2013. december 7., szombat

A mágikus 6. hét. :)

Imola blogját elolvasva rá kellett jönnöm, hogy én is durván elhanyagoltam a beszámolót a közös életünkről Balázzsal. Persze, amikor nem otthon vagyok, akkor dolgozom, vagy valami egyéb elfoglaltságom van (utóbbiakat igyekszem úgy szervezni, hogy a lehető legtöbbet legyek otthon). Sokan kérdezik, hogy milyen érzés apának és szülőnek lenni. Azt hittem, hogy ha letelik a szenzáció, akkor leesik, hogy van egy gyerekünk, de nem volt ilyen hűha élmény, egyszerűen kerekebb lett minden és furcsa, ha arra gondolok, hogy egy éve még ketten voltunk. :) Igyekszem jó apának lenni és majd az idő és Balázs eldönti, hogy hogy sikerül. Úgy érzem, hogy a "szülői szerepek" jól osztódnak, mert Imola az aggódósabb, én meg a lazább szülő. (Ezt azért nem úgy kell elképzelni, hogy Imola egy napja aggódással telik, az enyém meg gyerekveszélyeztetéssel.) Sokat beszélgetünk arról, hogy mit és hogyan szeretnénk tenni és remélem, hogy a félelmeinkről is nyíltan tudunk beszélni. Nem tudom, hogy hiba-e, de már elkezdtünk játékot (egy szett faautó) és könyvet (Winkler Róbert: Márton és Micike az autószerelő műhelyben) venni annak ellenére, hogy még jó ideig nem tudja őket használni. Amire viszont szüksége van az a szeretet és az, hogy engedjük megismerni a világot. :)

2013. november 10., vasárnap

Balázzsal az élet! :)

Kicsit elhanyagoltam a blogolást az utóbbi időben, de a gyereknevelés tényleg napi 24 órás folyamat és a napirendünk is nagyjából mostanra alakult ki. Persze minden nap jön egy új felismerés és idő kellett, hogy belerázódjunk a szerepünkbe. Balázs egyébként nagyon jó baba és az adaptációs hasfájásán kívül (A születéskor az emésztőrendszer még nincs egészen kifejlődve és ezt tetézi az anyatej tápláló és zsíros özöne, ami jár némi fájdalommal.) eszik-alszik-nézelődik üzemmódban létezik. A pelenkázás alatt persze gyakran kerülünk Balázs alfelének hatósugarába, de némi gyorsasággal többé-kevésbé megúszható, hogy telibe lőjön. :) A fejét már másodpercekig tartja és ma összehozott egy jobbról teljesen balra fejfordítást, amit elvileg még hetekig nem kéne tudnia a szakirodalom szerint, de Balázs nem tud olvasni. A védőnénink nagyon kedves és hetente jön hozzánk beszélgetni. Anyuék előtt nagyon le a kalappal, mert segítenek és főznek, ha kell, ha meg nem kell semmit se csinálni, akkor telefonon érdeklődnek. :) Tegnap délután megjöttek Imola szülei, így Balázs minden percét sztárként éli. :) Én ma dolgozom először mióta megszületett, így elég fura volt felvenni a piros ruhát.



2013. október 30., szerda

Balázzsal kibővülve! :)

 Biztosan nagyon csapongó és néhol kicsit hiányos poszt lesz, de eddig nem akartam írni, mert egyrészt állandóan rohantam, másrészt nagyon sokat aggódtam. :)
 Múlt héten csütörtökön bevittem Imolát Békéscsabára a kórházba, mert ez volt a megbeszélt befekvős időpont. Nem voltunk túl vidámak, mert ugyan telefonon és interneten tudtuk tartani a kapcsolatot, de az mégsem az igazi. Ági a szülésznő egyből a szülészeten helyezte el Imolát, ami később nagyon jól jött, mert nem kellett a több napja aszalódó kismamák között lennie, helyette friss babás anyukák közé került. Hazafelé beugrottam vásárolni pár dolgot Mezőhegyesen és Anyuékhoz is felmentem beszélgetni. Hazaérve főztem magamnak paprikás krumplit és próbáltam hasznosan eltölteni az időt. :)
 A péntek nagy feladata az volt, hogy a tárolóban lévő cuccokat úgy pakoljam, hogy beférjen a babakocsi. Szerencsére minden befért és a babakocsit is egészen könnyű kivenni. Ez után a szép időnek betudhatóan bringáztam egy sort, ami során kiderült, hogy a kerékpárom nagyon jól sikerült darab lett. :) Este próbáltuk Imolával tartani egymásban a lelket ugyanis a két nap eseménytelensége eléggé elkedvetlenített.
 A szombati nap az igazi fordulópont volt a Borsos család életében, persze ezt kora reggel még senki sem tudta. :) Úgy indult, hogy felkeltem és reggeliztem, majd tusolás után még vettem pár dolgot Imolának a kórházba, majd elindultam Anyuékhoz, mert úgy volt, hogy jönnek ők is Imolát látogatni. Odaérve épp csak leültem és beszéltem pár szót Anyuval, Imola hívott, hogy megrepesztették a magzatburkot. Kicsit lefagytam, de nem volt mit tenni, mert indultam Békéscsabára a nagy kalandért. Engem is meglepő módon nagyjából be tudtam tartani a sebességhatárokat, mert attól ugyan nem nagyon féltem, hogy Balázs megelőz, de szerettem volna a lehető leghamarabb Imola mellett lenni, hogy segítsek, ha tudok. :) Maga a szülés nagyon álomszerűen ment, de természetesen ez Imola és Balázs érdeme, meg Ágié és a szülészdokié. Nem tudom, hogy mennyire írhatok részletesen, de az biztos, hogy a pezsgőfürdőben vajúdás és a jó pillanatban beadott oxytocin injekció nagyon meg tudja gyorsítani a dolgokat. Végül 16 óra 48 perckor Balázs meglátta a körülötte álldogáló néniket és bácsikat. A csecsemős nővérek kezelésbe vették és némi tisztálkodás és mérés után a kezünkbe fogtuk a Balázst. Szerencsére nem siettek elvinni, így jó néhány percet együtt tölthettünk. Ezt követően még kétszer járt nálunk Balázs, mert Ági is visszahozta és a csecsemős nővér is, mert szinte azonnal próbálkozott az evéssel. Imolának még két órát a szülőágyon kellett töltenie, hogy megfigyeljék és pihenjen is valamennyit, eközben mindketten telefonáltunk és én twitteren is megosztottam a gólyahírt. A két óra letelte után segítettem Imolának tusolni és elkísértem a szobájáig, majd eljöttem a kórházból. Mivel reggel nem gondoltam, hogy ennyire megborul a napirendem, így bementem a Tescoba kajáért. Hazafelé úton durván kavarogtak a gondolataim. :) Hiába tartottam a kezemben Balázst, nem fogtam fel, ami történt, egyszerűen csak nagyon boldog voltam. :) Hazaérve meg is bontottam egy üveg bort és mivel egész nap semmit sem ettem be is rúgtam rendesen, de mint utóbb kiderült, hatékony volt a tejfakasztás.
 Vasárnap már fiatal apukaként mentem Mezőhegyesre és Anyuékkal a ház mögött futottam össze. Elsétáltam velük a boltba és közben elmeséltem a szüléssel kapcsolatos élményeimet. Hívott az édesapám, hogy miképp tudja megnézni Balázst, mert ma ráér és úgy tűnik, hogy jobban érdeklődik, mint mondjuk irántam. Megbeszéltük a dolgokat, majd ebéd után beautóztunk Békéscsabára. Imola kicsit fáradtabbnak tűnt, mint előző nap, de ez abszolút érthető volt, hiszen éjjel elég nagy volt a nyüzsgés a szülészeten, plusz egy szülést kiheverni sem két perc. Megnéztük Balázst, aki tökéletesen pózolt és persze szunyált. :) Hazafelé felhívott nagynéném, hogy ugorjak már be hozzá, mert valami autóalkatrészt szeretne velem rendeltetni az internetről. Őszintén szólva nem repestem az örömtől, de egy adag töltöttkáposzta és egy jó beszélgetés megmentette a helyzetet. :) Hazaérve kicsit elanyátlanodtam, mert hiányzott már Imola és vártam, hogy Balázs is a kezemben legyen. :)
 Hétfőn úri dolgom volt, mert Apu bevállalta a látogató kontingens szállítását. Kicsit fura volt, hogy nem én vezettem, de nem volt kellemetlen. :) Az volt a terv, hogy megállunk a kórház parkolójában és Judit innen sétál a fodrászbemutatóra, amin kötelező volt megjelennie. Sajnos csak itt derült ki, hogy a suli a város másik végén van, tehát autókáztunk egy sort. Közben hívott Imola, hogy nagy a fennforgás az osztályon, így el kell töltsünk némi időt a Csaba Centerben, főleg a Media Marktban és a Játékországban. Elég gyorsan eltelt az idő és már mehettünk is Balázsnézőbe. :) Kicsit villámlátogatás volt, mert nagy volt a pörgés és most Balázs hangját is hallottuk, mert sértve érezte magát, amiért megzavarták a szundikálásban. Fél három után jöttünk el a kórházból, majd Juditra és az egyik osztálytársára vártunk egy kicsit a suli előtt, ahol a fodrászbemutató zajlott. Várakozás közben bementünk a közeli boltba, ahol épp akciósan lehetett cukorkát venni, három csomag cukorkáért adtak egy mini hátizsákot, ami egyből Balázsé lett. Fél négykor végeztek a csajok és egy kis kitérővel elindultunk haza. Itthon már nagyon várakozással teli voltam és rendezgettem a dolgokat a lakásban. Nagy nehezen elaludtam és vártam. :)
 Kedden nagyon korán keltem és az extra időt a takarításra fordítottam. Nem csináltam túl nagy kupit, de egy porszívózás-felmosás kombó sosem árt. Miután végeztem beszereltem az autóba a gyerekülést és felragasztottam a "Baby on board" matricát is. Kilenckor hívott Imola, hogy indulhatok értük. Tankoltam és már robogtam is a családért. :) Volt némi kavar a kórházban, mert több baba jött haza. A hazautat Balázs nagyon jól viselte, egyedül az út felénél nyöszörgött kicsit, mert túlságosan rázta a fenekét a kocsi. Hazaérve természetesen meg voltunk illetődve és nem is tudtuk, hogy mihez kapjunk. Anyuék hoztak ebédet és én kihasználtam az alkalmat, hogy elugorjak az orvoshoz Balázs receptjeiért. A doktornő és az asszisztense körbepuszilt, majd megkaptam a recepteket, hogy a lehető legjobban ellásuk Balázst. Kifelé a váróban összefutottam nagynénémmel, aki a szomszédos oviban dolgozik és megkért, hogy vigyek el egy láda karfiolt mamáéknak. Eléggé jöttem volna már haza, szóval nem a legjobb pillanatban ért a kérés, de teljesítettem. Mama persze le akart ültetni és meg akart etetni, de nem értem rá. :) A patikában kész volt minden és még boltoltam is egyet. Hazafelé még beszéltem pár szót Anyuékkal, hogy mivel telt az első itthoni unokázás. Amikor hazaértem Zita, a védőnéni már itt volt és beszélgettünk egy jót, valamint jótanácsokkal látott el. Az alvás-evés kombó jól ment a pelenkázás, pedig nyögvenyelősen, de igyekeztünk, mígnem az egyik esti etetés során Balázs nem evett túl sokat és úgy gondoltuk, hogy kicsit később repetázhat. Ez később hibás döntésnek bizonyult, mert Balázst elővette a hasfájás, amit sok sírás és sok rugdalózás követett. Jó ideig felváltva aludt, hogy Imola, hol az én karomban, mert ahogy betettük a kiságyba elkezdett vigasztalhatatlanul sírt. Végül elég későn aludtunk el, de hajnal háromtól már jól mentek az etetések.
 Imola szerint akkor kezdődik új nap, amikor alszunk, így nagyjából itt van a nap határa. Történt ugyanis, hogy ugyan csak szűk három órákat, de tudtunk aludni. Ma már jobban ment az evés és az alvás is. Este még olyan extrém dologgal is megpróbálkoztunk, mint a fürdetés. Nyilván mehetett volna gördülékenyebben, de már kevésbé pánikolunk, mint tegnap. :) Mindenki nagyon sokat segít és menet közben mi is rájövünk dolgokra. Így zajlik az életünk már hármasban. :)

