanis a két nap eseménytelensége eléggé elkedvetlenített.
 A szombati nap az igazi fordulópont volt a Borsos család életében, persze ezt kora reggel még senki sem tudta. :) Úgy indult, hogy felkeltem és reggeliztem, majd tusolás után még vettem pár dolgot Imolának a kórházba, majd elindultam Anyuékhoz, mert úgy volt, hogy jönnek ők is Imolát látogatni. Odaérve épp csak leültem és beszéltem pár szót Anyuval, Imola hívott, hogy megrepesztették a magzatburkot. Kicsit lefagytam, de nem volt mit tenni, mert indultam Békéscsabára a nagy kalandért. Engem is meglepő módon nagyjából be tudtam tartani a sebességhatárokat, mert attól ugyan nem nagyon féltem, hogy Balázs megelőz, de szerettem volna a lehető leghamarabb Imola mellett lenni, hogy segítsek, ha tudok. :) Maga a szülés nagyon álomszerűen ment, de természetesen ez Imola és Balázs érdeme, meg Ágié és a szülészdokié. Nem tudom, hogy mennyire írhatok részletesen, de az biztos, hogy a pezsgőfürdőben vajúdás és a jó pillanatban beadott oxytocin injekció nagyon meg tudja gyorsítani a dolgokat. Végül 16 óra 48 perckor Balázs meglátta a körülötte álldogáló néniket és bácsikat. A csecsemős nővérek kezelésbe vették és némi tisztálkodás és mérés után a kezünkbe fogtuk a Balázst. Szerencsére nem siettek elvinni, így jó néhány percet együtt tölthettünk. Ezt követően még kétszer járt nálunk Balázs, mert Ági is visszahozta és a csecsemős nővér is, mert szinte azonnal próbálkozott az evéssel. Imolának még két órát a szülőágyon kellett töltenie, hogy megfigyeljék és pihenjen is valamennyit, eközben mindketten telefonáltunk és én twitteren is megosztottam a gólyahírt. A két óra letelte után segítettem Imolának tusolni és elkísértem a szobájáig, majd eljöttem a kórházból. Mivel reggel nem gondoltam, hogy ennyire megborul a napirendem, így bementem a Tescoba kajáért. Hazafelé úton durván kavarogtak a gondolataim. :) Hiába tartottam a kezemben Balázst, nem fogtam fel, ami történt, egyszerűen csak nagyon boldog voltam. :) Hazaérve meg is bontottam egy üveg bort és mivel egész nap semmit sem ettem be is rúgtam rendesen, de mint utóbb kiderült, hatékony volt a tejfakasztás.
 Vasárnap már fiatal apukaként mentem Mezőhegyesre és Anyuékkal a ház mögött futottam össze. Elsétáltam velük a boltba és közben elmeséltem a szüléssel kapcsolatos élményeimet. Hívott az édesapám, hogy miképp tudja megnézni Balázst, mert ma ráér és úgy tűnik, hogy jobban érdeklődik, mint mondjuk irántam. Megbeszéltük a dolgokat, majd ebéd után beautóztunk Békéscsabára. Imola kicsit fáradtabbnak tűnt, mint előző nap, de ez abszolút érthető volt, hiszen éjjel elég nagy volt a nyüzsgés a szülészeten, plusz egy szülést kiheverni sem két perc. Megnéztük Balázst, aki tökéletesen pózolt és persze szunyált. :) Hazafelé felhívott nagynéném, hogy ugorjak már be hozzá, mert valami autóalkatrészt szeretne velem rendeltetni az internetről. Őszintén szólva nem repestem az örömtől, de egy adag töltöttkáposzta és egy jó beszélgetés megmentette a helyzetet. :) Hazaérve kicsit elanyátlanodtam, mert hiányzott már Imola és vártam, hogy Balázs is a kezemben legyen. :)
 Hétfőn úri dolgom volt, mert Apu bevállalta a látogató kontingens szállítását. Kicsit fura volt, hogy nem én vezettem, de nem volt kellemetlen. :) Az volt a terv, hogy megállunk a kórház parkolójában és Judit innen sétál a fodrászbemutatóra, amin kötelező volt megjelennie. Sajnos csak itt derült ki, hogy a suli a város másik végén van, tehát autókáztunk egy sort. Közben hívott Imola, hogy nagy a fennforgás az osztályon, így el kell töltsünk némi időt a Csaba Centerben, főleg a Media Marktban és a Játékországban. Elég gyorsan eltelt az idő és már mehettünk is Balázsnézőbe. :) Kicsit