Történt ugyanis, hogy a vasárnapot arra szántuk, hogy megnézzünk két Honda Civicet, de mindkettő olyan fostartály volt (lemattult rozsdás karosszéria, nagyon elmaradt javítások és dilettáns tulajok) , hogy rendesen elkeseredtünk. A slusszpoén az volt, hogy egyszerűen nem fértem el bennük. A nap fénypontja az Algyői fagyi volt. Jól esett, hogy kollégám jött és segített átvészelni az első sokkot. Természetesen este nem tudtam elaludni az idegességtől, így nekiálltam hirdetéseket böngészni. Az alapkoncepció az volt, hogy veszünk egy japán szedánt, de vagy nagyon gatya állapotban voltak már kép alapján is vagy át kéne értük utazni az országot. Kettőkor jött a gondolat, hogy szétnézzek a német "prolikocsik" között. Persze, ha veszek egy f Astrát, akkor csak kb. minden ismerősöm röhögne ki, szerencsére töltöttem annyi időt az autóval, hogy képről is lássam, hogy milyen az állapotuk és leginkább a szar és a még szarabb állapot volt jellemző, így letettem róluk és a Volkswagen Golfok felé orientálódtam. Itt meg az igénytelenül tuningolt autók vizuális inzultusát kellett leküzdenem, amikor megláttam Őt! :) Piros, európai és kombi, de Volkswagen és a képek alapján őszintének tűnt. (Az őszinte autó olyan, mint a smink nélküli nő: nem akar tökéletesnek látszani, cserébe azonnal tudod, hogy megbízhatsz benne.) Alig vártam, hogy reggel legyen és megtudjam, hogy hol található a kocsi, mert ez a hirdetésből nem derült ki. Engedélyeztem magamnak pár óra alvást (beleájultam az ágyba), majd reggel felhívtam az illetőt és kiderült, hogy szegedi és autófényező (ehhez képest az autó külseje hagy a legtöbb kivánnivalót maga után), de őszinte és elmondott mindent. Gyorsan felhívtam kollégámat és megbeszéltük, hogy megnézzük a kocsit délután. Egy adag boltolással meg mosogatással töltöttem némi időt, majd elindultunk és közben felvettük Imolát. Pár telefon után megtaláltuk a helyet, majd kis beszélgetés után befutott a nej az autóval. Az verda nem hibátlan és nem is mai darab, de egyszerű szerkezet és a mechanikájára tényleg volt költve. Klíma sajnos nincs, de van négy lufi, elektromos napfénytető, gyárilag fűthető ülések és a legfontosabb dolog, egy legalább két hullás csomagtartó. A próbaúton feltűnően csendes és sima járású volt. Megbeszéltük, hogy egy hibát még kijavít a váltóban, cserébe kevésbé leszek alkudós kedvemben. Sajnos nem tudtuk elhozni, de bízom benne, hogy a héten felhív a tulaj, hogy tető alá hozzuk a boltot. Hazafelé megkértük kollégámékat, hogy tegyenek ki Mezőhegyesen, mert meg akartuk beszélni, hogy akkor mizu autóügyben. Kiderült, hogy Apu hozott egy nagyon bátor lépést és újrakezd munkaügyben. :) Nem akarok politizálni, de a rezsicsökkentés valódi hatásaira még hónapokat kell várni és nagyon sok ember egzisztenciája fog összeomlani. Apu úgy döntött, hogy nem sodródik, hanem úszik és nagyon szorítok neki. :) Hazavonatoztunk, vacsoráztunk, zuhanyoztunk és valamikor aludni is kéne. :)
2013. április 29., hétfő
Autóvadászat a gyakorlatban. :)
Le kéne szoknom a kétnaponta blogolásról, mert az egyik nap rendesen szar, a másik meg nagyon jó. Persze, így a két nap után alapvetően elégedett vagyok, de a tegnap után Dunának mentem volna.
Történt ugyanis, hogy a vasárnapot arra szántuk, hogy megnézzünk két Honda Civicet, de mindkettő olyan fostartály volt (lemattult rozsdás karosszéria, nagyon elmaradt javítások és dilettáns tulajok) , hogy rendesen elkeseredtünk. A slusszpoén az volt, hogy egyszerűen nem fértem el bennük. A nap fénypontja az Algyői fagyi volt. Jól esett, hogy kollégám jött és segített átvészelni az első sokkot. Természetesen este nem tudtam elaludni az idegességtől, így nekiálltam hirdetéseket böngészni. Az alapkoncepció az volt, hogy veszünk egy japán szedánt, de vagy nagyon gatya állapotban voltak már kép alapján is vagy át kéne értük utazni az országot. Kettőkor jött a gondolat, hogy szétnézzek a német "prolikocsik" között. Persze, ha veszek egy f Astrát, akkor csak kb. minden ismerősöm röhögne ki, szerencsére töltöttem annyi időt az autóval, hogy képről is lássam, hogy milyen az állapotuk és leginkább a szar és a még szarabb állapot volt jellemző, így letettem róluk és a Volkswagen Golfok felé orientálódtam. Itt meg az igénytelenül tuningolt autók vizuális inzultusát kellett leküzdenem, amikor megláttam Őt! :) Piros, európai és kombi, de Volkswagen és a képek alapján őszintének tűnt. (Az őszinte autó olyan, mint a smink nélküli nő: nem akar tökéletesnek látszani, cserébe azonnal tudod, hogy megbízhatsz benne.) Alig vártam, hogy reggel legyen és megtudjam, hogy hol található a kocsi, mert ez a hirdetésből nem derült ki. Engedélyeztem