2013. október 23., szerda

Még mindig Balázs előtt. :)

Úgy tűnik, hogy Balázs nagyon jól érzi magát odabent, mert még semmi jele annak, hogy tervezné a kiköltözést. Imolával egészen jól bírjuk a várakozást, bár a család türelmetlensége és idegessége nem tesz jót Imolának. Szerencsére sikerült arany középutat találni a pihenés és CTG vizsgálatok között, ami azért jó, mert tudjuk, hogy Balázs jól érzi magát odabent, de Imolát holnapig nem fektetik be, így itthon tud pihenni. Vasárnap óta szabin vagyok, így az utolsó simítások elvégzésére lesz időm és nem kell spéci logisztika ahhoz, hogy Imola mellett legyek és elvágjam a köldökzsinórt. Ma beüzemeltük a légzésfigyelőt, ami nagyon megnyugtató, hiszen így én is biztosabban megyek dolgozni.


2013. október 16., szerda

Balázs már most öntörvényű! :)

 Ma Balázs mindenképp bebizonyította, hogy azt csinál, amit akar és akkor, amikor akarja, ugyanis ma megint ismételni kellett a CTG-t, mert egy percre sem állt le és ez megint nem ideális. Ugyanis a picúrok két dolog miatt lehetnek ilyen aktívak: az egyik, hogy épp átmozgatja magát (Ezt álmukban is meg tudják csinálni, ugyanis a magzatok álmodnak odabent, bár azt, hogy miről még nem sikerült kideríteni, de a legvalószínűbb, hogy az agyuk már ezt a módszert alkalmazza a külső ingerek feldolgozására.), a másik ok, hogy nem kap elég oxigént és a magzat küzd az életéért. A dolgot ma egy köldökzsinórt és méhlepényt áramlástani szempontból vizsgáló ultrahang döntötte el, mert mindkét szerv tökéletesen ellátja a feladatát, vagyis Balázs megkapja friss vért és oxigént Imolától. Furcsa mód kevésbé voltunk idegesek, mint a múltkori esetnél, mert talán jobban felkészültünk a találkozásra a fiunkkal. Persze, ha nincs minden rendben, akkor a legvalószínűbb forgatókönyv szerint Imolát megcsászározzák és így lemaradok a köldökzsinór elvágásáról, de ez lett volna a legkevesebb. :) A szakadó esőben durva távot gyalogoltunk, de a szülészeten dolgozók megint kitettek magukért és ugyan sem a fogadott szülészdoki, sem a szülésznőnk nem volt jelen (Előbbi konferencia, a másik valószínűleg szabadnap miatt.), de az ügyeletes személyzettől is annyi odafigyelést kaptunk, amennyit lehetett. :) Most itthon lazítunk, de péntekre kaptunk időpontot egy utolsó utáni elővigyázatossági CTG-re. :)
 Azután, hogy részletesebben meséltem a mai napról, mesélnék a hét elejéről és az elmúlt hétvégéről is. A hétvége leginkább a pihenésről szólt és igyekeztünk pihenni. :) A héten eddig két nappali szolgálatom is volt. Hétfő reggel a köd miatt volt közlekedési baleset, amit egészen jól megúszott a két sérült, mert benne volt, hogy nem élik túl. A szerdai nap már nyugodtabb volt.

2013. október 10., csütörtök

Várakozás. :)

 Nem is magyarázom a címet, hanem igyekszem pótolni az elmúlt hét eseményeit. :) Elég sűrű hetünk volt, de a munkám szerencsére most a szokottnál nyugodtabb volt.
 Csütörtökre egy ügyintézős napot szerveztünk Mezőhegyesre, mert Imolának lejár a jogsija és egyszerűbb egy honosított jogsit csináltatni, mint Romániába járni, hogy ott hosszabbítsanak. Az orvosi alkalmasságival kezdtünk, ami ugyan drágult az utóbbi időben, de legalább simán meglett. :) A következő kellemes meglepetés a helyi okmányiroda volt, mert nem ott lakunk, de simán megcsinálták a jogsit és még kártyával is lehetett fizetni, bár az ügyintézők hozzáállása megmutatta, hogy Magyarországon vagyunk. A következő állomáson az agyam le is dobta az ékszíjat, mert meg kellett látogatni az anyakönyvvezetőt (azok kedvéért írom, akik voltak az esküvőnkön, hogy már nem a kedves meghatódós hölgy van ott, hanem egy idióta alkesz picsa). Nem elég, hogy hülyeség miatt kellett idejönni (300 napnál régebben házasodtunk, így kérni kell házassági anyakönyvi kivonatot, mert különben nem írnak be apaként Balázs születési anyakönyvébe), de ráadásul az a kép fogadott, hogy az ügyintézők munkaidőben, ügyfelek jelenlétében nadrágot próbálnak és vásárolnak egy utazó árustól és épp a célirodában. Félreértés ne essék, nem vagyok munkabuzi, sőt szeretek lazítani, ha épp nem kell beteget ellátni, de ez nagyon kicsapta a biztosítékot. Ilyen felütés után kerültünk be végre és ment is minden szépen, mire kiderült, hogy Imola román állampolgárként szerepel a rendszerben (a magyar állampolgári esküje egy hónappal később volt és a mezőkovácsházi anyakönyvvezető "elfelejtette" összehangolni az adatokat) erre a néni nekikezdet a fülünk hallatára kurvaanyázni. Ez után felhívta az új kovácsházi kollégát és egymás fontosságának ecsetelése mellett megállapodtak abban, hogy megcsinálják, amit már bő egy éve kellett volna. Ez után némi nyugi és versenyszféra következett, ugyanis be kellett mennünk Imola munkahelyére, hogy be legyen küldve a TGYÁ-s nyilatkozat és amíg Imola és Mariann szívtak az internetnélküliséggel, én beszélgettem a többiekkel. Miután végeztünk, anyuékhoz mentünk kajálni és lazítani. Este melóznom kellett és rendesen ráfutottunk egy estre, mert egy öngyilkosjelölt gyógyszermérgezetthez kellett kimenni, aki néha karmolt, rúgott és harapott. A rendőrök eltévedtek, így nekünk kellett megoldani a szitut úgy, hogy egy mozdulatunk sem tűnhetett erőszakosnak, mert ezt tiltja a törvény.
 Péntek reggel hazaérve vásároltunk, Imola vasalt és pihentünk. Jól esett némi pihenés a hosszú nap után. Szombaton Aradon tankoltunk és vásároltunk. Vasárnap, pedig pihentünk és este F1 ismétlést néztünk.
 Hétfőn megint ügyintézős nap volt megint. Amíg Imola feladott egy csomagot és csekkeket fizetett, addig én gyógyszert írattam a háziorvosomnál és megkérdeztem, hogy lenne-e Balázs orvosa. Szerencsére igent mondott, ami szerencse, mert a gyerekorvossal sem szakmailag, sem emberileg nem értek egyet. A postán futottunk össze, majd az OTP-be kellett volna mennünk, hogy aktiváljuk Imola kártyáját, de a tömeg miatt elhalasztottuk és inkább bevásároltunk, majd a főzés és ebéd után próbálkoztunk újra, de nagyon lassan haladtunk, mert az ügyintézők pletykáltak és hangosan tárgyalták ki az ügyfelek pénzügyeit: egy nőt a hiteléről és a letiltásáról faggattak, egy bácsinak meg szinte kiabálva mondták, hogy akkor 5 millió forintja van a nyugdíjszámlán...
 Kedden egy békéscsabai út volt tervben, hiszen Imola erre a napra kapott időpontot ultrahangra. Reggeli után olvasgattunk, majd ebédeltünk és már a gyorsabb útvonalon mentünk csabára. Az ultrahang gyors volt, talán túl gyors is. Sajnos hiába dolgozom az egészségügyben, nem vagyok elégedett a szakdolgozók hozzáállásával, mert értem én, hogy nem keresünk jól és azt is, hogy le vagyunk terhelve, de egy mosoly rengeteg mindent megoldana. :) Hazaérve készülhettem is dolgozni. Szerencsére nem voltunk sehol, így tudtam pihenni.
 Szerdán reggelire hoztam káposztás lángost és pihentünk is egy sort. Ismét Mezőhegyesre mentünk, mert elkészült a házassági anyakönyvi kivonat (hittük mi). Mint kiderült még ki kell nyomtatni a papírt, amit további bazmegelések árán sikerült. Ez után anyuéknál beszélgettünk és ettünk, majd indultunk Békéscsabára a második körös vizsgálatsor. Szerencsére Balázs tökéletes CTG-t dobolt Imola pocakjában, így ezt rendesen megúsztuk. A szülészdoki sem késett és vizsgálat helyett a terhesség legutolsó időszakát beszéltük át. Miután végeztünk Imola felhívta Ágit a szülésznőt és mekiztünk egyet. Hazafelé már egészen jó volt a hangulat. :) Hazaérve szétnéztem az extremdigital.hu-n, mert Karácsonyra valószínűleg internetről rendelünk ajándékot. Kiderült, hogy akkus fúrócsavarozón kívül mindent meg tudunk rendelni jó áron. Ismét mehettem dolgozni, de megint szerencsém volt. Őszintén szólva elég kemény egymás után két éjjel, főleg így, de majd pihenek egyszer. :)
 Ma reggel hazajöttem, reggeliztünk, boltoltunk, majd csináltunk ebédet: brokkolikrémlevest és tejszínes gombapörköltet. Délután mostunk és Totalcaros Égésteret hallgattunk. :)

2013. október 3., csütörtök

Az én fiam egy troll. :)

