Évforduló és nyugalom. :)

 Ez a hét igazából eddig leginkább a nyugalomról szólt, főleg mert esőben nem volt kedvem kimenni (azért Imoláért elugrottam Mezőhegyesre, mert nem vitt ernyőt) és inkább olvastam. Pár hete letöltöttem Raymond E. Feist életművének nagy részét és most azt olvasom nagy erőkkel. Amúgy fantasykat ír és a történet bonyolultsága valahol a Gyűrűk Ura és a Trónok Harca között lehet félúton. :)
 Kedden volt a második házassági évfordulónk és el is mentünk vacsorázni az Éva Csárdába, ahol az esküvő utáni ebéd is volt. Nagyra értékelem, hogy ki tudunk mozdulni otthonról és emiatt fel tudunk mindketten frissülni. Volt már, hogy mindkettőnk szülei felajánlották, hogy vigyáznak Balázsra több napon át, de én úgy képzelem, hogy jó ideig csak pár órára "adjuk kölcsön", mert ő a mi gyerekünk és nem egy nyűg. :) (Azt hiszem, hogy kicsit elkalandoztam. :)) Holnap lesz az utolsó kötelező ultrahang és remélhetőleg Balázs benne lesz, hogy elkészüljön a 4D ultrahang. :)

Utolsó erőbedobás. :)

 Ma reggel is 9 körül keltünk, mert ugyan tegnap befejeztük a pakolást, de egy nagytakarítás várt még ránk. Nagyon durva volt, mert az ágyból úgy keltünk ki, mint egy reumás csiga és a reggeli is lassítva ettük. Ez után lehordtam a szemetet a kukába, addig Imola elmosogatott. Nekiálltam porszívózni, Imola pedig megpucolta a gombát a bolognai ihletésű rakott krumplihoz (ami egyébként sima bolognai raguból és vékonyra szelt krumpliból áll és ezeket kell rétegezni, majd egy tűzálló tálban sajttal a tetején megsütni). A ragut már én készítettem és addig Imola felmosott. A Forma 1-re már meg is ebédeltünk és lehetett lazítani. :) Imola le is feküdt aludni, én meg bámultam ki a fejemből. Késő délután elfutottam a boltba, mert kifogyott a tej. Mára már semmit sem tervezek és holnap sem akarok ébresztést. :)

Átrendeződés. :)

 Ma reggel 9 körül Imola ébresztett azzal, hogy asztalon a reggeli és mindjárt kész a kávé. :) Nem is tétlenkedtem (veszélyesen sokat :D) és már toltuk is be a csilis-paradicsomos halat. Reggeli után Imola nekiállt szelektálni a rengeteg papírt a könyvespolc tövében, én meg a nappaliban csináltam ugyanezt. Az idilből csak a főnök hívása zavart meg: úgy tűnik, hogy véglegesen elkúródott a beosztás (nem magától persze, hanem ő nem ellenőrizte le magát) és az egyhetes itthoni lazulásom veszélybe került. Azt az elején kikötöttem, hogy a péntek nappal tabu, más napjaimat meg úgy osztja, ahogy jólesik. Szerencsére lett jó megoldás és visszatérhettünk a pakolás gyönyörei közé. Dél után odatettem a vizet a szilvásgombócnak és a pakolnivaló is kezdett apadni. Megnéztük a nagyon parádés Spa-i időmérőt és jött a napi főszerepem, ugyanis egyedül kellett kihoznom a könyvespolcot a nappaliba és ehhez le kellett vennem egy ajtót. Szerencsére senki és semmi sem sérült meg és a polc is elfér a kitalált helyén. Megvacsoráztunk és ezt követte az ágyunk elfordítása, majd a kiságy összerakása. Szerencse, hogy fenyő ágyat vettünk, mert szépen idomult és nem tört vagy morzsálódott, mint a bútorlap. Jutalmul ettünk egy adag jégrémet és megint csodálkoztunk egy sort, hogy minden milyen jól elfér. :) Utána már csak tévéztünk és barackot ettünk. :) Holnap még vár egy nagytakarítás és készen is leszünk a betervezett módosításokkal! :)