magamnak pár óra alvást (beleájultam az ágyba), majd reggel felhívtam az illetőt és kiderült, hogy szegedi és autófényező (ehhez képest az autó külseje hagy a legtöbb kivánnivalót maga után), de őszinte és elmondott mindent. Gyorsan felhívtam kollégámat és megbeszéltük, hogy megnézzük a kocsit délután. Egy adag boltolással meg mosogatással töltöttem némi időt, majd elindultunk és közben felvettük Imolát. Pár telefon után megtaláltuk a helyet, majd kis beszélgetés után befutott a nej az autóval. Az verda nem hibátlan és nem is mai darab, de egyszerű szerkezet és a mechanikájára tényleg volt költve. Klíma sajnos nincs, de van négy lufi, elektromos napfénytető, gyárilag fűthető ülések és a legfontosabb dolog, egy legalább két hullás csomagtartó. A próbaúton feltűnően csendes és sima járású volt. Megbeszéltük, hogy egy hibát még kijavít a váltóban, cserébe kevésbé leszek alkudós kedvemben. Sajnos nem tudtuk elhozni, de bízom benne, hogy a héten felhív a tulaj, hogy tető alá hozzuk a boltot. Hazafelé megkértük kollégámékat, hogy tegyenek ki Mezőhegyesen, mert meg akartuk beszélni, hogy akkor mizu autóügyben. Kiderült, hogy Apu hozott egy nagyon bátor lépést és újrakezd munkaügyben. :) Nem akarok politizálni, de a rezsicsökkentés valódi hatásaira még hónapokat kell várni és nagyon sok ember egzisztenciája fog összeomlani. Apu úgy döntött, hogy nem sodródik, hanem úszik és nagyon szorítok neki. :) Hazavonatoztunk, vacsoráztunk, zuhanyoztunk és valamikor aludni is kéne. :)
Történt ugyanis, hogy a vasárnapot arra szántuk, hogy megnézzünk két Honda Civicet, de mindkettő olyan fostartály volt (lemattult rozsdás karosszéria, nagyon elmaradt javítások és dilettáns tulajok) , hogy rendesen elkeseredtünk. A slusszpoén az volt, hogy egyszerűen nem fértem el bennük. A nap fénypontja az Algyői fagyi volt. Jól esett, hogy kollégám jött és segített átvészelni az első sokkot. Természetesen este nem tudtam elaludni az idegességtől, így nekiálltam hirdetéseket böngészni. Az alapkoncepció az volt, hogy veszünk egy japán szedánt, de vagy nagyon gatya állapotban voltak már kép alapján is vagy át kéne értük utazni az országot. Kettőkor jött a gondolat, hogy szétnézzek a német "prolikocsik" között. Persze, ha veszek egy f Astrát, akkor csak kb. minden ismerősöm röhögne ki, szerencsére töltöttem annyi időt az autóval, hogy képről is lássam, hogy milyen az állapotuk és leginkább a szar és a még szarabb állapot volt jellemző, így letettem róluk és a Volkswagen Golfok felé orientálódtam. Itt meg az igénytelenül tuningolt autók vizuális inzultusát kellett leküzdenem, amikor megláttam Őt! :) Piros, európai és kombi, de Volkswagen és a képek alapján őszintének tűnt. (Az őszinte autó olyan, mint a smink nélküli nő: nem akar tökéletesnek látszani, cserébe azonnal tudod, hogy megbízhatsz benne.) Alig vártam, hogy reggel legyen és megtudjam, hogy hol található a kocsi, mert ez a hirdetésből nem derült ki. Engedélyeztem magamnak pár óra alvást (beleájultam az ágyba), majd reggel felhívtam az illetőt és kiderült, hogy szegedi és autófényező (ehhez képest az autó külseje hagy a legtöbb kivánnivalót maga után), de őszinte és elmondott mindent. Gyorsan felhívtam kollégámat és megbeszéltük, hogy megnézzük a kocsit délután. Egy adag boltolással meg mosogatással töltöttem némi időt, majd elindultunk és közben felvettük Imolát. Pár telefon után megtaláltuk a helyet, majd kis beszélgetés után befutott a nej az autóval. Az verda nem hibátlan és nem is mai darab, de egyszerű szerkezet és a mechanikájára tényleg volt költve. Klíma sajnos nincs, de van négy lufi, elektromos napfénytető, gyárilag fűthető ülések és a legfontosabb dolog, egy legalább két hullás csomagtartó. A próbaúton feltűnően csendes és sima járású volt. Megbeszéltük, hogy egy hibát még kijavít a váltóban, cserébe kevésbé leszek alkudós kedvemben. Sajnos nem tudtuk elhozni, de bízom benne, hogy a héten felhív a tulaj, hogy tető alá hozzuk a boltot. Hazafelé megkértük kollégámékat, hogy tegyenek ki Mezőhegyesen, mert meg akartuk beszélni, hogy akkor mizu autóügyben. Kiderült, hogy Apu hozott egy nagyon bátor lépést és újrakezd munkaügyben. :) Nem akarok politizálni, de a rezsicsökkentés valódi hatásaira még hónapokat kell várni és nagyon sok ember egzisztenciája fog összeomlani. Apu úgy döntött, hogy nem sodródik, hanem úszik és nagyon szorítok neki. :) Hazavonatoztunk, vacsoráztunk, zuhanyoztunk és valamikor aludni is kéne. :)
2013. április 27., szombat
Autóvadászat