 Az utóbbi néhány nap a pihenésről szólt és arról, hogy ha megérkezik Balázs, akkor a lehető legkevesebb dolgot kelljen intézni.
 Tegnap reggel felkeltünk, megreggeliztünk, majd beugrottunk a háziorvosunkhoz, mert a terhesség vége felé is kell egy belgyógyászati vizsgálat (ekg és vérnyomásmérés), amit le is tudtunk, majd megnéztünk egy picit hosszabb, de simább útvonalat Békéscsabára, mert mind Imola, mind Balázs jobban érzik magukat így. :) Békéscsabán elsőként felnit és téligumit akartam venni a Golfra és megnéztünk egy mások által ajánlott helyet. Elég profi gumiszervizről van szó és elég gyorsan bepakolták nekem a csomagtartóba a négy komplett kereket. :) Ez után jött a nap legnehezebb időszaka, ami a CTG és azt követő egy óra volt. Történt ugyanis, hogy a védőnők által készített CTG-n Balázs nagyon inaktív volt (előtte és utána nagyon aktív volt) és ezért az orvos a vizsgálat megismétlése mellett döntött a szülészeti osztályon. Maga a vizsgálat arra jó, hogy megnézze, hogy mennyire aktívak a magzatok a méhen belül, ugyanis magas aktivitás esetén jó a vérellátás. Ha a második CTG-n is ennyire inaktív Balázs, akkor Imolát azonnal megcsászározzák. A szülészetre ugyan be tudtam kísérni Imolát, de ki kellett jönnöm és izgulhattam kint a folyosón, hogy mi lesz. Egyik pillanatban egy szőke hajú és fehér ruhás jelenés robog el mellettem, akiben felismertem Ágit, a szülésznőt, aki majd Balázst segít kiköltöztetni. Gyorsan kifaggatott, majd robogott tovább és a kezébe vettem Imola dolgait. Később visszajött és megnyugtatott, hogy az ismételt vizsgálat jól sikerült és elkapták Balázst, amint karate gyakorlatokat végez. :) Még egy sort kellett várnunk, ugyanis Ági szólt a szülészdokinak is, hogy esemény van és nézze meg Imola eredményeit. Sajnos épp dolga volt az igazgatáson, de aztán jött és ő is megnyugtatott. Az izgalmak után farkaséhesek voltunk, így ettünk, majd vettünk a Brendonban étrendkiegészítőt és a Tescoban vettünk még néhány dolgot. Mezőkovácsházára érve beugrottunk a kacsánkért mamáékhoz és beszélgettünk egy kicsit. Hazaérve ettünk és pihentünk, majd aludtunk.
 Ma reggel hétkor kellett volna kelni, de eléggé a nehezünkre esett (főleg nekem). Felpakoltuk a kacsát és robogtunk is Mezőhegyesre ügyintézni. Imola jogsijához szereztünk elsőként orvosi igazolást, majd az okmányirodában el is kezdtük a jogsi megújításához szükséges procedúrát, így nagyjából egy hónap és Imola megkapja a magyarországi jogsiját. A következő állomás az anyakönyvvezető volt, mert a törvény szerint nem fogadják el a 300 napnál régebbi házassági anyakönyvi kivonatot Balázs anyakönyvezéséhez. Itt eléggé kiakadtunk, mert miközben kint várakoztunk a hivatali dolgozók nadrágokat próbálgattak az irodában. Félreértés ne essék, nem vagyok farizeus munkabuzi, de ez szerintem egy állami hivatalnál elfogadhatatlan. Mint kiderült az előző mezőkovácsházi anyakönyvvezető "elfelejtette" értesíteni a mezőhegyesit, hogy Imola magyar állampolgár lett, így nem tudta kiadni az anyakönyvet. Mondjuk itt is felhúztam a szemöldököm, mert a hölgy úgy kurvaanyázott, hogy közben vagy egy percig levegőt sem vett és mindezt előttünk... Az utolsó kötelező pont Imola munkahelye volt, ahol szemlélődőként beleláttam az iroda mindennapjaiba. Ezt követően a nap további részét anyuéknál töltöttük, ami most több volt, mint jó. :)


2013. szeptember 30., hétfő

Szürke hétköznapok. :)

 Nem mondanám, hogy tetszik ez a szürke idő, de legalább van idő olvasni és melankolikus északi zenét hallgatni. Kicsit furcsa még, hogy Imola itthon van és ha tehetjük, akkor hétköznap is együtt reggelizünk és nap közben is egymástól két méterre létezünk, de tetszik a dolog. Balázs ma is némi jóslófájással tudatta, hogy lassan szűk lesz az albérlet, de nincs vész. :) Ma a főnök hozta rám a frászt telefonon, mert elfelejtettem levizsgázni az éves továbbképzési anyagból, de szerencsére pár perc alatt online megcsináltam. Ha nem, akkor mehetnék a régióvezető főorvoshoz, akiről rémmesék szólnak vizsgáztatási szempontból. Főztünk mára és holnapra gombapörit, valamint megint cseresznyepaprikával kínzom az emésztésem. :D


2013. szeptember 28., szombat

Rush! :)

 Őszintén szólva a ma este nagyon durván felpörgetett, mert Imolával és Balázzsal a fedélzeten megnéztük a Rush című filmet a Center Moziban, Békéscsabán. Gondolom nem titok, hogy szeretek minden járgányt, ami mozog, de a belső égésű motorral ellátott vasak a szívem csücskei. A film abszolút alkalmas arra, hogy megszeresd a motorsportot. Biztos vagyok benne, hogy jó ideig ezen fogok agyalni. Szerencsére Balázs nyugton tűrte, ahogy a karburátorok teleszívják magukat benzinnel és hogy a kipufogók szaggatták a dobhártyát. :) Nagyon jó volt! :) Az életünk egyébként szép nyugodt lett. Lassan készül Imola kórházi csomagja és várjuk Balázs érkezését. :)


2013. szeptember 26., csütörtök

Némaság. :)

 Mivel olvassátok Imola blogját, így gondolom értitek, hogy miért nem írtam posztot. :) Írni tudok, de kedvem nem volt hozzá. :) Igazából zárójelbe tenném ezt a néhány napot és innentől kezdve írnék posztot. :)

2013. szeptember 8., vasárnap

A munkamaraton vége. :)

 Azért nem írtam eddig, mert leginkább csak dolgoztam és aludtam. Szerencsére nem volt túl nagy a hajtás így lehetett jókat beszélgetni és elmélyülhettem Balázs Dénes Hátizsákkal Alaszkától a Tűzföldig című könyvét. Szeretem az ilyen hátizsákos útleírásokat és ez a konkrét könyv nagyon jó humorral íródott! Apropó olvasás! Anett révén belepillantottam a Molyos balhéba és őszintén szólva nem dobódtam fel. Értem én, hogy ne fikázzunk egy oldalt ok nélkül, de bármilyen kritikát el kell olvasni és megfogadni a benne szereplő igazságokat. A héten történt még, hogy egy exmentő felnyomta a a kollégáit a jászberényi mentőállomáson, mert ott disznót vágtak. Értem én, hogy szabálytalanságok történtek, de bárki, aki kritizálni szeretne az előtt próbálja fel a cipőnket. A másik dolog, hogy az exkolléga most bosszút állt, de hónapokig úgy néznek majd ránk, mint semmirekellő szarok (a megítélésünk egyébként sem sokkal jobb).


2013. szeptember 5., csütörtök

Alvásüzemmódváltás :)

 Nincs vész csak mostanában tök jól elvagyok 5-6 óra alvásokkal és ez még elég meglepő. Tegnap reggel Anya ébresztett, mert elhívták egy másik idősotthonba és ezt a hírt osztotta meg. A következő dolog amire emlékszem, a durván nyomott csengő, de mire kimásztam az ágyból, már elment a postás. Reggeliztem és kávéztam, amikor hívtak a mentőállomásról, hogy Imola kapott csomagot (igazából a nekem happolt könyvek jöttek meg). Nem is tétováztam és belegóztam a bringa darabjait a csomagtartóba (már nem tudom, hogy hanyadik alkalom volt, hogy megmentett a csomagtér) és elindultam Orosházára. A bringaszervizben kezdtem, ahol nagy vonalakban megbeszéltük, hogy milyen lesz a kész bicaj, de holnap még felhív a szerelő. :) Ez után a leszakadt kipufogót adtam le a vasgyűjtésben. Kaptam érte kemény 230 forintot, de legalább nem foglalja a helyet és egy sör kijön az árából. :D Ez után megbeszéltem Imolával, hogy nem megyek haza, hanem megnézem Anyut otthon. Beszélgettünk, majd elmentem Imola elé és elvittünk egy vödör szilvát Mariannak. Kicsit vicces volt a szitu, mert három évig buszoztam Mariannal (egy gimnáziumba jártunk, csak ő egy évvel előttem), de a köszönésen kívül nem sokat beszéltünk, bezzeg most bővített mondatok is elhangzottak. Boltoltunk, majd hazarobogtunk, főztünk, ettünk és szinte mehettem is dolgozni. Egészen jó csapat jött össze, így sokat beszélgettünk. 
 Ma egy kicsit korán volt a reggel, de egy kávé segített. Hazajöttem, aztán reggeli után elmentem boltba, mert két napra kellett főzzek és sertéspörköltet terveztem be. Gyorsan vettem mindent, itthon feldobtam a kaját és lazultam. Durva, hogy mennyire nem kell foglalkozni egy pörkölttel, ha már be van fűszerezve és felforrt. Imola hazaérkezésekor ettünk, mostunk és sétáltunk. Holnap, pedig melózom. Egyébként rendesen ráfüggtem Dub fx-re! :) 


2013. szeptember 3., kedd

Holland üzemmód. :)

 Még sosem jártam Hollandiában (bár tervezzük), de a térhasznosítás és a kerékpározás holland sztereotípia. Az éjszaka elég sokáig fent voltam (igen, még mindig fantasy-t olvasok). Aztán délelőtt nem túl későn keltem. Mivel ebédre nem kellett főznöm semmit, így lazulással telt a nap. Mivel megjött a fizetésem, így benéztünk délután Orosházára, mert volt pár dolog, amit el szerettünk volna intézni. A bringaszervizben kezdtünk, ahol megbeszéltük, hogy holnap beviszem a bringám és a hétvégére talán kész is lesz (sajnos most egy hétig folyamatosan dolgozom, ami kicsit nehezít a dolgokon, de nagyon várom a végeredményt). A következő állomás a Tesco volt, ahol vettünk mosószert meg mindenfélét, majd kipróbáltam a Shell benzinkutat, mert még életemben nem tankoltam náluk és valamiért jobb áron adták a benyát, mint szokták. Nem merek megesküdni, de úgy tűnik, hogy jobban megy tőle a kocsi. :) Bementünk még a Jysk-be is, mert nekem kéne egy ruhásszekrény (azért nem Balázsnak, mert nekem jelenleg több ruhám van! :P). A kínálat valahogy nem győzött meg, így nézelődünk tovább. :)