Szülőszobalátogatás. :)

 Persze a legutóbbi bejegyzésem óta dolgoztam is, de durván nagy esemény nem történt, szóval inkább a tegnap délutánról írnék. :) Igazából sok összehasonlítási alapom nincs, mert még sosem jártam a békéscsabai kórház szülészetén, csak az orosháziban, de a kettőt már össze lehet hasonlítani. :)
 Amint Imola hazaért megebédeltünk és már robogtunk is csabára. A kórház egy hatalmas komplexum és mivel ide szökőévente hozunk beteget, így a recepción kértünk útbaigzítást. Végül kis séta után megtaláltuk a szülészetet és a szülésznőt is, aki elsőre nagyon szimpatikus volt. :) Leültetett és átbeszéltük a terhességet, valamint azt, hogy mi fog történni a szülés előtt, alatt és után. Megkérdezte, hogy mivel foglalkozunk és azt hiszem, hogy kicsit megnyugodott, amikor elmondtam, hogy mi a munkám. Kiderült, hogy az osztályon dolgozók inkább a természetesség mellett teszik le a voksukat, ami egyrészt hátrány, hiszen az epidurális fájdalomcsillapítás még gyerekcipőben jár, másrészt jó, mert nem adnak oxitocin infúziót, amit protokolszerűen alkalmazni nem más, mint brutalitás. Kicsit meglepte a szülésznőt, hogy kérdezem és nem kijelentem, hogy bent szeretnék lenni, amikor Balázs a világra jön, ugyanis a munkám során is kezdeni kell valamit a hozzátartozókkal, ami nem mindig könnyű. Természetesen igent mondott, hiszen nem mondhatott mást! (Tényleg nem!) Miután átbeszéltük a dolgokat megnéztük a szülőszobát és a hozzá tartozó egyéb szobákat. Itt ért a legtöbb meglepetés, ugyanis az orosházi szülőszoba annak ellenére nagyobb, hogy maga a kórház kisebb. Úgy tűnt, hogy csabán mernek színeket használni és sokkal több lehetőség van a szeparációra, ami a szülés intimitásának tesz jót. :) Kiderült, hogy az anyuka annyit lehet a picivel, amennyi jól esik, de ha pihenni szeretne, akkor az is megoldott, hiszen az újszülötteknek külön helység van pár méterre a kismamáktól. Szerencsére a "kór"termekbe nem mehetnek be a látogatók, ami megint jó pont! Apropó látogatás: úgy van kitalálva a rendszer, hogy a kismamát kell megjáratni a babáért, amit ugye jófej rokon nem tesz, szóval ezzel kicsit megelőzik, hogy népvándorlás alakuljon ki.
 Kicsit zsongott a fejünk a végére, de Imola hősisesen végigvárta a dolgot, én meg inkább megnyugodtam. :) Felhívtam Anyut és őt is megnyugtattam, aztán hazaérve Imola szüleinek is elmeséltük a délutánt. Este vacsoráztunk és én már ma feküdtem le. :)

Elmaradt bejegyzés. :)

 A héten szinte minden nap történt velem valami, ami posztért kiáltott, de végül inkább Imolával beszéltem át a dolgokat, ahelyett, hogy egyoldalúan leírom. Az utóbbi pár nap munka szempontjából kicsit sűrűbbre sikerült, amit nem bánok, de a héten a főnök intrikáinak fősodrába kerültem. Igazából a kollektíva már rég nem veszi fel a manipulációit, de ha hazugságok terjednek rólam azt nem szoktam hagyni. Nem volt más lehetőségem, mint nyíltan kérdőre vonni és beismert mindent. biztos vagyok benne, hogy rövid távon szálka leszek a tenyerében, de nem bánom a dolgot. :)
 Imola igazi hátország volt (mindig az, de most sokkal jobban függetleníteni tudom magam a napi gondoktól) és nagyon jól éreztük magunkat kettő és félben. :) Tök jó, hogy amikor nem dolgozom, akkor ki tudok kapcsolni és ugyan fizikálisan kicsit fáradt vagyok, de nagy kedvvel járok be dolgozni. Egyébként úgy érzem, hogy a szülőség nagyban átrendezi a dolgok fontossági sorrendjét és ez jó! Azt hiszem, hogy a hét egyik legjobb része volt ruhákat venni Balázsnak, mert így mi is szép lassan felkészülünk az érkezésére. :)