Kissé ugyan szomorú vagyok, hogy elment az autó, de az élet megy tovább és nekiálltam keresni a következő autót. Reggel a szomszédok zenés ébresztőt tartottak, de szerencsére nem volt túl korán. Reggelire tükörtojást sütöttünk az új serpenyőnkben, amit anyuéktól kaptunk. Reggeli után bevásárolni mentünk, mert ugyan a mai ebéd megvolt, de a holnapi húsos pite hozzávalói hiányoztak. Hazasétáltunk, majd rákattantam az internetre. Találtam pár jelöltet és szerencsére az eladóknak is eladó az autó. Egy kollégám vállalta, hogy elvisz autónézőbe. Ebédre málnalevest és barackos gombócot ettünk. A délután nagy része olvasással telt. Vacsoráztunk, majd elsétáltunk Marcsiékhoz. Beszélgettünk egy jót, majd sétáltunk még egy sort. Holnap megyünk és megnézünk pár kocsit. Szorítsatok! :)
2013. április 26., péntek
Hullámvölgy és Hullámhegy :)
Azt hiszem, hogy jól jött, hogy két napról postolok, mert így lesz a mérleg kicsit pozitív. Elég sok dolog történt velem az elmúlt 48 órában, de megpróbálom idesűríteni. :)
Tegnap reggel kicsit sokáig maradtam a mentőállomáson, mert jót beszélgettünk és nem volt túl sok dolgom betervezve (én kis naiv!). Azt hiszem, hogy boltoltam egy sort, majd hazaérve hívott @kaloczit, hogy megvenné a kocsit, de fel kéne vinnem Budapestre. Egyből egy csomó érv és ellenérv kezdett zsongani a fejemben, végül igent mondtam. Őszintén szólva kicsit elegem volt már abból, hogy csak élből fikázók és alkuhuszárok kerestek. Másrészt bennem volt a félsz, hogy nem fog tetszeni a kocsi. Hiszek abban, hogy az őszinteség itt is kifizetődik (pedig lett volna olyan madár, akire rá tudtam volna melegíteni a kocsit) és azért egy Budapest-Mezőhegyes távolság sem vicc. Elkezdtem telefonálgatni és kezdődött a pánik: igazából mindenkit váratlanul ért a dolog és mivel mindenki bizonytalan volt, így én is elbizonytalanodtam. Végül este át kellett menni anyuékhoz, mert papíron Apué a kocsi (megvételkor iszonyú kötelező biztosításom lett volna és így oldottuk meg) és neki kell aláírnia az adás-vételit. Ott se lett jobb kedvem, mert elég mufurc volt mindenki. Hazafelé beugrottunk Marcsihoz, hogy megbeszéljék Imolával az angolóra ügyeit. Itthon hirtelen elég erős hasi görcseim voltak és azt sem tudtam, hogy mi az ok. Ettem pár falatot, majd tus és szenvedés következett, mert a gyógyszer ellenére nem múltak a panaszaim.
A reggelt se kezdtem jobban, mert a hasi fájdalom nem múlt el és a retyóval is gyakrabban ápoltam intim viszonyt, mint szükséges volt. Fel kellet hívnom @kaloczitot, hogy nem tudok felmenni a kocsival, mert szarul vagyok. Szerencsére rugalmas volt úgy döntött, hogy lejön a kocsiért. Közben mamáéknál segítettem kicsit, cserébe kaptunk paradicsompalántát és némi földet a balkonládákba. :) Kezdtem jobban lenni, így elvetettem a chilit és elültettem a két paradicsompalántát is. Kiderült, hogy Tamás vonata nagyon sokat késik, így azt beszéltük meg, hogy elmegyek érte Békéscsabára. Volt kis időm pihenni és némi gyógyszert betömködni az arcomba. :D Végül autóztam egyet kettesben Asterix-el. Szerencsére felismertük egymást és megnéztük a kocsit. Mindent megmutattam és elmeséltem, amit csak tudtam és elindultunk Mezőhegyesre. Az út nagyjából két harmadánál átadtam a volánt és autóztunk. A célban megírtuk a papírokat és megkaptuk a pénzt, majd jó utat kívántunk. Nem voltam túl szomorú, de nem néztem meg, ahogy elhajt. Még ebédeltünk és beszélgettünk Anyuval meg Judittal és hazavonatoztunk. Végre nyugodt az este. :)
Tegnap reggel kicsit sokáig maradtam a mentőállomáson, mert jót beszélgettünk és nem volt túl sok dolgom betervezve (én kis naiv!). Azt hiszem, hogy boltoltam egy sort, majd hazaérve hívott @kaloczit, hogy megvenné a kocsit, de fel kéne vinnem Budapestre. Egyből egy csomó érv és ellenérv kezdett zsongani a fejemben, végül igent mondtam. Őszintén szólva kicsit elegem volt már abból, hogy csak élből fikázók és alkuhuszárok kerestek. Másrészt bennem volt a félsz, hogy nem fog tetszeni a kocsi. Hiszek abban, hogy az őszinteség itt is kifizetődik (pedig lett volna olyan madár, akire rá tudtam volna melegíteni a kocsit) és azért egy Budapest-Mezőhegyes távolság sem vicc. Elkezdtem telefonálgatni és kezdődött a pánik: igazából mindenkit váratlanul ért a dolog és mivel mindenki bizonytalan volt, így én is elbizonytalanodtam. Végül este át kellett menni anyuékhoz, mert papíron Apué a kocsi (megvételkor iszonyú kötelező biztosításom lett volna és így oldottuk meg) és neki kell aláírnia az adás-vételit. Ott se lett jobb kedvem, mert elég mufurc volt mindenki. Hazafelé beugrottunk Marcsihoz, hogy megbeszéljék Imolával az angolóra ügyeit. Itthon hirtelen elég erős hasi görcseim voltak és azt sem tudtam, hogy mi az ok. Ettem pár falatot, majd tus és szenvedés következett, mert a gyógyszer ellenére nem múltak a panaszaim.