2013. szeptember 2., hétfő

Spontán gerillagasztró. :)

 Tegnap este elég morcos lettem, ami szerencsére reggelre elmúlt és ugyan a teraszon kávéztam, de kimozdulni a lakásból nem volt kedvem. Végül, mivel nem volt itthon semmi ebédnekvaló, így kénytelen voltam boltba menni. Általában ha ötletek nélkül megyek boltba, akkor legkésőbb a boltban megvilágosodom. Szerencsére ez most is megtörtént és úgy döntöttem, hogy babgulyás lesz. :) Mivel egészen ideszoktam ebbe a boltba, így már az eladók is közvetlenebbek és segítenek friss dolgokat venni. Hazaérve gyorsan felraktam főni a babot és szerencsére gyorsan el is készült, amikor Imola hazaért ebédelhettünk is. A délután további része pihenéssel és olvasással telt. Kora este kiderült, hogy nem igazán van itthon kaja és elsétáltunk a Lidl-be. Nagyon kellemes volt az idő és a séta is kellemes volt. Vettünk profiterolt, ami szerintem ilyen töltött fánk csokiszósszal. Őszintén szólva a somlói galuska jobban bejön, de jól eső kísérlet volt. :)


2013. szeptember 1., vasárnap

4D, kajakóma és munka. :)

 Péntek reggel hazamentem és nem éreztem magam fáradtnak, de az ágyba feküdtem olvasni és sikerült is aludnom pár órát. Imola második hívása ébresztett (olyan mélyen aludtam, hogy nem hallottam csörögni a telefonom) és oda is tettem az ebédet. Kaja után el is indultunk Békéscsabára, hogy megnézzük, hogy Balázs mit művel odabent. Kicsit kellett várni, ami amúgy megszokott és a doki alaposságát ismerve nem is problémáztunk a dolgon. Kiderült, hogy Balázs kissé túlkoros a 4D ultrahanghoz, mert pár héttel korábban szokták megcsinálni, de nem adtuk fel és végül sikerült néhány képet készíteni a fiatalúrról. A doki nagyon korrekt volt ugyanis a 4D ultrahang 12 ezer forintos árából csak 10 ezret kért, mert szerinte többször voltunk nála. (Ami nem teljesen igaz, ugyanis csak a kötelező ultrahangokon voltunk.) Balázs egyébként köszöni szépen jól van! :) Mérete és a köldökzsinór áramlása megfelelő, tehát minden oké. :) A következő megoldandó feladat egy álló ruhaszárító beszerzése volt, ugyanis egyrészt többet kell majd mosni, plusz helyünk sem annyi van, amennyi volt. Az Obiban kezdtünk, ahol sikerült is egészen jó áron venni és majd meglátjuk, hogy meddig tart. Vettünk még késeket (A múlt havi egy hetes késgyilkolásom áldozatait pótolni kell.) és ruhaszárító kötelet. Ez után átrobogtunk a Tescoba, hogy némi kaját is vettünk. Hazafelé leraktam Imolát otthon, mert a másnapi csokikrémet még aznap meg kellett csinálni, mert a jó állag eléréséhez kell egy éjszaka pihenő. Én nagynénémhez robogtam, aki feltúrta a környék autósboltjait, majd rájött, hogy miért rendelem internetről az alkatrészeket a kocsihoz. :) Hazaérve már csak a tus és az alvás maradt hátra.
 Szombaton felkelés és reggeli után indultunk is, hogy megünnepeljük Imola és Judit szülinapját. Az lett volna a terv, hogy Apuval beugrom Orosházára Juditért, míg Anya és Imola elkészíti a tortát, de mivel Apu kocsija rendetlenkedik, plusz el voltak késve az ebéddel, így Imolával kettesben mentünk. Megálltunk a bringaszervíznél, mert eddig hiába hívtam őket, nem vették fel. Nos az oka az volt, hogy betegség miatt zárva vannak és csak szeptemberben nyitnak. Ez után felvettünk Juditot és elmentünk a Lidl-be és a tesco-ba venni pár dolgot, amivel meg lettünk bízva. Hazaérve még nem volt kész a kaja, de megnéztük a 4D ultrahangos dvd-t és ajándékoztunk. Judit nagyon örült az egyedi kézzel készült fodrászos fülbevalónak. :) Ami ez után történt az maga a mosdatlan brutalitás, ugyanis sikerült olyan szinten bekajálni, hogy egy ideig valós veszély volt a kipukkadás. :D Hazafelé vetünk a Lidl-ben tejet és húst a mai ebédhez, majd otthon folytattuk a szenvedést.
 A mai nap eddig nagyon csendes, aminek különösen örülök! :) A fénypont mindenképp az Imola által hozott ebéd volt. :)


2013. augusztus 29., csütörtök

Évforduló és nyugalom. :)

 Ez a hét igazából eddig leginkább a nyugalomról szólt, főleg mert esőben nem volt kedvem kimenni (azért Imoláért elugrottam Mezőhegyesre, mert nem vitt ernyőt) és inkább olvastam. Pár hete letöltöttem Raymond E. Feist életművének nagy részét és most azt olvasom nagy erőkkel. Amúgy fantasykat ír és a történet bonyolultsága valahol a Gyűrűk Ura és a Trónok Harca között lehet félúton. :)
 Kedden volt a második házassági évfordulónk és el is mentünk vacsorázni az Éva Csárdába, ahol az esküvő utáni ebéd is volt. Nagyra értékelem, hogy ki tudunk mozdulni otthonról és emiatt fel tudunk mindketten frissülni. Volt már, hogy mindkettőnk szülei felajánlották, hogy vigyáznak Balázsra több napon át, de én úgy képzelem, hogy jó ideig csak pár órára "adjuk kölcsön", mert ő a mi gyerekünk és nem egy nyűg. :) (Azt hiszem, hogy kicsit elkalandoztam. :)) Holnap lesz az utolsó kötelező ultrahang és remélhetőleg Balázs benne lesz, hogy elkészüljön a 4D ultrahang. :)

2013. augusztus 25., vasárnap

Utolsó erőbedobás. :)

 Ma reggel is 9 körül keltünk, mert ugyan tegnap befejeztük a pakolást, de egy nagytakarítás várt még ránk. Nagyon durva volt, mert az ágyból úgy keltünk ki, mint egy reumás csiga és a reggeli is lassítva ettük. Ez után lehordtam a szemetet a kukába, addig Imola elmosogatott. Nekiálltam porszívózni, Imola pedig megpucolta a gombát a bolognai ihletésű rakott krumplihoz (ami egyébként sima bolognai raguból és vékonyra szelt krumpliból áll és ezeket kell rétegezni, majd egy tűzálló tálban sajttal a tetején megsütni). A ragut már én készítettem és addig Imola felmosott. A Forma 1-re már meg is ebédeltünk és lehetett lazítani. :) Imola le is feküdt aludni, én meg bámultam ki a fejemből. Késő délután elfutottam a boltba, mert kifogyott a tej. Mára már semmit sem tervezek és holnap sem akarok ébresztést. :)

2013. augusztus 24., szombat

Átrendeződés. :)

 Ma reggel 9 körül Imola ébresztett azzal, hogy asztalon a reggeli és mindjárt kész a kávé. :) Nem is tétlenkedtem (veszélyesen sokat :D) és már toltuk is be a csilis-paradicsomos halat. Reggeli után Imola nekiállt szelektálni a rengeteg papírt a könyvespolc tövében, én meg a nappaliban csináltam ugyanezt. Az idilből csak a főnök hívása zavart meg: úgy tűnik, hogy véglegesen elkúródott a beosztás (nem magától persze, hanem ő nem ellenőrizte le magát) és az egyhetes itthoni lazulásom veszélybe került. Azt az elején kikötöttem, hogy a péntek nappal tabu, más napjaimat meg úgy osztja, ahogy jólesik. Szerencsére lett jó megoldás és visszatérhettünk a pakolás gyönyörei közé. Dél után odatettem a vizet a szilvásgombócnak és a pakolnivaló is kezdett apadni. Megnéztük a nagyon parádés Spa-i időmérőt és jött a napi főszerepem, ugyanis egyedül kellett kihoznom a könyvespolcot a nappaliba és ehhez le kellett vennem egy ajtót. Szerencsére senki és semmi sem sérült meg és a polc is elfér a kitalált helyén. Megvacsoráztunk és ezt követte az ágyunk elfordítása, majd a kiságy összerakása. Szerencse, hogy fenyő ágyat vettünk, mert szépen idomult és nem tört vagy morzsálódott, mint a bútorlap. Jutalmul ettünk egy adag jégrémet és megint csodálkoztunk egy sort, hogy minden milyen jól elfér. :) Utána már csak tévéztünk és barackot ettünk. :) Holnap még vár egy nagytakarítás és készen is leszünk a betervezett módosításokkal! :)

2013. augusztus 23., péntek

Szülőszobalátogatás. :)

 Persze a legutóbbi bejegyzésem óta dolgoztam is, de durván nagy esemény nem történt, szóval inkább a tegnap délutánról írnék. :) Igazából sok összehasonlítási alapom nincs, mert még sosem jártam a békéscsabai kórház szülészetén, csak az orosháziban, de a kettőt már össze lehet hasonlítani. :)
 Amint Imola hazaért megebédeltünk és már robogtunk is csabára. A kórház egy hatalmas komplexum és mivel ide szökőévente hozunk beteget, így a recepción kértünk útbaigzítást. Végül kis séta után megtaláltuk a szülészetet és a szülésznőt is, aki elsőre nagyon szimpatikus volt. :) Leültetett és átbeszéltük a terhességet, valamint azt, hogy mi fog történni a szülés előtt, alatt és után. Megkérdezte, hogy mivel foglalkozunk és azt hiszem, hogy kicsit megnyugodott, amikor elmondtam, hogy mi a munkám. Kiderült, hogy az osztályon dolgozók inkább a természetesség mellett teszik le a voksukat, ami egyrészt hátrány, hiszen az epidurális fájdalomcsillapítás még gyerekcipőben jár, másrészt jó, mert nem adnak oxitocin infúziót, amit protokolszerűen alkalmazni nem más, mint brutalitás. Kicsit meglepte a szülésznőt, hogy kérdezem és nem kijelentem, hogy bent szeretnék lenni, amikor Balázs a világra jön, ugyanis a munkám során is kezdeni kell valamit a hozzátartozókkal, ami nem mindig könnyű. Természetesen igent mondott, hiszen nem mondhatott mást! (Tényleg nem!) Miután átbeszéltük a dolgokat megnéztük a szülőszobát és a hozzá tartozó egyéb szobákat. Itt ért a legtöbb meglepetés, ugyanis az orosházi szülőszoba annak ellenére nagyobb, hogy maga a kórház kisebb. Úgy tűnt, hogy csabán mernek színeket használni és sokkal több lehetőség van a szeparációra, ami a szülés intimitásának tesz jót. :) Kiderült, hogy az anyuka annyit lehet a picivel, amennyi jól esik, de ha pihenni szeretne, akkor az is megoldott, hiszen az újszülötteknek külön helység van pár méterre a kismamáktól. Szerencsére a "kór"termekbe nem mehetnek be a látogatók, ami megint jó pont! Apropó látogatás: úgy van kitalálva a rendszer, hogy a kismamát kell megjáratni a babáért, amit ugye jófej rokon nem tesz, szóval ezzel kicsit megelőzik, hogy népvándorlás alakuljon ki.
 Kicsit zsongott a fejünk a végére, de Imola hősisesen végigvárta a dolgot, én meg inkább megnyugodtam. :) Felhívtam Anyut és őt is megnyugtattam, aztán hazaérve Imola szüleinek is elmeséltük a délutánt. Este vacsoráztunk és én már ma feküdtem le. :)