villámlátogatás volt, mert nagy volt a pörgés és most Balázs hangját is hallottuk, mert sértve érezte magát, amiért megzavarták a szundikálásban. Fél három után jöttünk el a kórházból, majd Juditra és az egyik osztálytársára vártunk egy kicsit a suli előtt, ahol a fodrászbemutató zajlott. Várakozás közben bementünk a közeli boltba, ahol épp akciósan lehetett cukorkát venni, három csomag cukorkáért adtak egy mini hátizsákot, ami egyből Balázsé lett. Fél négykor végeztek a csajok és egy kis kitérővel elindultunk haza. Itthon már nagyon várakozással teli voltam és rendezgettem a dolgokat a lakásban. Nagy nehezen elaludtam és vártam. :)
 Kedden nagyon korán keltem és az extra időt a takarításra fordítottam. Nem csináltam túl nagy kupit, de egy porszívózás-felmosás kombó sosem árt. Miután végeztem beszereltem az autóba a gyerekülést és felragasztottam a "Baby on board" matricát is. Kilenckor hívott Imola, hogy indulhatok értük. Tankoltam és már robogtam is a családért. :) Volt némi kavar a kórházban, mert több baba jött haza. A hazautat Balázs nagyon jól viselte, egyedül az út felénél nyöszörgött kicsit, mert túlságosan rázta a fenekét a kocsi. Hazaérve természetesen meg voltunk illetődve és nem is tudtuk, hogy mihez kapjunk. Anyuék hoztak ebédet és én kihasználtam az alkalmat, hogy elugorjak az orvoshoz Balázs receptjeiért. A doktornő és az asszisztense körbepuszilt, majd megkaptam a recepteket, hogy a lehető legjobban ellásuk Balázst. Kifelé a váróban összefutottam nagynénémmel, aki a szomszédos oviban dolgozik és megkért, hogy vigyek el egy láda karfiolt mamáéknak. Eléggé jöttem volna már haza, szóval nem a legjobb pillanatban ért a kérés, de teljesítettem. Mama persze le akart ültetni és meg akart etetni, de nem értem rá. :) A patikában kész volt minden és még boltoltam is egyet. Hazafelé még beszéltem pár szót Anyuékkal, hogy mivel telt az első itthoni unokázás. Amikor hazaértem Zita, a védőnéni már itt volt és beszélgettünk egy jót, valamint jótanácsokkal látott el. Az alvás-evés kombó jól ment a pelenkázás, pedig nyögvenyelősen, de igyekeztünk, mígnem az egyik esti etetés során Balázs nem evett túl sokat és úgy gondoltuk, hogy kicsit később repetázhat. Ez később hibás döntésnek bizonyult, mert Balázst elővette a hasfájás, amit sok sírás és sok rugdalózás követett. Jó ideig felváltva aludt, hogy Imola, hol az én karomban, mert ahogy betettük a kiságyba elkezdett vigasztalhatatlanul sírt. Végül elég későn aludtunk el, de hajnal háromtól már jól mentek az etetések.
 Imola szerint akkor kezdődik új nap, amikor alszunk, így nagyjából itt van a nap határa. Történt ugyanis, hogy ugyan csak szűk három órákat, de tudtunk aludni. Ma már jobban ment az evés és az alvás is. Este még olyan extrém dologgal is megpróbálkoztunk, mint a fürdetés. Nyilván mehetett volna gördülékenyebben, de már kevésbé pánikolunk, mint tegnap. :) Mindenki nagyon sokat segít és menet közben mi is rájövünk dolgokra. Így zajlik az életünk már hármasban. :)

Még mindig Balázs előtt. :)

Úgy tűnik, hogy Balázs nagyon jól érzi magát odabent, mert még semmi jele annak, hogy tervezné a kiköltözést. Imolával egészen jól bírjuk a várakozást, bár a család türelmetlensége és idegessége nem tesz jót Imolának. Szerencsére sikerült arany középutat találni a pihenés és CTG vizsgálatok között, ami azért jó, mert tudjuk, hogy Balázs jól érzi magát odabent, de Imolát holnapig nem fektetik be, így itthon tud pihenni. Vasárnap óta szabin vagyok, így az utolsó simítások elvégzésére lesz időm és nem kell spéci logisztika ahhoz, hogy Imola mellett legyek és elvágjam a köldökzsinórt. Ma beüzemeltük a légzésfigyelőt, ami nagyon megnyugtató, hiszen így én is biztosabban megyek dolgozni.