 (Nem akartam ám ilyen filós posztot írni, de így sikerült. :))

Hétvégi beszámoló. :) (Igen, tudom, hogy csütörtök van!) :)

 Péntek reggel elvittem Imolát dolgozni, majd felvittem a Budapestre szánt cuccainkat Anyuékhoz és reggeli közben beszélgettünk egy jót. Fél nyolckor elindultunk Orosházára, mert a pesti utazás előtt volt néhány elintéznivaló. Elsőként az autószerelőnél kezdtünk, mert Apu kocsijáról is leszakadt a kipufogó és meg kellett csináltatni. Itt megkérdeztem a szerelőt, hogy mi a véleménye a használt acél felnikről, mert szükségem lenne négyre a téli gumihoz (a Golfon most alu kerekek vannak és sajnálnám, ha megenné őket a sólé) és azt mondta, hogy szerinte nagyon olcsón kell felnit szerezni, ha használtban gondolkodom, mert ugyan fel lehet újítani, de mire a végére érek annyiba is kerülhet, mint egy új. Amíg a verdát hegesztették, addig elugrottunk a Bárdi autóhoz, újfelni ügyben, de itt elég drágák a felnik. Ezt követően, mivel a bringa projektem is fut és Orosházán van több bicajbolt és egy köztük nagyon ajánlott, így gondoltam benézünk. Kicsit féltem, mert a gyulai boltban elég tuskók voltak, ehhez képest itt egyből tudták, hogy mit szeretnék. A főnök összeszedte és megmutatta, hogy milyen alkatrészekre lesz szükségem, sőt azt is megmutatta, hogy miképp kell megcsinálni a különböző munkafázisokat. Egy ponton azonban (a hátsó kerék és a meghajtótengelyen lévő fogaskerék szintbe hozása) arra kért, hogy szerelővel csináltassam, mert kutya kemény megcsinálni. (az a durva, hogy minden fórumon is ezt írják) Vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne, ha minden átalakítást ők csinálnának. A válasz nagyon megdöbbentett, ugyanis nagyjából ötezer forintot kérnének azért, hogy kicseréljék a bringám alkatrészeinek jelentős részét. Persze az alkatrészek ára még rájön erre, de közel sem akkora horror, mint amire eleinte számoltam. Jelenleg a pénzmag gyűjtése folyik, aztán a bicajozz.hu csapatára bízom magam. :) Megnéztünk még egy autóbontót felniügyben, de még az én béna szemem is látta, hogy durván ütve van a felni. Itt volt egy vicces sztori ugyanis egy bácsira akartak rámelegíteni egy váltót a Ladájához 25 ezerért és engem kérdezgetett, hogy mi lehet a baja, mert azt hitte szerelő vagyok. :D El is készült Apu kocsija, így fizetett és mentünk haza hűsölni. Sajnos Imola nem tudott korábban végezni, mint fél három, de Anyu pakolt neki ebédet a buszra. Maga a buszút eseménytelen volt, ami nem túl jó hír ugyanis amióta van jogsim unatkozom a buszon. :D A Népligetben már messziről kiszúrtam Juditot és a leszállás után sem vesztettük szem elől. Vett Imola gyűjtőjegyet a BKV-ra és robogtunk is Judithoz. Lepakoltunk és pihentünk egy kicsit, majd elindultunk a Sugar cukrászdába, de előtte benéztünk a Butlers-be ajándékért Anett számára. :) Számomra is tök meglepő, hogy 10 évvel ezelőtt még pánikrohamom volt a pesti tömegközlekedéstől, most élveztem. Persze cukrászdában a sütik megint nagyon finomak voltak és nagyon jót beszélgettünk. Hazaérve még dumáltunk egy sort, majd aludtunk. Szombat délelőttre Ikea volt betervezve, de a szokásosnál is nehezebben tudtam felkelni, így tolódott kicsit a dolog. Balázs hozott reggelit és tök jókat röhögtünk reggeli közben. Szerencsére sikerült Alstom metróval menni (ami nem volt nehéz, hiszen azon a vonalon csak ilyenek mennek) és nagyon tetszett, hogy a kocsik össze vannak nyitva és a berendezés is üde a régi szovjet metrókhoz képest. Anett és Barnabás már az Ikea előtt vártak és nem is haboztunk, hanem bementünk. Most a berendezett szobákat nem annyira néztük meg inkább az étteremben töltöttünk időt. A pénztárnál kicsit lesokkoltunk ugyanis hiába volt listánk, az erre szánt keretet durván túlléptük. Hazaérve kaptunk finom paellát Balázstól és főzőműsorokat fikáztunk. :D Délután a várba szerettünk volna felmenni és evidens lett volna hajózni, de a hétvégén fizetendő feléár eltántorított, így inkább a kettes villamossal utaztunk. Megnéztük a feltúrt Parlament környékét, átmetróztunk a Széll Kálmán térre (nekem mindig Moszkva marad) és itt vártak Anették felbuszoztunk a bécsi kapun át a várba és jó sokat nézelődtünk meg sétáltunk. Tudtam, hogy mocsok sok bringa és bringás van pesten, de szerintem azon a délutánon/estén mind a várban volt. :) Történt egy elég fura incidens is, mert meg akartuk nézni a halászbástyát és itt döbbentem rá, hogy a panorámáért FIZETNI KELL! Tudom, hogy egy vidéki suttyó vagyok, de ilyesmiért pénzt kérni szerintem gyökérség. Miután ingyen feljutottunk a Halászbástyára (8 után ingyenes) hazaindultunk, mert Imola elfáradt. Nem mondtam még neki, de nagyon felnézek rá, hogy mennyire jól bírta a sétát. Út közben beültünk egy gyrosra és megint csak jót beszélgettünk. Hazaérve még meleg volt a lakásban, így kiültünk a ház elé dumálni. Azt hiszem, hogy éjfél körül feküdtünk le. Reggel korábban kellett kelni a busz miatt. Imola és Judit még beugrottak a boltba útravalóért és metróztunk is a Népligetbe, amíg a csajok mosdóztak, addig én berakattam a csomagokat a buszba, majd felültünk. A busz kétségtelen hátránya, hogy nincs rajta mosdó és ez egy kismamának nem egyszerű. Végül csak megérkeztünk Mezőhegyesre és a nap további részében alvó üzemmódba kapcsoltunk. Este még bevásároltunk és barátkoztunk a gondolattal, hogy vissza kell térni a rendes kerékvágásba.