2013. augusztus 20., kedd

Elmaradt bejegyzés. :)

 A héten szinte minden nap történt velem valami, ami posztért kiáltott, de végül inkább Imolával beszéltem át a dolgokat, ahelyett, hogy egyoldalúan leírom. Az utóbbi pár nap munka szempontjából kicsit sűrűbbre sikerült, amit nem bánok, de a héten a főnök intrikáinak fősodrába kerültem. Igazából a kollektíva már rég nem veszi fel a manipulációit, de ha hazugságok terjednek rólam azt nem szoktam hagyni. Nem volt más lehetőségem, mint nyíltan kérdőre vonni és beismert mindent. biztos vagyok benne, hogy rövid távon szálka leszek a tenyerében, de nem bánom a dolgot. :)
 Imola igazi hátország volt (mindig az, de most sokkal jobban függetleníteni tudom magam a napi gondoktól) és nagyon jól éreztük magunkat kettő és félben. :) Tök jó, hogy amikor nem dolgozom, akkor ki tudok kapcsolni és ugyan fizikálisan kicsit fáradt vagyok, de nagy kedvvel járok be dolgozni. Egyébként úgy érzem, hogy a szülőség nagyban átrendezi a dolgok fontossági sorrendjét és ez jó! Azt hiszem, hogy a hét egyik legjobb része volt ruhákat venni Balázsnak, mert így mi is szép lassan felkészülünk az érkezésére. :)


 (Nem akartam ám ilyen filós posztot írni, de így sikerült. :))

2013. augusztus 15., csütörtök

Hétvégi beszámoló. :) (Igen, tudom, hogy csütörtök van!) :)

 Péntek reggel elvittem Imolát dolgozni, majd felvittem a Budapestre szánt cuccainkat Anyuékhoz és reggeli közben beszélgettünk egy jót. Fél nyolckor elindultunk Orosházára, mert a pesti utazás előtt volt néhány elintéznivaló. Elsőként az autószerelőnél kezdtünk, mert Apu kocsijáról is leszakadt a kipufogó és meg kellett csináltatni. Itt megkérdeztem a szerelőt, hogy mi a véleménye a használt acél felnikről, mert szükségem lenne négyre a téli gumihoz (a Golfon most alu kerekek vannak és sajnálnám, ha megenné őket a sólé) és azt mondta, hogy szerinte nagyon olcsón kell felnit szerezni, ha használtban gondolkodom, mert ugyan fel lehet újítani, de mire a végére érek annyiba is kerülhet, mint egy új. Amíg a verdát hegesztették, addig elugrottunk a Bárdi autóhoz, újfelni ügyben, de itt elég drágák a felnik. Ezt követően, mivel a bringa projektem is fut és Orosházán van több bicajbolt és egy köztük nagyon ajánlott, így gondoltam benézünk. Kicsit féltem, mert a gyulai boltban elég tuskók voltak, ehhez képest itt egyből tudták, hogy mit szeretnék. A főnök összeszedte és megmutatta, hogy milyen alkatrészekre lesz szükségem, sőt azt is megmutatta, hogy miképp kell megcsinálni a különböző munkafázisokat. Egy ponton azonban (a hátsó kerék és a meghajtótengelyen lévő fogaskerék szintbe hozása) arra kért, hogy szerelővel csináltassam, mert kutya kemény megcsinálni. (az a durva, hogy minden fórumon is ezt írják) Vettem egy nagy levegőt és megkérdeztem, hogy mennyibe kerülne, ha minden átalakítást ők csinálnának. A válasz nagyon megdöbbentett, ugyanis nagyjából ötezer forintot kérnének azért, hogy kicseréljék a bringám alkatrészeinek jelentős részét. Persze az alkatrészek ára még rájön erre, de közel sem akkora horror, mint amire eleinte számoltam. Jelenleg a pénzmag gyűjtése folyik, aztán a bicajozz.hu csapatára bízom magam. :) Megnéztünk még egy autóbontót felniügyben, de még az én béna szemem is látta, hogy durván ütve van a felni. Itt volt egy vicces sztori ugyanis egy bácsira akartak rámelegíteni egy váltót a Ladájához 25 ezerért és engem kérdezgetett, hogy mi lehet a baja, mert azt hitte szerelő vagyok. :D El is készült Apu kocsija, így fizetett és mentünk haza hűsölni. Sajnos Imola nem tudott korábban végezni, mint fél három, de Anyu pakolt neki ebédet a buszra. Maga a buszút eseménytelen volt, ami nem túl jó hír ugyanis amióta van jogsim unatkozom a buszon. :D A Népligetben már messziről kiszúrtam Juditot és a leszállás után sem vesztettük szem elől. Vett Imola gyűjtőjegyet a BKV-ra és robogtunk is Judithoz. Lepakoltunk és pihentünk egy kicsit, majd elindultunk a Sugar cukrászdába, de előtte benéztünk a Butlers-be ajándékért Anett számára. :) Számomra is tök meglepő, hogy 10 évvel ezelőtt még pánikrohamom volt a pesti tömegközlekedéstől, most élveztem. Persze cukrászdában a sütik megint nagyon finomak voltak és nagyon jót beszélgettünk. Hazaérve még dumáltunk egy sort, majd aludtunk. Szombat délelőttre Ikea volt betervezve, de a szokásosnál is nehezebben tudtam felkelni, így tolódott kicsit a dolog. Balázs hozott reggelit és tök jókat röhögtünk reggeli közben. Szerencsére sikerült Alstom metróval menni (ami nem volt nehéz, hiszen azon a vonalon csak ilyenek mennek) és nagyon tetszett, hogy a kocsik össze vannak nyitva és a berendezés is üde a régi szovjet metrókhoz képest. Anett és Barnabás már az Ikea előtt vártak és nem is haboztunk, hanem bementünk. Most a berendezett szobákat nem annyira néztük meg inkább az étteremben töltöttünk időt. A pénztárnál kicsit lesokkoltunk ugyanis hiába volt listánk, az erre szánt keretet durván túlléptük. Hazaérve kaptunk finom paellát Balázstól és főzőműsorokat fikáztunk. :D Délután a várba szerettünk volna felmenni és evidens lett volna hajózni, de a hétvégén fizetendő feléár eltántorított, így inkább a kettes villamossal utaztunk. Megnéztük a feltúrt Parlament környékét, átmetróztunk a Széll Kálmán térre (nekem mindig Moszkva marad) és itt vártak Anették felbuszoztunk a bécsi kapun át a várba és jó sokat nézelődtünk meg sétáltunk. Tudtam, hogy mocsok sok bringa és bringás van pesten, de szerintem azon a délutánon/estén mind a várban volt. :) Történt egy elég fura incidens is, mert meg akartuk nézni a halászbástyát és itt döbbentem rá, hogy a panorámáért FIZETNI KELL! Tudom, hogy egy vidéki suttyó vagyok, de ilyesmiért pénzt kérni szerintem gyökérség. Miután ingyen feljutottunk a Halászbástyára (8 után ingyenes) hazaindultunk, mert Imola elfáradt. Nem mondtam még neki, de nagyon felnézek rá, hogy mennyire jól bírta a sétát. Út közben beültünk egy gyrosra és megint csak jót beszélgettünk. Hazaérve még meleg volt a lakásban, így kiültünk a ház elé dumálni. Azt hiszem, hogy éjfél körül feküdtünk le. Reggel korábban kellett kelni a busz miatt. Imola és Judit még beugrottak a boltba útravalóért és metróztunk is a Népligetbe, amíg a csajok mosdóztak, addig én berakattam a csomagokat a buszba, majd felültünk. A busz kétségtelen hátránya, hogy nincs rajta mosdó és ez egy kismamának nem egyszerű. Végül csak megérkeztünk Mezőhegyesre és a nap további részében alvó üzemmódba kapcsoltunk. Este még bevásároltunk és barátkoztunk a gondolattal, hogy vissza kell térni a rendes kerékvágásba.


2013. augusztus 8., csütörtök

Szarok a kánikulára! :)

 Persze már lehet nagy a szám, mert egy órája befejeztem a kánikulai háromnapos szolgálatmaratont. Szerencsére nem viselt meg túl durván, pedig a mentőállomás klímája is elromlott, szóval 30 fokban "pihentünk" és 50 fokban dolgoztunk. Sokat szidom a mentősgatyát, ami meg is érdemel minden szidást, mert ebben a melegben tényleg úgy viselkedik, mintha deréktól lefelé fóliába csomagolnám a lábam. Imola és Anyuék minden dicséretet megérdemelnek, mert Imola nagyon jól viselte a meleget, Anyuék, pedig a három nap alatt hazahozták kocsival, ami óriási segítség! Tényleg jól esett, hogy ennyire összetartott a család. :) Holnap, ha minden igaz, akkor reggel Orosházára megyünk, mert Apu kocsija megirigyelte a kipufogó lukadást, valamint felnit szeretnék venni a Golfra (alufelnis a drágám és télen tönkremenne, plusz a téli-nyári gumicsere sem tesz jót a felninek hosszú távon.), ezen kívül kell pár alkatrész a bringára. :) Délután remélhetőleg irány Budapest! :)
 Majdnem elfelejtettem, hogy itt is köszönetet mondjak az orosházi Telenor üzletnek, mert egy telefonos tanáccsal remélhetőleg rendberaktam a telefonom, így tudom majd használni.

2013. augusztus 6., kedd

Hereaszalás. :)

 Tudom, hogy nagyon művészi címet találtam ki, de most ez is kedves és szofisztikált. :D A lényeg, hogy túléljem ezt a retkes kánikulát valahogy.
 Tegnap egyébként jó napom volt, mert egy egész délelőttöt tudtam a hűs szobában tölteni. Délután fél háromra vártak a tüdőröntgenre, de mivel légkondis a hely és volt jó könyvem (http://moly.hu/konyvek/per-christian-jersild-a-gyermekek-szigete) így korábban mentem kicsit és hűsöltem. Negyed háromkor megjött a radiológus, aki az egyik kollégám nővére és gyorsan be is hívott. Kaptam pár gyilkos pillantást, de semmi gond. :) Mire végeztem már mehettem is imoláért, mert várt az endokrinológus, Szegeden. Itt nem volt klíma, de kedvesek és gyorsak voltak. :) Ez után a Tündérkonyhán pizzáztunk és szenvedtem a telefonom akuja miatt. Hazafelé megálltunk a Lidl-ben kaját venni. Imola gyümölcslevest csinált, én meg milánói makarónit. Aludtunk is valamit.
 A mai nap munkával telik és a meleg elviselésével...