Balázs már most öntörvényű! :)

 Ma Balázs mindenképp bebizonyította, hogy azt csinál, amit akar és akkor, amikor akarja, ugyanis ma megint ismételni kellett a CTG-t, mert egy percre sem állt le és ez megint nem ideális. Ugyanis a picúrok két dolog miatt lehetnek ilyen aktívak: az egyik, hogy épp átmozgatja magát (Ezt álmukban is meg tudják csinálni, ugyanis a magzatok álmodnak odabent, bár azt, hogy miről még nem sikerült kideríteni, de a legvalószínűbb, hogy az agyuk már ezt a módszert alkalmazza a külső ingerek feldolgozására.), a másik ok, hogy nem kap elég oxigént és a magzat küzd az életéért. A dolgot ma egy köldökzsinórt és méhlepényt áramlástani szempontból vizsgáló ultrahang döntötte el, mert mindkét szerv tökéletesen ellátja a feladatát, vagyis Balázs megkapja friss vért és oxigént Imolától. Furcsa mód kevésbé voltunk idegesek, mint a múltkori esetnél, mert talán jobban felkészültünk a találkozásra a fiunkkal. Persze, ha nincs minden rendben, akkor a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Imolát megcsászározzák és így lemaradok a köldökzsinór elvágásáról, de ez lett volna a legkevesebb. :) A szakadó esőben durva távot gyalogoltunk, de a szülészeten dolgozók megint kitettek magukért és ugyan sem a fogadott szülészdoki, sem a szülésznőnk nem volt jelen (Előbbi konferencia, a másik valószínűleg szabadnap miatt.), de az ügyeletes személyzettől is annyi odafigyelést kaptunk, amennyit lehetett. :) Most itthon lazítunk, de péntekre kaptunk időpontot egy utolsó utáni elővigyázatossági CTG-re. :)
 Azután, hogy részletesebben meséltem a mai napról, mesélnék a hét elejéről és az elmúlt hétvégéről is. A hétvége leginkább a pihenésről szólt és igyekeztünk pihenni. :) A héten eddig két nappali szolgálatom is volt. Hétfő reggel a köd miatt volt közlekedési baleset, amit egészen jól megúszott a két sérült, mert benne volt, hogy nem élik túl. A szerdai nap már nyugodtabb volt.

Várakozás. :)

 Nem is magyarázom a címet, hanem igyekszem pótolni az elmúlt hét eseményeit. :) Elég sűrű hetünk volt, de a munkám szerencsére most a szokottnál nyugodtabb volt.
 Csütörtökre egy ügyintézős napot szerveztünk Mezőhegyesre, mert Imolának lejár a jogsija és egyszerűbb egy honosított jogsit csináltatni, mint Romániába járni, hogy ott hosszabbítsanak. Az orvosi alkalmasságival kezdtünk, ami ugyan drágult az utóbbi időben, de legalább simán meglett. :) A következő kellemes meglepetés a helyi okmányiroda volt, mert nem ott lakunk, de simán megcsinálták a jogsit és még kártyával is lehetett fizetni, bár az ügyintézők hozzáállása megmutatta, hogy Magyarországon vagyunk. A következő állomáson az agyam le is dobta az ékszíjat, mert meg kellett látogatni az anyakönyvvezetőt (azok kedvéért írom, akik voltak az esküvőnkön, hogy már nem a kedves meghatódós hölgy van ott, hanem egy idióta alkesz picsa). Nem elég, hogy hülyeség miatt kellett idejönni (300 napnál régebben házasodtunk, így kérni kell házassági anyakönyvi kivonatot, mert különben nem írnak be apaként Balázs születési anyakönyvébe), de ráadásul az a kép fogadott, hogy az ügyintézők munkaidőben, ügyfelek jelenlétében nadrágot próbálnak és vásárolnak egy utazó árustól és épp a célirodában. Félreértés ne essék, nem vagyok munkabuzi, sőt szeretek lazítani, ha épp nem kell beteget ellátni, de ez nagyon kicsapta a biztosítékot. Ilyen felütés után kerültünk be végre és ment is minden szépen, mire kiderült, hogy Imola román állampolgárként szerepel a rendszerben (a magyar állampolgári esküje egy hónappal később volt és a mezőkovácsházi anyakönyvvezető "elfelejtette" összehangolni az adatokat) erre a néni nekikezdet a fülünk hallatára kurvaanyázni. Ez után felhívta az új kovácsházi kollégát és egymás fontosságának ecsetelése mellett megállapodtak abban, hogy megcsinálják, amit már bő egy éve kellett volna. Ez után némi nyugi és versenyszféra következett, ugyanis be kellett mennünk Imola munkahelyére, hogy be legyen küldve a TGYÁ-s nyilatkozat és amíg Imola és Mariann szívtak az internetnélküliséggel, én beszélgettem a többiekkel. Miután végeztünk, anyuékhoz mentünk kajálni és lazítani. Este melóznom kellett és rendesen ráfutottunk egy estre, mert egy öngyilkosjelölt gyógyszermérgezetthez kellett kimenni, aki néha karmolt, rúgott és harapott. A rendőrök eltévedtek, így nekünk kellett megoldani a szitut úgy, hogy egy mozdulatunk sem tűnhetett erőszakosnak, mert ezt tiltja a törvény.
