2013. január 31., csütörtök
napsütés
Úgy volt, hogy ma jönnek az önkormányzattól (a lakásunk tulajdonosa) és megnézik, hogy rendeltetésszerűen használjuk-e. Ezért 8 után már ébren voltam, hogy még rendbe rakjak pár dolgot. Megreggeliztem, Égésteret hallgattam (ez a Totalcar.hu heti rendszeres podcast-je) és vártam. :D Kivettem a fagyóból egy adag marhapörköltet, mert gulyás lesz holnap az ebéd (szerintem maradék marhapöciből a legjobb) és elmosogattam. Egy óra körül pokolivá erősödött a fejfájásom és kénytelen voltam gyógyszert bevenni és ledőlni kicsit. Szerencsére mire Imola hívott, hogy végzett már jobban voltam voltam és gond nélkül ki tudtam elé menni a buszmegállóba. Most egy olyan boltban voltunk, ahova ritkábban járunk (elvileg drágább és nem túl jó az árukészlete), de szerencsénk volt, mert jövő héten leltár lesz és elég sok akciós dolgot tudtunk venni. Hazaérve pizzáztunk és Skype-oltunk Imola szüleivel. Kicsit tévéztem, de megint nem vagyok túl fényesen, szóval igyekszem hamar lefeküdni, mert holnap vár a meló. Apropó meló: éjféltől újra alkalmas vagyok esetszolgálatra! :D (legalábbis a főnök szerint, a többiek szerint sose voltam alkalmatlan.:)).
2013. január 30., szerda
unortodox nap :)
Ha valaki tegnap délelőtt elmesélni, hogy ma miket fogok csinálni, hát kiröhögtem volna! Meló vége előtt nem sokkal hívott Judit, hogy be kéne váltsam a hajmodell felajánlásom. Még sosem csináltam ilyesmit és festés nem volt a programban, így bevállaltam. Felhívtam anyut, hogy megvárnám Imolát náluk, így ő meghívott minket ebédre. Így kötöttem ki ma reggel 9:45-kor a Stílus fodrászatban, ahol hugi tanuló. Kicsit várni kellett, mert több modell ment, plusz a fizető vendégekkel is foglalkozni kellett (volna). Hallottam már sztorikat Jucitól, hogy egy emberevő a mestere, de rá kellett jönnöm, hogy ugyan nagyon hajtja a tanulókat, de magyaráz is (világbajnok fodrász különben). Végül sorra kerültem és kaptam hajmosást és hat nő, plusz egy fickó (mester) figyelmét. Meglepett, hogy a végzős tanulók ugyanúgy figyeltek, mint az elsősök. Judit jól szerepelt, de már azt is tudom, hogy mit követelhetek tőle, szóval nem lesz egyszerű neki ezután a hajamhoz nyúlnia. Miután végeztem indultam is Mezőhegyesre. Volt egy kis esőszünet, így lehúztam az ablakot. Ez nem volt túl jó ötlet, mert a Red Alert című játék zenéit hallgattam (alant meghallgatható). Tök jót dumáltam anyuval és összetrollkodtunk egy sárgaborsókrémlevest, amit szinte én ettem meg (finom volt pedig). Meg volt palacsinta. Fél háromkor elmentem Imola elé, majd boltoltunk. Meglepett, hogy van Auto Bild, mert csütörtökön szoktak újságot hozni. Hazaérkezés után Judit is befutott, így ebédeltünk. Még beszélgettünk kicsit és néztünk tortakészítős műsorokat a TLC-n. Marcsi a nagynéném felhívta Imolát, hogy kéne neki angol segítség, mert elkezdett egy angol tanfolyamot és nem áll össze a kép neki. Segítettünk neki házit csinálni. Kicsit segítettünk még pár szájberútvesztős dologban és nagyokat röhögtünk. Elég későn értünk haza, de jó kis nap volt! :)
2013. január 29., kedd
2013. január 28., hétfő
csipkejózsika
Ma majdnem begyógyult a szemem, mert addig húztam az alvást. :D Elmosogattam, de kávé nélkül képtelen voltam elindulni boltba. Bevásároltam, majd nekiálltam sajtos tésztát csinálni, mert érkezett Imola. Kaja után Skype-oltunk Imola szüleivel, majd nekiláttam megcsinálni a tarhonyás-lecsós-virslis kaját (notetome: ki kéne találni valami jobb nevet, mert inhüvelygyulladást kapok mire leírom). Szerencsére a tegnapi rosszkedv a múlté. :)
2013. január 27., vasárnap
majd holnap
Van, amikor semmi sem úgy sikerül, ahogy azt szeretné az ember. Ez a mai nap épp olyan volt. Mindegy holnap jobb lesz. :)
2013. január 26., szombat
lazíts!