2013. augusztus 4., vasárnap

Helyzetjelentés a kánikulából. :)

 Nem nagyon van kedvem blogolni, de elég rég írtam, így próbálok összehozni egy postot. A meleg megint inkább nehezít, de eddig szerencsém volt az éjszakai műszakokkal.
 Szerdán szabadságon voltam és igyekeztem túlélni a meleget. Elmentem Imoláért és bevásároltunk. Nem igazán emlékszem, hogy mást csináltam volna.
 Csütörtökön és pénteken dolgoztam. Szerencsére nem mentünk túl sokat, de azért menni kellett. pénteken Anyuék elhozták Imolát Mezőhegyesről és hoztak fagyit a mentőállomásra.
 Szombaton Anyuékhoz voltunk ebédre hivatalosak, de előtte vettünk a Lidl-ben söröket és a műszaki boltban ventilátort. Egészen korán odaértünk Mezőhegyesre. Volt marhapörkölt Imolának és Juditnak. A többiek meg lecsót ettek. Este mennem kellett dolgozni, de az irányítás teljesen megkavarodott és a két autót olyan feladatokhoz küldték, amihez inkább a másikat kellett volna.
 Ma kiromboltunk vásásrolni és tankolni Aradra. Negyed órával az indulás előtt olvastam, hogy Nagylaknál elég nagy a torlódás, ami annyit jelenthetett, hogy Battonyánál is több lesz az autós. Mielőtt eljutottunk volna oda, kiderült, hogy itthon felejtettem a zöldkártyát, amire amúgy is szükség van, de a rendőrök is harapnak rá. Tehát vissza kellett fordulni. Végül egészen szelíd forgalom mellett jutottunk ki. A benzinkúton, négy fél literes Pepsi kóla áráért kaptunk egy hűtőtáskát, amibe belefér az üdítőnk. A Cora-ban, pedig volt egy rakás kóstoló meg akció. Végül csak a Pepsis és Nivea akcióban vettünk részt. A Nivea-val terméket lehetett nyerni (Imola nyert egy tusfürdőt), én a Pepsi-vel próbálkoztam, de sátor, hátizsák, vagy bringa helyett csak egy doboz kólát nyertem. Hazaérve rántott sajtot ettünk és szunyáltunk egyet. :)


2013. július 30., kedd

Bringaszerelés, az első nap. :)

 A mai nap fő "munkája" a bringám felboncolása volt. Végül a teraszt választottam a műtét helyszínéül, mert legalább nem kell kerülgetni, de fennáll a lehetősége, hogy leejtek valamit (eddig nem történt meg). Mint kiderült egyáltalán nem bonyolult a szerelése és a beszerzendő alkatrészek száma sem egetrengetően sok (két fékkar, egy hátsó agy és maximum az első agy). Esetleg kell még egy központi agy, de ezt még nem tudom, mert nem volt 14-es dugókulcsom és nem tudtam kiszedni. Minden esetre eredményes nap volt! :)


Kánikula után. :)

 Sajna nem sikerült az enyhülést alvással ünnepelni, de cserébe elvittem Imolát Mezőhegyesre, dolgozni. Plusz kaptam forró péksütit, szóval megbocsátok! :D
 Pénteken végre volt egy szabadnapom és rengeteget aludtam, aztán elmentem boltba és mire hazaértem, Imola írt sms-t, hogy mehetek érte. Gyorsan autóba pattantam és mentem is. Boltoltunk, összefutottunk Anyuékkal és már jöttünk is haza, ahol ebédeltünk, majd próbáltunk túlélni. :D
 Szombaton túl reggel kellett kelni, mert Tótkomlósra mentünk strandolni. Persze itt helyben is van strand, de egyrészt nem lehet tudni, hogy épp mikor van nyitva, másrészt túl sok ismerőssel futhatok össze félmeztelenül. :D Maga a komlósi strand amúgy nagy kedvenc: nem túl nagy, de azért van mindenféle medence és kevésbé nézik meg az embert. Nagyon jól esett a víz, mert ugyan 27 fokos volt, de inkább hűsített, mint fagyasztott. Ettünk hekket is, amit Imola még soha, én meg vagy 20 éve nem próbáltam. Kicsit drága volt, de az adag mérete és íze meggyőzött. :) Később még Imola kért palacsintát, én meg kávét és lassan el is kellett indulnunk haza, mert éjszakára mentőzést dobott a gép. Azt kell mondanom, hogy nagy szerencsénk volt, mert elviselhető hőmérsékletben dolgoztunk és még pihenni is lehetett.
 Vasárnap Anyuékhoz voltunk hivatalosak ebédre, ami egy közös szaunaélménnyé alakult a negyediken. :) Kapott Balázs egy teljesen új etetőszéket, ami logikus döntés volt (elég sok időt töltünk Anyuéknál és nincs sok értelme mindig a csomagtartóban vinni a miénket) és nagyon örültünk neki. Délutánra némi Forma 1 alatti szunyókálást terveztem, de annyira izgalmas volt a futam, hogy kihagytam. :) Megint jött egy éjszakás műszak, amivel szerencsém volt, mert megint egészen nyugodt volt minden. (Ilyesmi amúgy nem fordul elő túl gyakran). Este eldöntöttem, hogy végre felújítom a bringám, ami ugyan beláthatatlan munkát és nem kevés pénzt fog jelenteni, de nem vagyok hajlandó csillió forintos kerékpárral járni még ha egyre többen ezt is teszik. Egyrészt gyakran látok a bonyolult és drága (tehát javíthatatlan) megoldások miatti szívást, másrészt tudom, hogy nagyon jó bringám van, csak a gyárban ráaggattak egy csomó felesleges dolgot. :)
 Tegnap inkább csak lazítottam a hűvös szobában és elmentem Imoláért. Boltoltunk és szenvedtünk itthon a melegtől.

P.S.: A vallási és meleg flémről csak annyit, hogy elszomorít, hogy a 21. században ennyi intoleráns és agresszív ember van.


2013. július 25., csütörtök

Murphy bácsi :)

 Természetes, hogy a hónap számomra legsűrűbb hetén hőségriadó van, természetes, hogy ilyenkor minden beteg türelmetlen, természetes, hogy a nadrágunk még mindig műszálas és az is természetes, hogy megnövekszik az esetszám.
 Ilyen körülmények között nyomjuk most és ugyan baromi nehéz, de minden megoldott eset több erőt ad és jó este hazaérni. :)

2013. július 23., kedd

Eltűnve, de aktívan. :)

 Megint jó rég írtam utoljára, de múlt hét pénteken és szombaton dolgoztam, ami eltelt. Igazából nem nagyon van mit írni a dologról. :)
 Vasárnap Anyuékhoz voltunk hivatalosak ebédre. A tervek szerint kaja után Tótkomlósra mentünk volna, de a szél megborította a tervet. Inkább sétáltunk egyet Mezőhegyesen. Kiderült, hogy rengeteg eladó és lakatlan ház van, plusz eldöntöttük Imolával, hogy Mezőhegyes sokkal szebb, mint Mezőkovácsháza.
 Hétfőn a nyakamba vettem a falut, mert kilazult az egyik fotel karfája és ahhoz kellett csavar, plusz megjött Mamáékhoz a Heavy Tools-os rendelésem. A csavarboltban sikerrel jártam, de kiderült, hogy a két húsboltból egyik sincs nyitva, pedig hétfőre hurka-kolbász, keddre és szerdára, pedig székelykáposztát terveztem be. Sajnos a Lidl-be kellett mennem, ami megmentette a fejem, de jobban szeretek húsboltba járni. :) Hazahoztam a vásárolt dolgokat, majd tekertem Mamáékhoz. Megnéztem a Tools-os dolgaimat és rá kellett jönnöm, hogy nagyon tetszik a mintájuk (egy pénztárca és egy egy papucs van a dologban). Tata kölcsönadta a fúrót és sovány malacvágtában siettem haza, hogy megjavítsam a fotelt. Odatettem sülni a kolbászt, majd jött is Imola. Kajáltunk és közben becsöngetett egy srác, aki meghozta az új lakbérszerződésünket, amint kiderült a testület 2018-ig meghosszabbította a szerződésünket. :) Tök jó, hogy ezzel egy darabig nem kell foglalkozzunk. Nekiálltam később a székelykáposztának, amit sikerült nagyon elsóznom. Szerencsére azzal, hogy lecseréltem a levét megmentődött a dolog. Este már csak ágyba dőlni volt erő. :)
 Ma dolgoztam és kábé ennyi. :)

2013. július 18., csütörtök

Vannak dolgok, amiken kár stresszelni. :)

 A szerdai nap nem volt igazán sikeres, bár sikertelen sem. Nagyjából semmihez se volt kedvem, de dolgom annál több, így reggeli nélkül tekertem ki a 3 kilométerre dolgozó háziorvosomhoz. (Ehhez tudni kell, hogy amúgy sem vagyok kapkodós és ha itthon reggelizem az legalább egy órán át tart, mert a netes híreket is elolvasom.) Kertelés nélkül előadtam a dokinőnek, hogy a munkaalkalmasságomhoz kérnék beutalót, mert a cég elvárja, hogy évente túl essünk rajta, de a beutalót el szokták "felejteni". Szerencsére úgy döntött, hogy él háziorvosi jogaival és saját jogon küld, ami ingyenes, szemben a munkaalkalmassági vizsgálatok fizetősségével. Hazafelé beugrottam Mamáékhoz, mert egyrészt rég voltam náluk, másrészt a születésnapomra kapott pénz egy részéből rendeltem egy papucsot és pénztárcát, amit Mamáékhoz visznek ki és mivel utánvétellel rendeltem, így hagytam ott pénzt. Beszélgettünk egy sort, ami alapján kiderült, hogy fater nője tényleg alkesz, mert azt a bort is meg akarta inni, amit Tata kapott a születésnapjára. Beszélgetés közben megettem egy doboz kovászosuborkát. :D Hazaérve kitakarítottam a leengedett hűtőt, majd ittam egy jutalomsört (Igen, éhgyomorra! :D) és ki is ütött. :D Fél háromig csak kamilláztam, amikor is beszéltem Imolával, majd nekikezdtem a makarónikészítésnek. Imola hullafáradtan ért haza, ettünk és megnéztük Balázs légzésfigyelőjét. Nagyon komoly cuccnak tűnik. :) A nap további részében pihentünk. :)
 Ma reggel hivatalos voltam a laborba és "szerencsére" túl korán keltem. Úgy döntöttem, hogy valami hasznos dologgal töltöm az időm, amíg étlen-szomjan  vagyok és elmentem a Lidl-be venni üléshuzatot a kocsiba. Némi dúrás után találtam megfelelően visszafogottat és hazafelé vettem az útirányt. Fél kilenc körül beértem a laborba és tovább tartott regisztrálni a recepción, mint maga a vérétel. A trauma után a lángosozó felé vettem az irányt, ahol kértem egy sima lángost. Két perccel később a tulaj és egyben főlángoskészítő néni közölte, hogy kis türelem, mert csinál másikat, mivel nem elégedett a lángossal. :) Tök jól esik az ilyen gesztusok! :) Itthon megkávéztam és végre eldőlt, hogy rizses hús lesz az ebéd. :) Remélem, hogy ma megérkezik a csomagom. :)