A reggelt se kezdtem jobban, mert a hasi fájdalom nem múlt el és a retyóval is gyakrabban ápoltam intim viszonyt, mint szükséges volt. Fel kellet hívnom @kaloczitot, hogy nem tudok felmenni a kocsival, mert szarul vagyok. Szerencsére rugalmas volt úgy döntött, hogy lejön a kocsiért. Közben mamáéknál segítettem kicsit, cserébe kaptunk paradicsompalántát és némi földet a balkonládákba. :) Kezdtem jobban lenni, így elvetettem a chilit és elültettem a két paradicsompalántát is. Kiderült, hogy Tamás vonata nagyon sokat késik, így azt beszéltük meg, hogy elmegyek érte Békéscsabára. Volt kis időm pihenni és némi gyógyszert betömködni az arcomba. :D Végül autóztam egyet kettesben Asterix-el. Szerencsére felismertük egymást és megnéztük a kocsit. Mindent megmutattam és elmeséltem, amit csak tudtam és elindultunk Mezőhegyesre. Az út nagyjából két harmadánál átadtam a volánt és autóztunk. A célban megírtuk a papírokat és megkaptuk a pénzt, majd jó utat kívántunk. Nem voltam túl szomorú, de nem néztem meg, ahogy elhajt. Még ebédeltünk és beszélgettünk Anyuval meg Judittal és hazavonatoztunk. Végre nyugodt az este. :)
2013. április 24., szerda
két nap. :)
A tegnapom annyira nyugis volt, hogy nem igazán volt mit írnom róla, így összevártam két napot. Említésre méltó csak a mosogatás meg a knor-os rakott krumpli volt. :D
A mai nap már sokkal mozgalmasabb volt. Fél ötkor szólt Imola, hogy nagyon ég a gyomra és semmi sem segít. Nagyon sajnálom szegényt, de úgy tűnik, hogy spontán alakul ki a gyomorfájás és nagyjából spontán múlik el. Felöltöztünk és elindultunk a buszhoz, mert Imolát várta egy szívós nap, engem meg a család. :D Tök jól telt a buszút, aztán kaptam Piedone-féle pizzás fornettit, ami biztosan egészségtelen, de nagyon finom. Kaja után elmentem a kocsiért, mert kész lett a lakatolás. Nagyon sok munka volt vele, de az ár hallatán majdnem elájultam. Az összes megtakarított pénzünk beledőlt ebbe a munkába és elég szomorú vagyok, hogy ez így történt. Ilyen hangulatban indultunk Békéscsabára, hogy elhozzuk Anyu szemüvegét és Judit kapjon telefont. Jól esett, hogy mellettem voltak, mert amúgy is világvége hangulatom volt. :D A Csaba Centerben ketté váltunk és Judittal célba vettük a Telenor üzletet. Kicsit várni kellett, de az eladó nagyon kedves és gyors volt, szóval kezdtem kisimulni. :D Mint azt előre sejtettük Imolával, túl korán végeztünk, így még nézelődtünk egy csomót és ettünk fagyit is. Hazafelé letettük Orosházán Juditot, mert gyakszis napja van és Mezőhegyes felé indultunk. Tök jót beszélgettünk hármasban és magamban hálát adtam, hogy anyuék úgy neveltek, ahogy. :) Gyorsan eljött a két óra és elindultam Imola elé. Út közben megnéztem egy autót, ami 3 méterről nem tűnt rossznak, de közelről igazi kivert kutyának nézett ki. Leültem az iroda előtt egy padra és pár perc múlva Imola főnökei leléptek. Nagyon ritkán megyek be az irodába, mert nem akarok zavarni, de most megtettem. :D Végülis nem mentem be korábban, mint lehetett volna. Boltoltunk, ebédeltünk és sütiztünk, majd szembesítettem Imolát azzal, hogy van még egy tétel, ami a napi szintű költségvetésünk egy részét is elviszi. Anyu közölte, hogy mindenképp segítenek (mondjuk ez fordítva is így lenne), de ettől függetlenül szar volt szembesülni vele, hogy a koin alkalmazás és a pénztárcánk között jelentős eltérés van és nem pluszban... Hazaérve összeszedtük kicsit magunkat és letusoltuk egy bazi nagy szobanövényünket. :D Majd én is letusoltam és most lenyomom a hónap utolsó szolgálatát. :)
A mai nap már sokkal mozgalmasabb volt. Fél ötkor szólt Imola, hogy nagyon ég a gyomra és semmi sem segít. Nagyon sajnálom szegényt, de úgy tűnik, hogy spontán alakul ki a gyomorfájás és nagyjából spontán múlik el. Felöltöztünk és elindultunk a buszhoz, mert Imolát várta egy szívós nap, engem meg a család. :D Tök jól telt a buszút, aztán kaptam Piedone-féle pizzás fornettit, ami biztosan egészségtelen, de nagyon finom. Kaja után elmentem a kocsiért, mert kész lett a lakatolás. Nagyon sok munka volt vele, de az ár hallatán majdnem elájultam. Az összes megtakarított pénzünk beledőlt ebbe a munkába és elég szomorú vagyok, hogy ez így történt. Ilyen hangulatban indultunk Békéscsabára, hogy elhozzuk Anyu szemüvegét és Judit kapjon telefont. Jól esett, hogy mellettem voltak, mert amúgy is világvége hangulatom volt. :D A Csaba Centerben ketté váltunk és Judittal célba vettük a Telenor üzletet. Kicsit várni kellett, de az eladó nagyon kedves és gyors volt, szóval kezdtem kisimulni. :D Mint azt előre sejtettük Imolával, túl korán végeztünk, így még nézelődtünk egy csomót és ettünk fagyit is. Hazafelé letettük Orosházán Juditot, mert gyakszis napja van és Mezőhegyes felé indultunk. Tök jót beszélgettünk hármasban és magamban hálát adtam, hogy anyuék úgy neveltek, ahogy. :) Gyorsan eljött a két óra és elindultam Imola elé. Út közben megnéztem egy autót, ami 3 méterről nem tűnt rossznak, de közelről igazi kivert kutyának nézett ki. Leültem az iroda előtt egy padra és pár perc múlva Imola főnökei leléptek. Nagyon ritkán megyek be az irodába, mert nem akarok zavarni, de most megtettem. :D Végülis nem mentem be korábban, mint lehetett volna. Boltoltunk, ebédeltünk és sütiztünk, majd szembesítettem Imolát azzal, hogy van még egy tétel, ami a napi szintű költségvetésünk egy részét is elviszi. Anyu közölte, hogy mindenképp segítenek (mondjuk ez fordítva is így lenne), de ettől függetlenül szar volt szembesülni vele, hogy a koin alkalmazás és a pénztárcánk között jelentős eltérés van és nem pluszban... Hazaérve összeszedtük kicsit magunkat és letusoltuk egy bazi nagy szobanövényünket. :D Majd én is letusoltam és most lenyomom a hónap utolsó szolgálatát. :)
