Nyugság. :)

 Őszintén szólva most rinyálnom kéne amiatt, hogy leszív a munka, de valahogy az egésznek nincs túl nagy jelentősége, mert otthon épp az igazak álmát alussza a családom és ettől minden jó. :) Nagyon szokatlan, de jó dolog, ahogy Balázs napról-napra fedezi fel magának a világot (Ma épp az árnyékokat fedezte fel a falon.) és ez teljesen feltölt. Persze szinte állva is tudnék aludni (Imola szerintem fejen állva is.), de igyekszünk mindent megoldani a lehető legjobban. Elég gyakran mondom Imolának, hogy egy ilyen pöttöm gyerkőc tökéletes magyarázat a lélekvándorlásra, mert a legtöbbször olyan a tekintete, mint aki épp felfedez minden apróságot, de néha egy agg ember néz vissza rám, ha a szemébe nézek. :)

Imola fotója a Talpról. :) 

Teljes élet! :)

 Annyi helyzetelemző és beszámoló posztot olvastam, hogy kedvet kaptam pötyögni pár sort. Persze nem fogok tudni kronológiai rendben szépen leírni mindent mert szita az agyam. :)
 A Karácsony és környéke egy nagyon pörgős, de egyúttal a lehető legkülönlegesebb is volt, mert Balázs velünk volt. Próbáltam megfogalmazni egyedül és újdonsült apukákkal is, hogy milyen az első Karácsony egy kisemberrel és arra jutottunk, hogy teljesebb az egész, hiszen ilyenkor a család a legfontosabb. Szerencsére sikerült a lehető legtöbb emberrel együtt időt tölteni. Balázs annyi ajándékot kapott, hogy ki sem látszana a kupac mögül. :)
 A Szilvesztert megelőző időszak kicsit a belső értékelésről és számvetésről szólt. Jó volt időnként Balázs a kezemben tartva nézni, ahogy alszik, vagy felfedezi az őt körülvevő világot. Minden nap látható rajta egy pici változás és fejlődés. Szilveszter napján dolgoztam és ennyire nyilvánvaló jelzést még nem kaptam arra, hogy milyen fontos a mának élni, mert bármelyik pillanatban történhet valami, ami mindent megváltoztat. Az idei év rengeteg kihívást tartalmaz, de még több örömet is! :)