2013. július 16., kedd

Húzós hétvége és lekvárfőzős hétköznapok :)

 Szombaton nagy családi ünneplős banzáj volt, ami annyira nem sikerült rosszul, bár apám nője rendesen belecsokizott a programba, mert mint kiderült egy zugivó tirpák (Elnézést a nyírségiektől!) és büdös bunkó is: simán kivette más tányérjából a kaját és jót poénkodott azon, hogy miért nem lesz Balázs István is. Utóbbiért el is küldtem a faszba amúgy.
 Vasárnap már jobb volt, mert aputól kaptunk némi pénzt Balázs dolgaira és a Tescoban volt olyan utazóágy, amit kinéztünk.Ebédre Anyuékhoz is értünk és meg is leptük őket azzal, hogy kaptak ők is egy utazóágyat (eredetileg is így volt megbeszélve, de jövő hónapra). Mindkét utazóágyat összeraktunk. Mondjuk az első összerakás kicsit bénán ment, mert mint minden német gyártású cuccnak megvan az egyedi logikája, amit ha egyszer megértesz, akkor vered a fejed a falba, hogy mások miért nem így csinálják. Ebédre kaptunk nyaklevest (pulyka) és gombás húst. Kaja után elszédültünk és aludtunk vagy négy órát, majd hazajöttünk.
 Tegnap igazából nem csináltam semmit. (Na jó azért a házimunkát megcsináltam és előkészültem a sárgabarackfőzéshez.) Amikor Imola visszahívott kiderült, hogy egyikünk telójában megmakkant a mikrofon. Hazaérve azt hittük, hogy az Imoláé a hibás, de végül kiderült, hogy az enyém, de egy újraindítás megoldotta a kérdést. Végül lett pár üveg lekvár is. :) Este elég nehezen aludtam el és éjjel is nagy volt a fennforgás.
 Ma egészen kipihenten keltem. Mondjuk sikerült pár hülyeséget összeálmodni, de semmi vész. :) A mai fő teendő a meggylekvár főzése lesz. :)




2013. július 12., péntek

A dolgok maguktól megoldódnak. (Ha nem akkor aludni kell.)

 Nagyon bölcs hangulatban vagyok, szóval előre elégettem pár Oravecz Nóra könyvet és ezek hamuját szórom a fejemre, ha túlzásba viszem. :)
 Szóval tegnap reggel elvittem a kocsit Mezőhegyesre a szerelőhöz, hogy rakja fel a kipufogót és szűnjön meg végre a Golf brutális hangja. Délelőtt aludtam egy kicsit, majd Imola ébresztett, hogy ebédelni kéne. Négy körül felvettem a mosógépszerelőt és robogtunk Mezőkovácsházára. Pikk-pakk szétszedte a gépet és talált egy szétcsúszott csatlakozót. Miután összedugta többször is kipróbáltuk és meglepő módon jól működött. Persze teljes programot még nem volt alkalmunk mosni, de van ok a bizalomra. :) Este elrobogtunk a Tesco-ba, Orosházára, mert az eredetileg tervezett aradi út a személyim lejárta miatt nem jött össze. Mivel listával mentünk, így gyorsan vettünk minden szükségeset. Hazafelé megbeszéltem Marcsival, hogy elvinnénk oda a cuccokat, tekintve, hogy náluk lesz a kaja. Odaérve lecuccoltunk és kaptunk egy nagy adag spagettit. Hazaérve ettünk még pizzát és aludtunk is. :)
 Ma dolgozom és elég hülyén indult a nap, de majd meglátjuk. :)


2013. július 10., szerda

Munkapróba :)

 Erre a hétre négy szolgálat jutott, ami általában nem sok, de most nagyon megterhelő pszichésen, mert a betegek döntő többsége valamiért elég türelmetlen velünk. Szerencsére a vonulások között remek a csapat hangulata és jól telik minden szolgálat. :) Itthon is minden a legnagyobb rendben, bár most a mosógépünk adta be az unalmast, de holnap jön a szerelő és meglátjuk, hogy mennyi lesz a vége. Terveztük, hogy a hétvégi szülinapos családi kajához Aradon vásárolunk be, de menet közben lejárt a személyim, így marad Orosháza. Egyébként várom már a hétvégét, mert van kedvem "pezsegni". Tegnap sikerült a friss apuka kollégámmal beszélgetni és kiderült, hogy nagyon jól bántak velük a csabai kórházban! :) Nagyon remélem, hogy Imola és Balázs is elégedett lesz. :)


2013. július 7., vasárnap

Ha most nem írok, akkor soha. :)

 Azt hiszem, hogy elég sok posztot, akkor írok meg, amikor nagyon fáradt vagyok, de rá kell jönnöm, hogy mindig lehetek fáradtabb. :)
 Szerdán nap közben nem sok mindent csináltam, mert dolgom sem volt sok plusz éjszakai műszak várt rám és ilyenkor rápihenek (ez később fontos részlet lesz!). Maga a meló nem volt megerőltető, de nagyon nyugtalan voltam és nem tudtam pihenni.
 Csütörtökön Anyuékhoz mentem, mert Apu műszakiztatja a kocsit, plusz Anyu és Judit is szeretett volna pár dolgot venni és szétnézni. A cél Orosháza volt, ahol mindent el tudtunk intézni. Az autóbontóban kezdtünk, ahol tényleg fillérekért megkaptunk két olyan kapcsolót, amit amúgy szinte lehetetlen beszerezni. A DM-ben folytattuk, ahol Anyuék vásároltak inkább. A következő cél a Tesco volt, ahol én is vettem végre valamit: egy flakon műszerfalápolót! Kimentünk a piacra is, mert jó olcsó és nagy. Itt már húztam a belem a fáradtságtól. (Itt lett volna jó, ha tudok pihenni éjjel.) Ráadásul egy kollégám is felhívott, hogy nagyon kéne egy csere. Végiggondoltam és belementem, mert azt hittem, hogy hasonló lesz a ritmus, mint az azt megelőző pár éjjelen. Délután aludtam valamicskét, majd ebéd után jöttünk is haza. Tusoltam és mentem is melózni. Kiderült, hogy a nálunk helyettesítő egyik dokival dolgozom, szóval benne lettem volna egy körben. Viszont másképp jött ki a dolog. Kezdtük fél nyolckor egy infarktussal. A beteg a frissen nyitott gyulai szívkatéteres laborba vittük. Durva, hogy egy relatíve egyszerű és gyors beavatkozással mekkora eredményt érnek el. A mentőállomásra visszaérve szabályosan elájultam és egészen fél négyig el is voltam ájulva. :D Ekkor egy öngyilkossági esethez kellett mennünk, amiről nem szívesen írnék részleteket, mert elég komoly ügy lesz belőle. Levezetésképp, pedig egy mellkasi fájdalmas beteghez mentünk, akiről kiderült, hogy nincs szervi gond, "csak" kimerült.
  Ezzel le is telt a munkaidőm, de pörögni kellett, mert Imolát cukorterhelésre kellett vinnem plusz elfelejtkeztem a munkaalkalmassági vizsgálatomról, amivel kapcsolatban a főnök közölte, hogy nem hagyhatom ki... Pedig a tervek szerint az egész napot Békéscsabán töltöttük volna. Minden esetre berobogtunk Békéscsabára és nagyjából rendben megvolt a cukorterhelés. Ez után a Csaba Centerben vettünk Imolának buszbérletet és a mozijegyet a Gru 2-re is el akartam intézni, de nem volt nyitva a mozipénztár. Hazafelé úton egyszercsak sportos lett a kocsi hangja. Kiszálltam és nem láttam semmi eltérést, így arra gondoltam, hogy kilyukadt a kipufogó. Szerencsére útközben nem hagytunk el semmit. Hazaérve befutottam a vizsgálatra és túl jól is ment, mert a doktornő nagyon jókedvű volt. :) Menet közben beszéltem Apuval is, hogy valakivel megnézessük a kocsit. Ebédre ettünk rakott cukkinit, majd átrobogtunk Mezőhegyesre. Imola szinte azonnal lefeküdt aludni, én még vártam hogy szóljon a szerelő, hogy lehet menni, de végül én is elaludtam. Apu ébresztett és mentünk is a szerelőhöz, ahol kiderült, hogy a hangtompító dob kuka, mert teljesen meg van rozsdásodva. Nem voltam túlzottan feldobva, de kiderült, hogy nagyon akciósan is hozzá tudok jutni az alkatrészhez. :) A következő jó dolog az volt, hogy Anyu és Apu szánt némi pénzt Balázsra és megkértek, hogy vásároljunk helyettük. :) Jucit már este magunkkal is vittük, mert az eredeti tervek szerint nálunk töltötte volna a hétvégét. Este még bevásároltunk, majd Imola és Judit elkészítette a görög salit, vacsoráztunk, majd lefeküdtünk.
 Szombaton hét után keltünk és indultunk Békéscsabára. A Start Autónál kezdtünk, hogy megszerezzük a kipufogót. Nagyon korrektek voltak a srácok és sikerült némi kedvezményt is kapni. :) Ez után a Brendon babaáruházban folytattuk, ahol vettünk egy csomó hasznos dolgot Balázsnak. :) Benéztünk még a Takko-ba is, ahol Imolának vadásztunk rövidgatyót sikertelenül. A Centerben folytattuk. Szétnéztünk a ruhaboltokban, majd Juci vett magának egy bajuszos felsőt. :D Vettünk még a DM-ben pár dolgot, majd a Cakaj pékségben ebédeltünk és a Mekiben kávéztunk. Kávézás közben arra jutottunk, hogy minden elintéztünk, de még négy óránk lenne a moziig. Sikerült a jegyünket előrébb hozni. A Hervisben akartunk nekem nézni szandált, de nem volt jó áron. Az Alexandrában vettünk születésnapi ajándékot Fruzsinak és Marcsinak. :) Ez után következett a mozi. :) A Gru 2 ki is ütötte a cukiságméterem. :) Hazaérve rendeltünk pizzát, majd aludtunk. :)
 Ma reggel nem akartam korán kelni, így arra ébredtem, hogy Imola és Judit sütihez robotolja a hozzávalókat. Kávéztam Judittal, majd reggeliztem. Mire végeztem a süti is elkészült és Imola elment hajat mosni. Ez után indultunk is, hogy hazavigyük Juditot. Induláskor történt is egy baleset: valahogy a tortahordozó kinyílt és kiesett a süti belőle, ami sajnos menthetetlen lett. Imola persze nagyon szomorú lett és alig lehetett megnyugtatni. Fél délben elindultunk Mezőhegyesre és kaptunk egy nagyon jó ebédet. :) Elvittem Apunak a polírpasztát és a mikroszálas kendőt, hogy külsőleg is kipofozza a kocsit. :) Végül annyira kedvet kaptam a polírhoz, hogy segítettem Apunak és sikerült csodát tenni a kocsival. :) Megnéztük a Forma 1 Német nagydíját és közben Anyu mondta, hogy kéne nekik is egy utazóágy, hogy nekünk ne kelljen vinni. :) Hazafelé boltoltunk, majd itthon mosni akartunk. A mosógép viszont valami hibát generált és most reménykedünk, hogy nincs nagy baj. A jövő hét megint húzós lesz. :)