Szarok a kánikulára! :)

 Persze már lehet nagy a szám, mert egy órája befejeztem a kánikulai háromnapos szolgálatmaratont. Szerencsére nem viselt meg túl durván, pedig a mentőállomás klímája is elromlott, szóval 30 fokban "pihentünk" és 50 fokban dolgoztunk. Sokat szidom a mentősgatyát, ami meg is érdemel minden szidást, mert ebben a melegben tényleg úgy viselkedik, mintha deréktól lefelé fóliába csomagolnám a lábam. Imola és Anyuék minden dicséretet megérdemelnek, mert Imola nagyon jól viselte a meleget, Anyuék, pedig a három nap alatt hazahozták kocsival, ami óriási segítség! Tényleg jól esett, hogy ennyire összetartott a család. :) Holnap, ha minden igaz, akkor reggel Orosházára megyünk, mert Apu kocsija megirigyelte a kipufogó lukadást, valamint felnit szeretnék venni a Golfra (alufelnis a drágám és télen tönkremenne, plusz a téli-nyári gumicsere sem tesz jót a felninek hosszú távon.), ezen kívül kell pár alkatrész a bringára. :) Délután remélhetőleg irány Budapest! :)
 Majdnem elfelejtettem, hogy itt is köszönetet mondjak az orosházi Telenor üzletnek, mert egy telefonos tanáccsal remélhetőleg rendberaktam a telefonom, így tudom majd használni.

