Elmaradt bejegyzés. :)

 A héten szinte minden nap történt velem valami, ami posztért kiáltott, de végül inkább Imolával beszéltem át a dolgokat, ahelyett, hogy egyoldalúan leírom. Az utóbbi pár nap munka szempontjából kicsit sűrűbbre sikerült, amit nem bánok, de a héten a főnök intrikáinak fősodrába kerültem. Igazából a kollektíva már rég nem veszi fel a manipulációit, de ha hazugságok terjednek rólam azt nem szoktam hagyni. Nem volt más lehetőségem, mint nyíltan kérdőre vonni és beismert mindent. biztos vagyok benne, hogy rövid távon szálka leszek a tenyerében, de nem bánom a dolgot. :)
 Imola igazi hátország volt (mindig az, de most sokkal jobban függetleníteni tudom magam a napi gondoktól) és nagyon jól éreztük magunkat kettő és félben. :) Tök jó, hogy amikor nem dolgozom, akkor ki tudok kapcsolni és ugyan fizikálisan kicsit fáradt vagyok, de nagy kedvvel járok be dolgozni. Egyébként úgy érzem, hogy a szülőség nagyban átrendezi a dolgok fontossági sorrendjét és ez jó! Azt hiszem, hogy a hét egyik legjobb része volt ruhákat venni Balázsnak, mert így mi is szép lassan felkészülünk az érkezésére. :)


 (Nem akartam ám ilyen filós posztot írni, de így sikerült. :))