A mai napon a leginkább a pihenésé volt a főszerep. A főnök reggel 8-kor hívott, hogy ki kell tölteni egy nyilatkozatot és elindult a nap. Reggeliztünk, majd bevásároltunk. Ebédre zöldségleves és rakott krumpli volt. Most épp dolgozom és úgy érzem, hogy szívni fogunk. :D
2013. január 25., péntek
hatékonyság :)
A mára tervezett dolgaimat sikeresen elintéztem, sőt! Éjjel nem tudtam aludni, ezért felraktam a marhapörköltet. Kialudni magam esélyem se volt, így kellett egy kávé a visszaalváshoz. A dokinál nem kellett várnom, hogy kiírják a gyógyszerem. A gyógyszertárban persze tömeg volt, de végül lett gyógyszerem. Hazajöttem még egy kicsit, aztán indultam Pityukához (csak erre a becenévre hallgat és mellesleg mentősofőr), hogy elvégezzük a kötelező szervizt Asterixen. Régebben szerelőhöz hordtam, de egyrészt egy vödör pénzt elkért és a szakmai felkészültségével se voltam elégedett. Hazaérve elaludtam a fotelben, így késve indultam Imoláért. Bevásároltunk és hazajőve beborultam az ágyba. Ebédre/vacsorára barackos gombócot ettünk. Épp a Voice döntőt nézünk. :)
Mai zenét, pedig inkább nézni kell, mint hallgatni, mert szerintem gyönyörű a kilp! :)
Mai zenét, pedig inkább nézni kell, mint hallgatni, mert szerintem gyönyörű a kilp! :)
2013. január 24., csütörtök
zzz
Eléggé el vagyok fáradva, így három nap folyamatos korán kelés után (nem szokta a paraszt a szántást) és a holnapi napom is ötkor indul, mert gyógyszert kell íratnom, olajcserézem a kocsit és főzök egy marhapöcit! :)
2013. január 23., szerda
döntés
Sosem állt szándékomban esetleírásokat pakolni a blogomba és ez nem is fog változni, de hozzá tartozik a személyemhez, hogy gyorsan kell a lehető legjobb döntéseket hoznom. Úgy is mondhatjuk, hogy mi mentők nem teszünk mást, mint folyamatosan mérlegelünk és döntünk. Az utóbbi pár hétben több olyan esetem volt, ahol súlyosabb volt a helyzet, mint amit a bejelentésből leszűrt a mentésirányító (nem követett el hibát, de pokoli nehéz egy telefonbeszélgetés alapján jó döntést hozni). Bevallom őszintén, hogy a kezdet kezdetén túl gyakran haboztam és hoztam rossz döntést is, viszont most szeretném azt hinni, hogy javulok ezen a téren. A legérdekesebb, hogy nincs egy órám gondolkodni (mostanában nagyjából 30 másodperc jut) és ez idő alatt kell diagnózis felállítani és átgondolni, hogy mi történhet, kell-e esetkocsi. Ami még ennél is bizarrabb, hogy a természetes menekülési ösztönt kell elnyomni, hogy minden adatot összegezni tudj. Tudom, hogy elég zagyván hangzik, de jobban nem tudom leírni. :) Egyébként ma elég nyugodt napunk volt kivéve a fenti sorokat megihlető esetet. Hazaérve Imola azzal fogadott, hogy megcsinált egy csomó dolgot: mosás, takarítás és még körtés muffint is sütött. :) Nagyon nagyon jól esik a tudat, hogy hátországként számíthatok rá. :)
2013. január 22., kedd
öregszem ;)
Elég pörgős, de jó napunk volt, mert alibi szállítások helyett tényleg olyan eseteink voltak, amikhez minden neuront hadba kellett állítani. Ilyenkor mindig rájövök, hogy mennyire szeretem ezt csinálni. :) Tegnap éjjel elfeküdtem a hátam, így ma elég öregesen adtam elő magam. :D
