Csütörtökre egy ügyintézős napot szerveztünk Mezőhegyesre, mert Imolának lejár a jogsija és egyszerűbb egy honosított jogsit csináltatni, mint Romániába járni, hogy ott hosszabbítsanak. Az orvosi alkalmasságival kezdtünk, ami ugyan drágult az utóbbi időben, de legalább simán meglett. :) A következő kellemes meglepetés a helyi okmányiroda volt, mert nem ott lakunk, de simán megcsinálták a jogsit és még kártyával is lehetett fizetni, bár az ügyintézők hozzáállása megmutatta, hogy Magyarországon vagyunk. A következő állomáson az agyam le is dobta az ékszíjat, mert meg kellett látogatni az anyakönyvvezetőt (azok kedvéért írom, akik voltak az esküvőnkön, hogy már nem a kedves meghatódós hölgy van ott, hanem egy idióta alkesz picsa). Nem elég, hogy hülyeség miatt kellett idejönni (300 napnál régebben házasodtunk, így kérni kell házassági anyakönyvi kivonatot, mert különben nem írnak be apaként Balázs születési anyakönyvébe), de ráadásul az a kép fogadott, hogy az ügyintézők munkaidőben, ügyfelek jelenlétében nadrágot próbálnak és vásárolnak egy utazó árustól és épp a célirodában. Félreértés ne essék, nem vagyok munkabuzi, sőt szeretek lazítani, ha épp nem kell beteget ellátni, de ez nagyon kicsapta a biztosítékot. Ilyen felütés után kerültünk be végre és ment is minden szépen, mire kiderült, hogy Imola román állampolgárként szerepel a rendszerben (a magyar állampolgári esküje egy hónappal később volt és a mezőkovácsházi anyakönyvvezető "elfelejtette" összehangolni az adatokat) erre a néni nekikezdet a fülünk hallatára kurvaanyázni. Ez után felhívta az új kovácsházi kollégát és egymás fontosságának ecsetelése mellett megállapodtak abban, hogy megcsinálják, amit már bő egy éve kellett volna. Ez után némi nyugi és versenyszféra következett, ugyanis be kellett mennünk Imola munkahelyére, hogy be legyen küldve a TGYÁ-s nyilatkozat és amíg Imola és Mariann szívtak az internetnélküliséggel, én beszélgettem a többiekkel. Miután végeztünk, anyuékhoz mentünk kajálni és lazítani. Este melóznom kellett és rendesen ráfutottunk egy estre, mert egy öngyilkosjelölt gyógyszermérgezetthez kellett kimenni, aki néha karmolt, rúgott és harapott. A rendőrök eltévedtek, így nekünk kellett megoldani a szitut úgy, hogy egy mozdulatunk sem tűnhetett erőszakosnak, mert ezt tiltja a törvény.
Péntek reggel hazaérve vásároltunk, Imola vasalt és pihentünk. Jól esett némi pihenés a hosszú nap után. Szombaton Aradon tankoltunk és vásároltunk. Vasárnap, pedig pihentünk és este F1 ismétlést néztünk.
Hétfőn megint ügyintézős nap volt megint. Amíg Imola feladott egy csomagot és csekkeket fizetett, addig én gyógyszert írattam a háziorvosomnál és megkérdeztem, hogy lenne-e Balázs orvosa. Szerencsére igent mondott, ami szerencse, mert a gyerekorvossal sem szakmailag, sem emberileg nem értek egyet. A postán futottunk össze, majd az OTP-be kellett volna mennünk, hogy aktiváljuk Imola kártyáját, de a tömeg miatt elhalasztottuk és inkább bevásároltunk, majd a főzés és ebéd után próbálkoztunk újra, de nagyon lassan haladtunk, mert az ügyintézők pletykáltak és hangosan tárgyalták ki az ügyfelek pénzügyeit: egy nőt a hiteléről és a letiltásáról faggattak, egy bácsinak meg szinte kiabálva mondták, hogy akkor 5 millió forintja van a nyugdíjszámlán...
Kedden egy békéscsabai út volt tervben, hiszen Imola erre a napra kapott időpontot ultrahangra. Reggeli után olvasgattunk, majd ebédeltünk és már a gyorsabb útvonalon mentünk csabára. Az ultrahang gyors volt, talán túl gyors is. Sajnos hiába dolgozom az egészségügyben, nem vagyok elégedett a szakdolgozók hozzáállásával, mert értem én, hogy nem keresünk jól és azt is, hogy le vagyunk terhelve, de egy mosoly rengeteg mindent megoldana. :) Hazaérve készülhettem is dolgozni. Szerencsére nem voltunk sehol, így tudtam pihenni.
Szerdán reggelire hoztam káposztás lángost és pihentünk is egy sort. Ismét Mezőhegyesre mentünk, mert elkészült a házassági anyakönyvi kivonat (hittük mi). Mint kiderült még ki kell nyomtatni a papírt, amit további bazmegelések árán sikerült. Ez után anyuéknál beszélgettünk és ettünk, majd indultunk Békéscsabára a második körös vizsgálatsor. Szerencsére Balázs tökéletes CTG-t dobolt Imola pocakjában, így ezt rendesen megúsztuk. A szülészdoki sem késett és vizsgálat helyett a terhesség legutolsó időszakát beszéltük át. Miután végeztünk Imola felhívta Ágit a szülésznőt és mekiztünk egyet. Hazafelé már egészen jó volt a hangulat. :) Hazaérve szétnéztem az extremdigital.hu-n, mert Karácsonyra valószínűleg internetről rendelünk ajándékot. Kiderült, hogy akkus fúrócsavarozón kívül mindent meg tudunk rendelni jó áron. Ismét mehettem dolgozni, de megint szerencsém volt. Őszintén szólva elég kemény egymás után két éjjel, főleg így, de majd pihenek egyszer. :)
Ma reggel hazajöttem, reggeliztünk, boltoltunk, majd csináltunk ebédet: brokkolikrémlevest és tejszínes gombapörköltet. Délután mostunk és Totalcaros Égésteret hallgattunk. :)
Szia! Kicsit jobban örültem volna, ha jobban kifejted a címet, de így is jó volt olvasni, mi van veletek, bár ezeket már Imolánál olvastam, viszont így most teljesebb a kép. :) Szép hétvégét nektek! :)
VálaszTörlésBő egy hét van Balázs érkezéséig. :) Erre várok.
VálaszTörlés