2013. április 22., hétfő
Apás-babás :)
A mai nap a családról szólt! :) Reggel tök jót beszélgettünk mindenről, majd két beteget vittünk a kórházba. Délben igazi mediterrán hangulatot kölcsönzött a brokkoli krémleves és a spagetti. Ebéd után kicsit kiültünk a napra, majd befutott Imola és hozott némi elemózsiát. :) Ez után egy két hónapos ikerpárt kellett kórházba vinni megfigyelésre és kivizsgálásra. Az apuka nem tudott eljönni velünk, így az egyik picit (tényleg akkora volt, mint a két tenyerem, mert koraszülött volt) én fogtam. :) Nagyon jó érzés volt a kezemben tartani és a születendő babára gondoltam, hogy még pár hónap és ő is belebújik a karjaimba és jót alszik. :) Azt hiszem, hogy szentimentális vagyok. :) Hazaérve vacsoráztunk, majd megkezdtük a "nyári" szezont és kiültünk a teraszra, a babzsákfotelekkel és beszélgettünk. :)
2013. április 21., vasárnap
dolce vita :)
A mostani hétvége a leginkább a pihenésről szólt.:) Őszintén szólva nagy dolgot nem csináltunk. Tegnap reggel hazajöttem a munkából, reggeliztünk és úgy döntöttem, hogy lefekszem. :D Imola a Forma 1-es időmérőre ébresztett, majd ettünk a nagyon finom és főzésmentes erdeigyümölcsös krémlevest. A héten az egyik étterem bedobott egy szórólapot, hogy a pizzájuk szélét sajttal töltik. Nem is haboztunk és rendeltünk két pizzát. Imola azt hiszem, hogy hawaii pizzát kért, én inkább a csípőset favorizáltam. Nagyon kellemes meglepetés volt a sajttal töltött szél, mert a külseje ropogott, belül, pedig lágy volt és krémes. Annyira jó volt az idő, hogy végre szandálban ki lehetett menni a lakásból. Vettünk még pár dolgot a boltban és hazaérkezés után vacsora és alvás következett.
Ma reggel melegszendvicset ettünk, mert ugyan rég meg lett javítva a sütő, de kicsit hanyagoltuk. Úgy döntöttünk, hogy Paprika Tv-t nézünk, ami nagyon jó ötlet volt. Két sorozat váltotta egymást, az egyik A két éhes olasz címet viseli: Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo igazán hangulatos műsort spontánkodtak össze! Két igazi barátról van szó, akik végigjárják Olaszországot és végig is eszik. :) Nagyon tetszett, hogy a friss és egyszerű alapanyagokat nagy adag humorral főzik össze. :) Ajánlom! A másik Jimmy Doherty műsora volt. A srác Jamie Oliver egyik barátja és alapvetően a hagyományos mezőgazdaság követe. Ebben a műsorában "házilag" készít főleg nagyobb gyárban készülő ételeket, így mutatva meg, hogy mit eszünk. :) A délutáni program F1 nézés lesz, illetve mára hal és sültkrumpli, holnapra pedig spagetti lesz a menü. :)
Ma reggel melegszendvicset ettünk, mert ugyan rég meg lett javítva a sütő, de kicsit hanyagoltuk. Úgy döntöttünk, hogy Paprika Tv-t nézünk, ami nagyon jó ötlet volt. Két sorozat váltotta egymást, az egyik A két éhes olasz címet viseli: Antonio Carluccio és Gennaro Contaldo igazán hangulatos műsort spontánkodtak össze! Két igazi barátról van szó, akik végigjárják Olaszországot és végig is eszik. :) Nagyon tetszett, hogy a friss és egyszerű alapanyagokat nagy adag humorral főzik össze. :) Ajánlom! A másik Jimmy Doherty műsora volt. A srác Jamie Oliver egyik barátja és alapvetően a hagyományos mezőgazdaság követe. Ebben a műsorában "házilag" készít főleg nagyobb gyárban készülő ételeket, így mutatva meg, hogy mit eszünk. :) A délutáni program F1 nézés lesz, illetve mára hal és sültkrumpli, holnapra pedig spagetti lesz a menü. :)
2013. április 19., péntek
mozaik :)
Reggel nagyon gyűrötten ébredtem, de ez nem újdonság. Reggeliztem és kávéztam, de még vagy egy óráig képtelen voltam értelmes dolgot csinálni. Elindultam bevásárolni, de csak a tervezett dolgok töredékét tudtam megvenni, mert így is tele lett a táskám. Itthon vettem észre, hogy nem vettem hagymát a gombapörihez, de szerencsére így is jó volt. :) Kisétáltam Imola elé, majd vettünk még egy adag cuccot. :D Hazaérve megfőztem a tésztát, majd ettünk és már mehettem is emberi fejet csinálni magamnak, mert jöttem dolgozni. Itt szinte startból összehajtottam a főnökkel, mert szerinte sok a kérésem (esküvő, ballagás és vizsgálatok), erre közöltem vele, hogy általában hajlok a kompromisszumra, de most ez a kivétel lesz, ami erősíti a szabályt. :)
2013. április 18., csütörtök
2013. április 17., szerda
Előrehozott évforduló :)
Tegnap nem posztoltam, mert este vért pisáltunk a munkától. No nem panaszkodni akarok, csak húzós tud lenni az éjszakai mentőzés. Ráadásul komplikált eseteket adott fel az élet, egy esetben az esetkocsi magasabb szintű ellátására volt elengedhetetlenül szükség. Amúgy a nap nagy része eseménytelen volt: kolozsvári káposztát csináltam és terveztem a mai napot. :)