2013. január 21., hétfő
megkönnyebbülés :)
Azt hiszem, hogy ezzel a szóval tudom jellemezni a mai napot. Az éjszakám eseménytelenül telt, bár természetesen nyúzottan értem haza. Le is feküdtem pihenni kicsit. Délután a tavaszi időben indultam Imoláért, majd robogtunk Szegedre, a dokinénihez egy vizsgálatot megelőző vizsgálatra. Még sosem jártam Szegednek ezen a részén, de nagyon kis kertvárosi helyre kerültünk. A magánrendelő nagyon szépen volt berendezve és hangulatos zene szólt. Kiderült, hogy Imolának jók az eredményei és nincs orvosi indok arra, hogy elvégezzenek egy invazív beavatkozást. Örömünkben kávéztunk egyet a mekiben (volt kuponunk), majd péksütit vettünk (egy másik helyen, mert mostanság nem érzem jól magam a mekis kajáktól) és Orosháza felé jöttünk haza, mert a Tescoban akartam venni kaját holnapra (dolgozom). Sikerült friss salátaféléket szerezni, meg balzsamecetet meg ilyesmit. Hazaérve vacsoráztam, tusoltunk és most nem tudok aludni. :)
2013. január 20., vasárnap
katatónia
Elég nyomott hangulatban voltam ma és ez most kezdett csak el múlni. Inkább a pozitív dolgokról írnék. :) Reggel tök jó kolbászos-sajtos tükörtojást ettünk, majd megküldtem hidegzsíroldóval a tűzhelyet, mert volt pár folt, amit már a súrolókrém se szedett le, végül rizsből és édes-savanyú szószból olyan kaját csináltam magamnak, hogy csak na! :) Most éjszakás vagyok és remélem, hogy nyugodt lesz. Majd elfelejtettem mondani, hogy jövő hónapban újra dolgozom esetkocsin. :)
2013. január 19., szombat
kulináris kalandok
Talán nem árulok el azzal nagy titkot, hogy szeretem a hasam és ma volt mit enni. :) Elég sokáig aludtam, ami mindig jól esik. Reggelire chilis virslit ettünk és persze kávéztam. Ez után jött a Totalcar-Index-Beol hármas elolvasása, mert nem árt képbe kerülni. A tervek szerint Imola és Judit ma csokis-banános muffint akart sütni, amihez lemértük a hozzávalókat és összevágtam a csokit. A házunk elé érve láttunk, hogy esett pár centi hó, de gond egy szál se, mert percek alatt letakarítottuk a kocsit és robogtunk is Mezőhegyesre. Ebédre húsleves és káposztás csülök volt. A csajok se perc alatt megsütötték a muffint és nagyon finom lett. Judit levágta a hajam. Most kipróbálta, hogy a tetejét hosszabbra hagyja és ritkító ollóval és borotvakéssel igazított csak bele. :) Szerintem nagyon jól sikerült. Anyu is villantott egy sajtos kelt tésztás pogit, szóval kemény volt! Megnéztük Oprah interjúját Lance Armstrong-gal. Mit is mondjak? Szerintem a fickó egy igazi gyökér és egyáltalán nem méltó a sajnálatra. Dopping nélkül is lehet Tour-t vagy Giro-t nyerni, de ahhoz taktika kell.
2013. január 18., péntek
a nem történik semmi művészete
Ma nem sok dolgot sikerült megcsinálni. Terveim persze voltak, de nem jöttek be. Délután elmentem Imoláért és bevásároltunk, mert holnap Imola és Judit banános-csokis muffint fognak sütni. Itthon ettünk sült krumplit és csirkefalatokat. Skypeoltunk Imola szüleivel és nagyjából ennyi. :) Ma vagyunk 4 és háromnegyed éve, amit sosem képzeltem volna. :)
2013. január 17., csütörtök
Úszol vagy megfulladsz?