 Péntek reggel hazaérve vásároltunk, Imola vasalt és pihentünk. Jól esett némi pihenés a hosszú nap után. Szombaton Aradon tankoltunk és vásároltunk. Vasárnap, pedig pihentünk és este F1 ismétlést néztünk.
 Hétfőn megint ügyintézős nap volt megint. Amíg Imola feladott egy csomagot és csekkeket fizetett, addig én gyógyszert írattam a háziorvosomnál és megkérdeztem, hogy lenne-e Balázs orvosa. Szerencsére igent mondott, ami szerencse, mert a gyerekorvossal sem szakmailag, sem emberileg nem értek egyet. A postán futottunk össze, majd az OTP-be kellett volna mennünk, hogy aktiváljuk Imola kártyáját, de a tömeg miatt elhalasztottuk és inkább bevásároltunk, majd a főzés és ebéd után próbálkoztunk újra, de nagyon lassan haladtunk, mert az ügyintézők pletykáltak és hangosan tárgyalták ki az ügyfelek pénzügyeit: egy nőt a hiteléről és a letiltásáról faggattak, egy bácsinak meg szinte kiabálva mondták, hogy akkor 5 millió forintja van a nyugdíjszámlán...
 Kedden egy békéscsabai út volt tervben, hiszen Imola erre a napra kapott időpontot ultrahangra. Reggeli után olvasgattunk, majd ebédeltünk és már a gyorsabb útvonalon mentünk csabára. Az ultrahang gyors volt, talán túl gyors is. Sajnos hiába dolgozom az egészségügyben, nem vagyok elégedett a szakdolgozók hozzáállásával, mert értem én, hogy nem keresünk jól és azt is, hogy le vagyunk terhelve, de egy mosoly rengeteg mindent megoldana. :) Hazaérve készülhettem is dolgozni. Szerencsére nem voltunk sehol, így tudtam pihenni.
 Szerdán reggelire hoztam káposztás lángost és pihentünk is egy sort. Ismét Mezőhegyesre mentünk, mert elkészült a házassági anyakönyvi kivonat (hittük mi). Mint kiderült még ki kell nyomtatni a papírt, amit további bazmegelések árán sikerült. Ez után anyuéknál beszélgettünk és ettünk, majd indultunk Békéscsabára a második körös vizsgálatsor. Szerencsére Balázs tökéletes CTG-t dobolt Imola pocakjában, így ezt rendesen megúsztuk. A szülészdoki sem késett és vizsgálat helyett a terhesség legutolsó időszakát beszéltük át. Miután végeztünk Imola felhívta Ágit a szülésznőt és mekiztünk egyet. Hazafelé már egészen jó volt a hangulat. :) Hazaérve szétnéztem az extremdigital.hu-n, mert Karácsonyra valószínűleg internetről rendelünk ajándékot. Kiderült, hogy akkus fúrócsavarozón kívül mindent meg tudunk rendelni jó áron. Ismét mehettem dolgozni, de megint szerencsém volt. Őszintén szólva elég kemény egymás után két éjjel, főleg így, de majd pihenek egyszer. :)
 Ma reggel hazajöttem, reggeliztünk, boltoltunk, majd csináltunk ebédet: brokkolikrémlevest és tejszínes gombapörköltet. Délután mostunk és Totalcaros Égésteret hallgattunk. :)

Az én fiam egy troll. :)

 Az utóbbi néhány nap a pihenésről szólt és arról, hogy ha megérkezik Balázs, akkor a lehető legkevesebb dolgot kelljen intézni.