Ma ugyanis minden titoktartási tudásomra szükség volt, hogy még akaratlanul se áruljam el mire készülünk. Holnap lesz ugyanis annak az évfordulója, hogy elkezdődött a mi. :) Sajnos dolgozom, de ez nem szegte a kedvem, inkább előrehoztam a dolgot: virágot vettem, sutyiban elbuszoztam Mezőhegyesre és elmentünk enni. :) Nagyon jól sikerült a meglepetés és a kaja nagyon finom volt. :) Hazavonatoztunk és itthon már szunyáltam egyet végre. :)
Ma ugyanis minden titoktartási tudásomra szükség volt, hogy még akaratlanul se áruljam el mire készülünk. Holnap lesz ugyanis annak az évfordulója, hogy elkezdődött a mi. :) Sajnos dolgozom, de ez nem szegte a kedvem, inkább előrehoztam a dolgot: virágot vettem, sutyiban elbuszoztam Mezőhegyesre és elmentünk enni. :) Nagyon jól sikerült a meglepetés és a kaja nagyon finom volt. :) Hazavonatoztunk és itthon már szunyáltam egyet végre. :)
2013. április 15., hétfő
közlekedés :)
A mai napon egy sor gépjárművel volt dolgom! :) Reggel nagyon nehezen keltünk és ha nem autóval mentünk volna Mezőhegyesre, akkor gondban lettünk volna. Nagy nehezen elindultunk. Boltolás után, és azt követően, hogy Imolát letettem az irodánál, benéztem anyuékhoz. Megreggeliztem majd elindultam a karosszérialakatoshoz, mert a tél kihozott pár rozsdapöttyöt és meg kell őket javítani. még lazítottam kicsit anyuval, majd buszra ültem és hazajöttem. Illetve Marcsihoz, mert még dolgunk volt Tótkomlóson és ehhez szükség volt a kocsijára. Kimentem a benzinkútra és bénáztam egy sort, mert minden más, mint az Astrán. Úgy döntöttem, hogy rakott krumplit csinálok ebédre, mert minden volt hozzá itthon. Így is sokat szívtam, mert nagyon fájt a fejem egész nap és ez nem segített koncentrálni. Mire elkészültem indulhattam is Imoláért. Beugrottam még a boltba gyümölcsért meg tejért és aztán vártam. Imolát. Gyors ebéd után rohantunk is Tótkomlósra, mert szorzás-osztás után arra jutottunk, hogy a legjobb az lenne, ha varratnánk Imola ruháját. Végül be is jött a számítás, mert ugyan várni kell az elkészülésére, de olcsó lesz és egyedi. :) Visszavittük Marcsinak a kocsit és beszélgettünk egy jót. :) Itthon a túlélésre játszottam, majd bevettem egy panadolt és pont. Sütöttem egy kolbászos, hagymás rántottát ( a reformkonyha jegyében olaj nélkül. :D). Elég eseménydús nap volt, tehát holnap lazítani kéne.
2013. április 14., vasárnap
leleplezés :)
A mai napot szívesen elmenteném és a rossz napok után csak "újraélném"! :) Reggel Imola ébresztett és kicsit még beszélgettünk. Mire kimásztunk az ágyból kezdődött a Forma 1 és néztük azt meg reggeliztünk. Nagy nehezen összeszedtük magunkat és elindultunk. Elsőként Mamát vettük célba és sikerült megríkatni a gólyahírrel. :) Ez után Marcsihoz mentünk és ő is elsírta magát. :) Kicsit későn indultunk el Békéscsabára. A centerbe megérkezve már gyanús volt, hogy a parkolóban sok a hely, pedig a Glamour-napok miatt mindig nagy az őrület. Az épületben szintén alig voltak és lassan elhittük, hogy túléljük a vásárlást. Bementünk a CCC-be, ahol szereztünk Imolának cipőt. Persze nem ment könnyen, mert az egyik eladó csajszi elég flegma volt és semmiről nem tudott semmit. :D Szerencsére nem ő volt az egyedüli eladó és végül lett cipő. A C&A-ban célirányosan a félretett ruhánikért mentünk. Benéztünk még a Tally Weijl-be és az Orsay-ben találtunk Imolának bolerót, ami majd az esküvőn kerülne bevetésre rossz idő esetén. Vettünk még a New Yorkerben Imolának bikinifelsőt. Ami a legjobb volt az egészben, hogy nagyon kevesen voltak! Közben beszéltem Anyuval, mert Marcsi említette, hogy Apám nőjének kifelé áll a rúdja, szóval nem lesz olyan kényelmetlen Anyunak, hogy az "utóddal" találkozzon. Anyu volt olyan jófej, hogy meghívott ebédre! :) Ettünk fagyit végre és Sparoztunk. Ez után elautóztunk Mezőhegyesre. Az ebéd nagyon jól esett és jó móka is volt. :) Hazafelé beugrottunk Mamáékhoz tojásért és kolbászért, meg megnéztük a naposcsibéket. Hazaérve pihenünk és bontottam egy szűretlen búzasört. :) Ennél soha rosszabb napot. :)
2013. április 13., szombat
munka és másmilyen munka. :)
Tegnap kimaradt a post, mert este későn értünk haza és inkább aludtunk. Szóval tegnap reggel történt két közlekedési baleset is a területünkön. Az elsőhöz még az éjszakásokat küldték, így mi tartalékban maradtunk. Épp nyugiban kávéztunk, amikor tényleg menni kellett, mert egy robogós kiscsaj kikanyarodott egy autós elé és jött a harmadik típusú találkozás. Nem túlzok, ha azt mondom, hogy a csajszi újjászületett, mert megúszta horzsolásokkal. Volt még dolgunk nap közben, de megoldottuk a dolgunkat. Imola hívott, hogy lekéste a buszát, így benéz anyuékhoz. Később már Anyu hívott, hogy nem adott sütit Imolának, így el kell mennünk este sütizni. :) Én kiváltottam a vacsorát és még beszélgettünk is egy sort. Hazafelé három hatalmas szarvasbika állt az úton, kb. 5 méterre az autótól. Szerencsére nem lett baleset. Itthon feltettem egy kávét (este teszem fel, hogy reggel csak beöntsem az arcomba). Tusolás után még olvastunk, majd jött az alvás.