Maga a munkanapom nem volt túl izgalmas, de délután befutott a főnök és vázolt pár dolgot a jövővel kapcsolatban, amik arra engednek következtetni, hogy agilisnek kell lennünk a következő időszakban és tanulnunk kell. Előbbivel nincs gond, ugyanis ismert, hogy ha maradnék Mezőkovácsházán állományban, akkor is inkább ingáznék (természetesen erről a munkahelyemen egy szót sem szólók), de egyre kézzel foghatóbb, hogy egy kicsit jobb helyzetben lévő, környékbeli településre mentőállomást terveznek és ez bizonyosan autó és létszámelvonással lenne megoldva. Ha minden igaz, akkor pár hónapig át is kéne járni, szóval lenne idő és lehetőség felmérni az ottani viszonyokat. Tanulni is lesz lehetőségünk, mert az év második felében indul egy mentőápoló képzés, ami tovább bővítené a szakmai kompetenciámat, a másik dolog meg, hogy az angolszász mentőmódszer (nincs sofőr és ápoló, mindenki csinál mindent) "áldásos" hatása miatt a cég belső képzés keretében ápolókat képezne gépkocsivezetővé. Ennek az lenne az előnye, hogy lenne c-típusú jogosítványom, ami gyakorlatilag egy újabb szakma. Nem tudom, hogy mi fog bejönni, de az biztos, hogy most passzívnak lenni értelmetlen dolog.
2013. január 16., szerda
rossz kezdet, jó vég
Felkelés után történt néhány dolog, ami felhúzott/elszomorított. Elmosogattam és úgy döntöttem, hogy korábban megyek Anyuékhoz és kolozsvári káposztát fogok készíteni. Tegnap este már elkészítettük az epres tejszínhabot. Bevásároltam és nekiálltam elkészíteni a kaját. Van pár dolog, ami áthelyeződött, de azért elboldogultam. :) Elmentem Imola elé és vettünk még pár dolgot, amit korábban elfelejtettem. Mire ebédelni kezdtünk volna Judit is befutott. Mind az ebéd, mind a desszert ízlett, aminek őszintén örülök. :) Este még elkészítettük a holnapi ebédet és mostunk is egyet. Sikerült majdnem tönkretenni a kávéfőzőt, mert a gázon felejtettem, de a Seherezádét nem lehet megölni! :D
2013. január 15., kedd
2013. január 14., hétfő
Vágjanak be egy felest! Aztán szakadjanak le az időjárásról...maguk kurvára nem angolok! :)
Ez a pár mondat is része a mai kedvenc mémemnek. Őszintén szólva értem, hogy az ország jelentős részén megbénult az élet, de akkor sincs értelme pingvinezni! Nézni kell az időjárásjelentéseket és időben, felkészülten kell elindulni, ha muszáj. A környéken mondjuk egy hópihét se lehetett látni, így ma megmostam a kocsit (tudom, hogy csapadékos időt jósolnak, de nem szeretem, ha sokáig ganés az autó). Utána elmentem Imola elé, mert nem érezte jól magát. Bevásároltunk, aztán ettünk itthon levest, meg csináltam olyan hagymásbabot, mint amilyen a Bud Spencer-Terence Hill filmekben kap főszerepet. Az alaprecept persze szar volt (3 evőkanál cukrot is kellett volna beleraknom), de vagyok akkora gasztrotroll, hogy megcsináltam jóra. :) Most épp Amaranthe-t hallgatok. Íme:
2013. január 13., vasárnap
munkanap
Reggel elég szarul ébredtem, ami azért is meglepő, mert sokat aludtam, de kellett egy kávé és egy tus, hogy az ágy helyett a mentőállomásra menjek. Szerencsére elég nyugodt napunk volt, pedig ilyenkor kevesebb autó dolgozik és a mediterrán ciklon is érkezőben volt. A nap fénypontja kétségtelenül az ebéd volt! Mind a lasagne, mind a pite nagyon nagyon finom volt! :) Délután felhívott egy autó iránt érdeklődő. Bemutatkozás nélkül indított, de nem rakta le a telefont az ár hallatán (az a tapasztalatom, hogy az emberek egy alapvetően rossz állapotú kocsit keresnek, amire többet kéne költeni a vétel utáni hetekben, mint az enyém vételára). Végül emberünk is megkérdezte, hogy kifizethetné két év alatt a kocsit... Hazaérve kiderült, hogy mehetünk Hollandiába! Eléggé felvillanyoz a dolog, mert egyrészt nem jártam még Hollandiában, másrészt sosem repültem még. Persze spórolnunk kell, de inkább ez, mint a hitel. :) Napizenének pedig egy igazi mesterművet választottam!:)