Hereaszalás. :)

 Tudom, hogy nagyon művészi címet találtam ki, de most ez is kedves és szofisztikált. :D A lényeg, hogy túléljem ezt a retkes kánikulát valahogy.
 Tegnap egyébként jó napom volt, mert egy egész délelőttöt tudtam a hűs szobában tölteni. Délután fél háromra vártak a tüdőröntgenre, de mivel légkondis a hely és volt jó könyvem (http://moly.hu/konyvek/per-christian-jersild-a-gyermekek-szigete) így korábban mentem kicsit és hűsöltem. Negyed háromkor megjött a radiológus, aki az egyik kollégám nővére és gyorsan be is hívott. Kaptam pár gyilkos pillantást, de semmi gond. :) Mire végeztem már mehettem is imoláért, mert várt az endokrinológus, Szegeden. Itt nem volt klíma, de kedvesek és gyorsak voltak. :) Ez után a Tündérkonyhán pizzáztunk és szenvedtem a telefonom akuja miatt. Hazafelé megálltunk a Lidl-ben kaját venni. Imola gyümölcslevest csinált, én meg milánói makarónit. Aludtunk is valamit.
 A mai nap munkával telik és a meleg elviselésével...

Helyzetjelentés a kánikulából. :)

 Nem nagyon van kedvem blogolni, de elég rég írtam, így próbálok összehozni egy postot. A meleg megint inkább nehezít, de eddig szerencsém volt az éjszakai műszakokkal.
 Szerdán szabadságon voltam és igyekeztem túlélni a meleget. Elmentem Imoláért és bevásároltunk. Nem igazán emlékszem, hogy mást csináltam volna.
 Csütörtökön és pénteken dolgoztam. Szerencsére nem mentünk túl sokat, de azért menni kellett. pénteken Anyuék elhozták Imolát Mezőhegyesről és hoztak fagyit a mentőállomásra.
 Szombaton Anyuékhoz voltunk ebédre hivatalosak, de előtte vettünk a Lidl-ben söröket és a műszaki boltban ventilátort. Egészen korán odaértünk Mezőhegyesre. Volt marhapörkölt Imolának és Juditnak. A többiek meg lecsót ettek. Este mennem kellett dolgozni, de az irányítás teljesen megkavarodott és a két autót olyan feladatokhoz küldték, amihez inkább a másikat kellett volna.
 Ma kiromboltunk vásásrolni és tankolni Aradra. Negyed órával az indulás előtt olvastam, hogy Nagylaknál elég nagy a torlódás, ami annyit jelenthetett, hogy Battonyánál is több lesz az autós. Mielőtt eljutottunk volna oda, kiderült, hogy itthon felejtettem a zöldkártyát, amire amúgy is szükség van, de a rendőrök is harapnak rá. Tehát vissza kellett fordulni. Végül egészen szelíd forgalom mellett jutottunk ki. A benzinkúton, négy fél literes Pepsi kóla áráért kaptunk egy hűtőtáskát, amibe belefér az üdítőnk. A Cora-ban, pedig volt egy rakás kóstoló meg akció. Végül csak a Pepsis és Nivea akcióban vettünk részt. A Nivea-val terméket lehetett nyerni (Imola nyert egy tusfürdőt), én a Pepsi-vel próbálkoztam, de sátor, hátizsák, vagy bringa helyett csak egy doboz kólát nyertem. Hazaérve rántott sajtot ettünk és szunyáltunk egyet. :)