Ma reggel természetesen alig tudtam felkelni, de nagy nehezen megoldottam. Bevánszorogtam dolgozni és vártam, hogy mi fog történni. Szerencsére ma abszolút nyugalom volt és ez jól is esett. Kora délután ugyan fel kellett ébreszteni egy részeget, de ennyi volt. A napom fénypontja abszolút az Imola által sütött húsos pite volt. :) Épp Paprika tv-t nézünk, aztán alvás, mert holnap Békéscsabán vásárolunk.
Ma reggel természetesen alig tudtam felkelni, de nagy nehezen megoldottam. Bevánszorogtam dolgozni és vártam, hogy mi fog történni. Szerencsére ma abszolút nyugalom volt és ez jól is esett. Kora délután ugyan fel kellett ébreszteni egy részeget, de ennyi volt. A napom fénypontja abszolút az Imola által sütött húsos pite volt. :) Épp Paprika tv-t nézünk, aztán alvás, mert holnap Békéscsabán vásárolunk.
2013. április 11., csütörtök
Apa leszek! :)
Azt hiszem, hogy ez lesz életem legérzelmesebb és legnehezebben érthető postja. Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés látni a két csíkot a teszten és nem tudom elmondani, hogy milyen érzés, amikor először láttam az ultrahang képernyőjén a két kezét, a két lábát és az ufó fejét. Nagyon sokat küzdöttünk érte és beköltözött a szívünkbe az az aggódás, ami sosem múlik el. Furán átértékelődnek a dolgok: amik eddig nem hagytak nyugodni, most csak apró semmiségek, mert az igazán fontos Ő lett, aki még élvezi az "albérlet" minden kényelmét. Pokolian nagy felelősség nyomja a vállunkat, de a pici élet lüktetése és fejlődése szinte kifogyhatatlan energiával ruház fel. A minden esti jóéjtpuszit kiterjesztettem és már a pocaknauta (asztronauta után szabadon) is kap puszit elalvás előtt. Jelenleg még kevesen tudják, hogy Ő van, de amint kiderül nem lesz nyugvás: jönnek a kérdések és tanácsok, némelyik hasznos, mások kevésbé, de hiszem, hogy ha az ösztöneinkre hallgatunk, akkor életrevaló embert nevelünk. Végtelen boldogság van! :)
2013. április 10., szerda
cserebere :)
Ma azért dolgoztam, hogy holnap ne kelljen, mert életem egyik legfontosabb találkozása lesz. :) A mai nap egyébként nem volt rossz. :) Kihívós napom volt és nehéz döntéseket kellett hozni, de végül minden helyzetből kihoztuk a maximumot. Azt hiszem, hogy mára ennyi. :) Holnap, pedig egy előre megírt posztot élesítek. :)
semmi sem úgy alakul, ahogy előre elterveztük. :)
Szóval a tegnap reggel úgy indult, hogy bevásároltam és hazamentem. Megreggeliztem és lassan készültem lefeküdni, amikor Imola hívott, hogy Marcsinak segítség kéne. Nem voltam egészen a toppon, ezért azt hittem, hogy az angoltanfolyammal kapcsolatban kellek, de kiderült, hogy be kéne vinnem Orosházára, szakrendelésre. Eddig tartott a nyugalom. :D Végül egészen jól alakultak a dolgok és egy tejeskávé segített a dolgon. Hazaérve láttam, hogy nyitva van a bolt a ház földszintjén, ahol a ház közös képviselője a tulaj. Úgy gondoltam, hogy illő lenne megbeszélni a házzal kapcsolatos dolgokat. Szerencsére nyitott volt a dolgaimra, de elég gáz volt, hogy baromi naivan gondolkodik. Jól esett magam mögött becsukni az ajtót. :) Gyorsan nekiálltam megfőzni két napi kaját. Borsópaprikást és spagettit főztem. :) Elmentem Imoláért, ettünk és a délután többi részét alvással töltöttem. :)
2013. április 8., hétfő
Nyugi van! :)
Tegnap ugyan laza napunk volt, de a bejegyzés elmaradt. Reggel hazajöttem a munkából, majd beszélgettünk egy sort és reggeliztünk. Felkerekedtünk Anyuékhoz, mert napokkal korábban meghívtak ebédelni. Sokat hülyültünk, majd beszélgettünk. A menü borsóleves és káposztás tészta volt. Kaja után megkávéztunk és Judit illetve Imola kivételével aludni mentünk. :D Judit befestette Imola haját, majd hazajöttünk. Vacsora és alvás következett.