2013. január 12., szombat
a bejegyzés címe :)
Szóval az van, hogy éjszakás voltam és ilyenkor másnap pontosan olyan vagyok, mint egy kupac szar (a szag ellen még lehet tenni, de a többire csak az alvás a megoldás. :::)). Reggel viszont összedobtam egy rántottát, majd nyakunkba vettük Romániát. Igazából leginkább tankolni akartunk, de ha már ott voltunk, akkor bevásároltunk is. A szokásoson felül vettünk amurfilét, mert rákaptunk a halra, de a környéken nincs túl sok halas. Vettünk pár olyan cuccot, ami nálunk más, vagy nem lehet kapni (pl. burduf túró). Hazaérve megsütöttük a halat és krumplit. Ebédeltünk, majd végleg elálmosodtam és elaludtam. Imola közben ügyeskedett és sütött egy csíkos tortát!:) Most még ébren leszünk kicsit, hogy megkóstoljuk a sütit, aztán alvás, mert holnap meló. :) Napizene.
2013. január 11., péntek
2013. január 10., csütörtök
"Nem vagyok lusta, csak energiahatékony!"
Ma sikerült bepótolnom a heti lustaságadagom, ugyanis egy adag tepsiskrumpli elkészítésén és némi mosogatáson kívül semmit sem csináltam. Na jó, olvastam meg interneteztem, sőt még kávéztam is! Most pedig iszom egy pohárral az egyik kedvenc boromból és Totalcar égésteret hallgatok. Napizene
2013. január 9., szerda
qrva hideg!
Délelőtt, délután. Nagyjából ezekkel telt a napom. Délelőtt anyunak fénymásoltam, délután elmentem Imoláért és elvittük az anyagokat anyunak. Hazaérve kovácsházára megtaláltuk a postaládában Ildi és Zsolti meghívóját, aminek nagyon örülünk és köszönjük! :) Ettünk spenótot tükörtojással és leszedtük a fát. Épp Jo Nesbo (nincs megfelelő billentyűzetem a név pontos leírásához) Denevérember című könyvét olvasom és tök izgalmas. :)
2013. január 8., kedd
2013. január 7., hétfő
Kaotika
A mai napom borzasztó mód nyugodtan indult (szabadságon vagyok): reggeli, kávé, mosogatás, Totalcar, mosás. Aztán Mama telefonált, hogy Tatát bevitték a kollégáim a kórházba, mert kizáródott a lágyéksérve és a túlbuzgó házidoki beutalta. Azonnal felajánlottam, hogy beviszem őt és Marcsit (nagynéném) a kórházba. Természetesen kellett egy sort pánikolni a havas utak miatt (vezettem már nehezebb körülmények között is), de végül bejutottunk Orosházára. Közben szegény Imolát is szívattam telefonon, mert túl gyakran változott, hogy el tudunk-e érte menni hazafelé, vagy itthon találkozunk. Végül úgy döntöttünk, hogy itthon találkozunk. Sikerült lelket önteni Tatába és végül eljöttünk. Sikerült eljutni az Európa pékségbe, ahol vettünk Marcsinak gluténmentes péksütit. Három óra körül elindultunk haza Mezőkovácsházára. Kiraktam Mamát, majd Marcsit a postán. Imolával is sikerült összefutni, aki pár perccel később szállt le a buszról. Vettünk csirkecombot a kínai pirított tésztához, meg pár dolgot a lidl-ben. Itthon gyorsan nekiálltunk főzni. Kicsit sós lett a kaja, de gyorsan elfogyott. Beszéltem Anyuval telefonom, hogy Tata kórházban van, de ettől holnap még megyünk Orosházára, mert nem tudtam elintézni a kórházi látogatás mellett, amit még akartam.