2013. július 3., szerda

Vasárnap-Hétfő-Kedd :)

 Vasárnap gyakorlatilag nem csináltunk semmit. Főztünk nem tudom micsodát, meg néztünk F1-et és Többre nem emlékszem. Biztosan Ki is pihentük magunkat biztosan. :D
 Hétfőn dolgoztam és próbáltam kerülni a főnököt, mert az élő fába is belekötött. Amúgy a nap maga nem lett volna rossz és ha nem volt a főni a közelben, akkor jól is éreztük magunkat. :)
 Tegnap reggel arra ébredtem, hogy anyagilag is elismerték a munkámat. Ennek örömére vissza is feküdtem aludni. :D Délelőtt 10 körül meg arra ébredtem, hogy nem vagyok álmos, így megreggeliztem és megkávéztam. El is döntöttük Imolával, hogy kimegyünk Aradra hűtőt feltölteni. :) Ebédre spagettit csináltam és vártam, hogy Imola hazaérjen. Kaja után indultunk is Aradra, tankoltunk, vettünk útdíjmatricát és be is vettük magunkat a bevásárlóközpontba. Sikerült elég sok cuccot bevásárolni, de sok dolog volt jó áron. :) Hazafelé beugrottunk Marcsihoz, hogy megbeszéljünk pár dolgot. Este hazaérve megsütöttük a halat és aludtunk is. :)


2013. június 29., szombat

Kukoricatranszport :)

 Tegnap kora este a nagynéném beállított egy nagy szatyor főzni való kukoricával, amivel kezdeni kellett valamit. Egy hét után viszont várt a munka, így a kukorica jórészt maradt a szatyorban és csak pár csövet csináltunk meg a mikróban. Az éjszaka elég húzósra sikeredett, de találtam Tatának almafát (van kettő, de nem igazán akarnak teremni) és nagyjából el is telt az éjszaka.
 Reggel még beszélgettünk egy sort, így fél nyolc körül értem haza. Csináltunk tükörtojást, majd feltettem a bő 20 cső kukoricát edényben főni. Írtunk egy bevásárlólistát, mert elég fáradtak voltunk. :) Meglepően gyorsan ment a bevásárlás és már itthon is voltunk. Székelykáposztát főztem, ami egyrészt kiadós, másrészt ha felforr, akkor nem kell vele törődni. Ki is használtuk az időt egy kis szunyára és mire felébredtünk, addigra már ebédelhettünk is. Kaja után jött a Forma 1 időmérő és szerintem közben biztosan behunytam kicsit. Egy kevésbé hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy viszünk Anyuéknak főtt kukoricát. :D Át is autóztunk Mezőhegyesre és csaptunk egy jó délutánt. Apu megjavította a stokit, amit két napja guberáltam  Anyuék lépcsőházából (tök jó szokás, hogy ha megunsz egy bútort, vagy műszaki cikket, akkor kiteszed a folyosóra és onnantól elvileg szabad préda). Beszélgettünk arról is, hogy milyen ingatlanárak vannak a környéken és hogy mi mindent lehet kihozni egy formás házból és egy nem túl nagy kertből. Hazaérve vacsoráztunk és most a Derült égből fasírtot nézzük. :)


2013. június 28., péntek

Felhős :)

 Nagyon tetszik ez az időjárás, mert többé-kevésbé napos, de nincs túl nagy meleg. Imádom. Az elmúlt két nap kicsit pörgősre sikeredett, de gond egy szál se. :)
 Tegnap reggel brutál korán csörgött az óra, de a kávé nagyjából észhez térített. Felöltöztünk és már robogtunk is Mezőhegyesre. Nagyon szeretek kora reggel vezetni, mert forgalom még nincs és lehet szépen nyugodtan krúzolni. :) A boltban vettünk reggelit, majd letettem Imolát az irodánál. Két perc múlva befutottam anyuékhoz és elsőként megnéztem, hogy milyenek Anyu kiütései, ami miatt bőrgyógyászhoz készültünk. Nem vagyok bőrgyógyász, de valamilyen rovarcsípésnek tűnt. Meg is nyugodtam, mert kicsit féltem, hogy valami fertőző és esetleg Imola elkaphatja. Vittünk egy babaruhát megmutatni és nagyon tetszett is Anyunak plusz az ára is nagyon jó volt. Ez után megreggeliztem, majd indultunk is a szakrendelőbe. Itt elég sokan voltak, de volt egy előtér is, ahova kényelmes kanapé volt, amire le is döglöttem. :D Végül a bőrgyógyász se mondott többet, mint amit eddig tudtunk, de ez van. Hazafelé is vettük az irányt. Apu napok óta keres pár alkatrészt a kocsijához, de a hely "alkatrészguru" képtelen volt őket megtalálni. Szerencsére vagy sem muszáj nekem is pár netes alkatrészáruház címét fejben tartani és gondoltam, hogy megpróbálok találni. Nagyjából szerencsével is jártam, amitől egyből jobb lett a kedvem. Délben ettem egy kis bablevest, majd nekiláttam a kinti számítógép karban tartásának. Közben Imola is befutott, így ettem még egy kör bablevest, majd hazaindultunk. Itthon sütöttem Imolának tükörtojást, majd meghallgattam az Égéstér eheti részét és úgy döntöttem, hogy lefekszem. :D
 Ma reggel egészen korán keltem és mosogatással meg reggelivel kezdtem eztán szimultán tusoltam és kávéztam. Gyorsan be is vásároltam, mert sajtos tésztát tervezek ebédre. Kaptam egy rossz hírt, ami eléggé letaglózott: meghalt egy kollégám 28 éves öccse. Egyébként mivel napi szinten találkozom a halállal, így elfogadom, hogy ez a vége, de amikor egy ilyen fiatal srác megy el, akkor felmerül, hogy tök értelmetlen az egész.


2013. június 26., szerda

Egy nap herevere és egy nap parasztkodás. :)

 Tegnap rengeteg dolgot akartam csinálni, de mire eljutottam addig, hogy nekikezdjek el is telt a nap fele, szóval leírtam veszteségként. :D Ebédre friss borsóból főztem főzeléket és tükörtojást sütöttem. Kaja után lesétáltunk Mamáékhoz, mert tök jó volt az idő. Hazafelé jutott Tata eszébe, hogy szedhetnék meggyet. Túl sok kedvem már nem volt hozzá, így a hét legzsúfoltabb napját, a majd holnapot választottam. Este még főztem kávét másnapra és jött volna a lefekvés, de nem tudtam aludni. Olvastam egy csomót és zenét is hallgattam, majd Oravecz Nóra munkássága is a látókörömbe került. :D Talán a mélyenszántó gondolatok, talán más hatására nagy nehezen el tudtam aludni. :)

 Nagyon korán jött az öt óra és a kávé után komolyan elgondolkodtam, hogy visszafekszem. Reggeli után beugrottam a mentőállomásra inni még egy kávét! :D Ez után elmentem Mamáékhoz és el is kezdtünk meggyet szedni, mivel sűrűn termő cigánymeggyről volt szó, így metszőollóval álltunk neki a szüretnek. Ez után megtanultam szőlőt kaccsazni, mert Tata állt neki, de a kettős létrán való álldogálás már nem neki való. Dolgunk végeztével el is készült Mama klasszikus zöldbablevese, amit nem lehetett kihagyni. Hazaérve neki is kezdtem a meggy kézzel kimagozásának, ami nem volt egyszerű, de megéri, mert nagyon finom dzsem lesz belőle. :) Közben hívott Tata, hogy megjött Balázs csomagja Angliából. Mire Imola hazaért még nem végeztem, de utána egyből neki is láttunk a tök rántásnak. Imola panírozott, én pedig sütöttem. Természetesen gyorsabban elfogyott, mint ahogy sült, de ez így oké. :) Kaja után elmentünk a csomagért és a kocsiért, mert holnap szükség lesz rá. Kaptunk finom palacsintát vacsorára. Hazafelé vettünk tejet és ismét itthon is voltunk. Kibontottunk egy ruhás zacskót és meggyőződtünk, hogy nagyon puha és nagyon fog tetszeni Balázsnak. :) Felskypeoltuk Imola szüleit, majd most készülünk a lefekvéshez. :)


2013. június 24., hétfő

Vihar :)

 Valami Shakespeare nevű mókus írt hasonlót, de dráma helyett én a leginkább lazítottunk, ami ránk is fért. Viszonylag későn keltünk és elmentünk boltba. Ebédre sült krumplit ettünk és volt jégkrém is, amit kötelezővé tennénk ilyen melegben. :) Este megnéztem a Szállító 3-at és nagyjából aludtam is. :)

 Ma reggel 9-kor keltem és fel is pörögtek a dolgok, mert gyorsan bezártam az ablakot és besötétítettem. Megreggeliztem, majd elsétáltam a szakrendelőbe, mert Anyu meg akarja mutatni a kiütéseit egy bőrgyógyásznak. Kiderült, hogy a bőrdoki annyira ráér, hogy se beutaló, se időpont nem kell hozzá. Ez után vettem a boltban darált húst és ásványvizet, majd nagy nehezen hazaértem, mert a meleg és a pára teljesen kikészített. Főztem ebédre zöldséglevest és rakott brokkolit csináltam. Kimentem Imola elé a buszhoz, mert várt a védőnő. A védőnő beírta a szükséges adatokat, majd meghallgattuk Balázs szívhangját. Úgy tűnik, hogy a nagyfiú örökölte a szülei szégyenlősségét, mert folyton elbújt a mikrofon elől. :) Hazaérve ettünk és most várjuk, hogy ideérjen a lehülés. :)


2013. június 22., szombat

Enyhülés :)

 Sajnos amilyen jól bírtam a kánikula elejét annyira földhöz vágott a vége. Persze ebben annak is szerepe volt, hogy helyettesítettem és a piros gatyó sem kánikulaálló. Szerencsére a lakás az elmúlt két napot leszámítva jól vizsgázott, mert éjjel le tudott hűlni. Kaja tekintetében is nagy volt a nyomás, mert minden óra sütés vagy főzés pokollá tudta változtatni a lakást, így sok salátát és frissensültet készítettünk. :) Azt hiszem, hogy nagyjából ennyit írok, mert az agyam még nem a leglogikusabb. :)