 Tegnap reggel felkeltünk, megreggeliztünk, majd beugrottunk a háziorvosunkhoz, mert a terhesség vége felé is kell egy belgyógyászati vizsgálat (ekg és vérnyomásmérés), amit le is tudtunk, majd megnéztünk egy picit hosszabb, de simább útvonalat Békéscsabára, mert mind Imola, mind Balázs jobban érzik magukat így. :) Békéscsabán elsőként felnit és téligumit akartam venni a Golfra és megnéztünk egy mások által ajánlott helyet. Elég profi gumiszervizről van szó és elég gyorsan bepakolták nekem a csomagtartóba a négy komplett kereket. :) Ez után jött a nap legnehezebb időszaka, ami a CTG és azt követő egy óra volt. Történt ugyanis, hogy a védőnők által készített CTG-n Balázs nagyon inaktív volt (előtte és utána nagyon aktív volt) és ezért az orvos a vizsgálat megismétlése mellett döntött a szülészeti osztályon. Maga a vizsgálat arra jó, hogy megnézze, hogy mennyire aktívak a magzatok a méhen belül, ugyanis magas aktivitás esetén jó a vérellátás. Ha a második CTG-n is ennyire inaktív Balázs, akkor Imolát azonnal megcsászározzák. A szülészetre ugyan be tudtam kísérni Imolát, de ki kellett jönnöm és izgulhattam kint a folyosón, hogy mi lesz. Egyik pillanatban egy szőke hajú és fehér ruhás jelenés robog el mellettem, akiben felismertem Ágit, a szülésznőt, aki majd Balázst segít kiköltöztetni. Gyorsan kifaggatott, majd robogott tovább és a kezébe vettem Imola dolgait. Később visszajött és megnyugtatott, hogy az ismételt vizsgálat jól sikerült és elkapták Balázst, amint karate gyakorlatokat végez. :) Még egy sort kellett várnunk, ugyanis Ági szólt a szülészdokinak is, hogy esemény van és nézze meg Imola eredményeit. Sajnos épp dolga volt az igazgatáson, de aztán jött és ő is megnyugtatott. Az izgalmak után farkaséhesek voltunk, így ettünk, majd vettünk a Brendonban étrendkiegészítőt és a Tescoban vettünk még néhány dolgot. Mezőkovácsházára érve beugrottunk a kacsánkért mamáékhoz és beszélgettünk egy kicsit. Hazaérve ettünk és pihentünk, majd aludtunk.
 Ma reggel hétkor kellett volna kelni, de eléggé a nehezünkre esett (főleg nekem). Felpakoltuk a kacsát és robogtunk is Mezőhegyesre ügyintézni. Imola jogsijához szereztünk elsőként orvosi igazolást, majd az okmányirodában el is kezdtük a jogsi megújításához szükséges procedúrát, így nagyjából egy hónap és Imola megkapja a magyarországi jogsiját. A következő állomás az anyakönyvvezető volt, mert a törvény szerint nem fogadják el a 300 napnál régebbi házassági anyakönyvi kivonatot Balázs anyakönyvezéséhez. Itt eléggé kiakadtunk, mert miközben kint várakoztunk a hivatali dolgozók nadrágokat próbálgattak az irodában. Félreértés ne essék, nem vagyok farizeus munkabuzi, de ez szerintem egy állami hivatalnál elfogadhatatlan. Mint kiderült az előző mezőkovácsházi anyakönyvvezető "elfelejtette" értesíteni a mezőhegyesit, hogy Imola magyar állampolgár lett, így nem tudta kiadni az anyakönyvet. Mondjuk itt is felhúztam a szemöldököm, mert a hölgy úgy kurvaanyázott, hogy közben vagy egy percig levegőt sem vett és mindezt előttünk... Az utolsó kötelező pont Imola munkahelye volt, ahol szemlélődőként beleláttam az iroda mindennapjaiba. Ezt követően a nap további részét anyuéknál töltöttük, ami most több volt, mint jó. :)