Nem tudom meddig tart ez a lendület, de egyenlőre tetszik. Végezetül, pedig legyen itt egy kis hangulatzene.
Nem tudom meddig tart ez a lendület, de egyenlőre tetszik. Végezetül, pedig legyen itt egy kis hangulatzene.
2013. január 6., vasárnap
Szánalom! :)
Tényleg szánalmas vagyok, hogy nem írok blogot elég rendszeresen, de mindig dilemmát okoz, hogy mit oszthatok meg és mit nem.
Biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időszak nagyon pörgős volt, de az év legjobbja is. Főleg azért, mert együtt lehettem/ lehettünk egy rakás számunkra fontos emberrel. :) Tiszta menő dolog volt Budapesten mászkálni Judittal és Anettel, meg körbenézni a "nagyfaluban". Az IKEA továbbra is nagyon nagy szerelem (azt hiszem, hogy a skandináv életérzésbe vagyonk inkább szerelmes). Imádtam a svéd hallevest meg persze a húsgolyót és a bútorok is nagyon inspirálóak (egy csomó ötletet kaptunk arról, hogy miképp lehet kihasználni a teret). Voltunk Judittal meg Cézével és Bencével (Cézé haverja) biliárdozni és csodák csodájára a posztó is megúszta szakadás nélkül. Egyre jobban szeretem Budapestet, de azt hiszem, hogy nem tudnék ott élni. (túl zsúfolt nekem). Formabontó és pénztárcakímélő módon busszal mentünk és jöttünk. Kicsit fura volt, hogy tömegben kell utazni és nem is akkor álltunk meg, amikor szerettem volna (arról nem is beszélve, hogy nem volt nyitott wc, amikor kellett volna), ennek ellenére jó volt, hogy lehetett nézelődni és olvasni is.
A Karácsony nagyon jól telt. Főleg azért, mert a lehetőségeinkhez képest a legjobb (nem a legdrágább) ajándékokat vettük és jó volt látni, hogy nem porfogókat vettünk. :) Voltunk Marosvásárhelyen is, ami kissé ambivalensre sikerült. Nagyon jó rész volt, hogy hosszú idő után találkoztunk a család ezen részével és az, hogy ismét eljutottunk a Kashmir nevű teázóba. A környéken nincs teázó, nekem viszont ők a tökéletes beülős hely. Szeretek ülni egy csésze/kancsó tea mellett és olvasgatni meg beszélgetni. Negatív dolog is volt: ez a baba kérdés meglehetősen nehéz nekünk, mert ugyan nagyon szeretnénk kisbabát, de eddig nem álltak össze a dolgok (szerencsére jó irányba tendálnak a dolgaink). A legfontosabb most, hogy tartsuk egymásban a lelket és véletlenül se üldözzük el a gólyát. :)
Nagyjából eddig tartott a beszámoló rész és most jövök két dilemmával: Az egyik az autóval kapcsolatos (valószínűleg addig fog tartani, amíg meg nem lesz a következő kocsi), vagyis, hogy milyen legyen az adott típus. Eddig a Volvo 850 és a Toyota Carina E a két nyerő modell. Mindkettő racionális választásnak tűnik, de utóbbi inkább az észhez, előbbi a szívhez szól. Persze előbb el kell adni az Astrát (az is megérne egy postot, hogy a kedves autóvásárlók mit várnak el tőlem és a kocsitól). Szerencsére a kollégáimmal és Apuval is lehet típusokról és felszereltségekről beszélgetni, szóval mindent összevetve nem bánom, hogy az autócsere mellett döntöttem (reszkess Transzfogaras!). A másik sokkal bonyolultabb és sokkal hosszabb időtartamra is hatással van, mégpedig a lakhatás kérdése. Pro és kontra érv szól amellett, hogy Mezőhegyesre költözzünk (ez az én ötletem (csak, hogy írásban bizonyítsam, hogy minden az én felelősségem.:)). Tudom, hogy ez a kérdés már előkerült, de igazából nem tűnt el, csak nem foglalkoztam vele. A fő érvem az, hogy itt Mezőkovácsházán élnek rokonaink, de nem állnak olyan közel hozzánk, mint Anyuék, plusz ha megszületik a babánk, akkor jobban tudnak segíteni, mint mamáék. Sokkal élhetőbbnek is tartom Mezőhegyest. Elég sok víz fog még lefolyni a Maroson mire megszületik a döntés, de tudom, hogy jó döntést fogunk hozni! :)
Biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időszak nagyon pörgős volt, de az év legjobbja is. Főleg azért, mert együtt lehettem/ lehettünk egy rakás számunkra fontos emberrel. :) Tiszta menő dolog volt Budapesten mászkálni Judittal és Anettel, meg körbenézni a "nagyfaluban". Az IKEA továbbra is nagyon nagy szerelem (azt hiszem, hogy a skandináv életérzésbe vagyonk inkább szerelmes). Imádtam a svéd hallevest meg persze a húsgolyót és a bútorok is nagyon inspirálóak (egy csomó ötletet kaptunk arról, hogy miképp lehet kihasználni a teret). Voltunk Judittal meg Cézével és Bencével (Cézé haverja) biliárdozni és csodák csodájára a posztó is megúszta szakadás nélkül. Egyre jobban szeretem Budapestet, de azt hiszem, hogy nem tudnék ott élni. (túl zsúfolt nekem). Formabontó és pénztárcakímélő módon busszal mentünk és jöttünk. Kicsit fura volt, hogy tömegben kell utazni és nem is akkor álltunk meg, amikor szerettem volna (arról nem is beszélve, hogy nem volt nyitott wc, amikor kellett volna), ennek ellenére jó volt, hogy lehetett nézelődni és olvasni is.
A Karácsony nagyon jól telt. Főleg azért, mert a lehetőségeinkhez képest a legjobb (nem a legdrágább) ajándékokat vettük és jó volt látni, hogy nem porfogókat vettünk. :) Voltunk Marosvásárhelyen is, ami kissé ambivalensre sikerült. Nagyon jó rész volt, hogy hosszú idő után találkoztunk a család ezen részével és az, hogy ismét eljutottunk a Kashmir nevű teázóba. A környéken nincs teázó, nekem viszont ők a tökéletes beülős hely. Szeretek ülni egy csésze/kancsó tea mellett és olvasgatni meg beszélgetni. Negatív dolog is volt: ez a baba kérdés meglehetősen nehéz nekünk, mert ugyan nagyon szeretnénk kisbabát, de eddig nem álltak össze a dolgok (szerencsére jó irányba tendálnak a dolgaink). A legfontosabb most, hogy tartsuk egymásban a lelket és véletlenül se üldözzük el a gólyát. :)
Nagyjából eddig tartott a beszámoló rész és most jövök két dilemmával: Az egyik az autóval kapcsolatos (valószínűleg addig fog tartani, amíg meg nem lesz a következő kocsi), vagyis, hogy milyen legyen az adott típus. Eddig a Volvo 850 és a Toyota Carina E a két nyerő modell. Mindkettő racionális választásnak tűnik, de utóbbi inkább az észhez, előbbi a szívhez szól. Persze előbb el kell adni az Astrát (az is megérne egy postot, hogy a kedves autóvásárlók mit várnak el tőlem és a kocsitól). Szerencsére a kollégáimmal és Apuval is lehet típusokról és felszereltségekről beszélgetni, szóval mindent összevetve nem bánom, hogy az autócsere mellett döntöttem (reszkess Transzfogaras!). A másik sokkal bonyolultabb és sokkal hosszabb időtartamra is hatással van, mégpedig a lakhatás kérdése. Pro és kontra érv szól amellett, hogy Mezőhegyesre költözzünk (ez az én ötletem (csak, hogy írásban bizonyítsam, hogy minden az én felelősségem.:)). Tudom, hogy ez a kérdés már előkerült, de igazából nem tűnt el, csak nem foglalkoztam vele. A fő érvem az, hogy itt Mezőkovácsházán élnek rokonaink, de nem állnak olyan közel hozzánk, mint Anyuék, plusz ha megszületik a babánk, akkor jobban tudnak segíteni, mint mamáék. Sokkal élhetőbbnek is tartom Mezőhegyest. Elég sok víz fog még lefolyni a Maroson mire megszületik a döntés, de tudom, hogy jó döntést fogunk hozni! :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)