Ma elég korán ébredtem, mert azt álmodtam, hogy kutyák kergetnek és jobbnak láttam felébredni. :D Reggeli és kávé után elmentem boltba, majd a sors túl nyugodtnak tartotta az életem, mert becsengetett az egyik alkesz öreglány a házból, hogy most hogy kifestették a lépcsőházat (senki sem kérdezett a dologról) legyek szíves alaposabban és gyakrabban takarítsak, mert kosz van. Közöltem, hogy egyrészt azon kevesek közé tartozom, aki takarít, másrészt nincs kialakított takarítási rend. Jól felhúztam magam és kitakarítottam mindenhol. Nem vagyok bosszúálló típus, de ecetes vízzel mostam fel. Elmentem Imola elé. Szívtunk egy sort a postán . Nemsokára ebédelünk. Aztán éjjel meló. :)
Ma elég korán ébredtem, mert azt álmodtam, hogy kutyák kergetnek és jobbnak láttam felébredni. :D Reggeli és kávé után elmentem boltba, majd a sors túl nyugodtnak tartotta az életem, mert becsengetett az egyik alkesz öreglány a házból, hogy most hogy kifestették a lépcsőházat (senki sem kérdezett a dologról) legyek szíves alaposabban és gyakrabban takarítsak, mert kosz van. Közöltem, hogy egyrészt azon kevesek közé tartozom, aki takarít, másrészt nincs kialakított takarítási rend. Jól felhúztam magam és kitakarítottam mindenhol. Nem vagyok bosszúálló típus, de ecetes vízzel mostam fel. Elmentem Imola elé. Szívtunk egy sort a postán . Nemsokára ebédelünk. Aztán éjjel meló. :)
2013. április 6., szombat
kávé :)
Ma tényleg sokat kávéztam, de ha nem teszem, akkor a mai nap csak alvásból telt volna. :) Reggel Imola elment a fodrászhoz szépülni, én meg aludtam. :D Amikor hazaért megcsodáltam a haját és beszélgettünk egy sort. Reggelire telemea-ás rántottát sütöttem és megittam az első kávém. Kicsit még olvastunk, majd elindultunk Aradra tankolni és vásárolni. Szerencsére ma már nem esett, így annyira nem volt vészes a az autón kívül tartózkodni. Most "csak" egy bevásárlóközpontot vettünk célba, de itt is lejártuk a lábunkat. Nézelődés után beléptünk a Cora-ba, hogy vásároljunk is. Vettünk sört, halat meg még egy csomó cuccot. :) Hazaérve csináltunk sült halat és krumplit, majd a délutánt tulajdonképp semmittevéssel töltöttük. :) Muszáj volt megint kávét innom, hogy bírjam a gyűrődést. :D Most dolgozom és nem mondok erről többet. :D
2013. április 5., péntek
talán eső! :)
Ijesztően későn aludtam el, de a kávé segített. Ma esetkocsin voltam, így vagy unalomra, vagy pörgésre volt ítélve a nap. Végül egy körünk volt, ami több a semminél. Sajna egy kollégám ma épp valami igazán unalmas tuc-tuc zenét hallgatott, ami még jobban földhöz b'szott ezen a remek angol időjárással ellátott napon. Hazaérve vacsoráztam aztán nagyon kéne aludni. :)
2013. április 4., csütörtök
időzavarban. :)
Minden azzal kezdődött, hogy 10-kor keltem és volt egy csomó dolgom. Ilyenkor minden normális ember elkezdene kapkodni, de én nem vagyok normális, így főztem egy kávét és megreggeliztem. :D Kiolvastam a totalcart és ekkor váltottam Tazmán ördög üzemmódba. Összepakoltam pár befőttesüveget és elindultam Mamáékhoz. Beszélgettünk egy sort és felpakoltak tojással. Hazafelé beugrottam a kedvenc húsboltomba sertéscombért és savanyú káposztáért. Itthon összedobtam a székelykáposztát, majd elmentem Imoláért. Ebédeltünk, majd a délután jelentős részében Égésteret hallgattam és megborotválkoztam. Elmentem Imola elé az angol tanfolyam után, hazajöttünk, vacsoráztunk és nemsokára alszunk. :)
2013. április 3., szerda
szürke :)
A mai napot ez a szín jellemezte. Sajnos az időjárás még mindig az angolt idézte és a nap is inkább unalmas volt. Jó, persze tudom, hogy ha mi dolgozunk, akkor mások bajban vannak, de ha nem dolgozunk, akkor minket öl az unalom. Minden esetre a mai nap egyik fénypontja a töltött padlizsán, a másik a hazaérkezés volt. :)
2013. április 2., kedd
Hosszúhétvége! :)
Vagyok olyan felelős antilocsolkodó, hogy az országot is elhagyjam Húsvétkor. :D Persze az előző mondatom csak félig-meddig vicces, de azért jó dolog kiszakadni a szokások sodrából és inkább pihenni és családdal lenni.
Péntek reggel korábban keltem, mint ahogy az ébresztőóra jelzett volna, de ennek előnye is volt: mindketten letusoltunk és igazi nekiülős villásreggelit tudtunk csapni. Pár perccel korábban indultunk, így tettem egy kis kitérőt és ellenőriztem a guminyomást. Még így is hamarabb értünk Mezőhegyesre a tervezettnél. Felvettük Andrist és célba is vettük Nagyváradot. Az odaút jól telt, mert nemrég felújított autóúton haladtunk. Maga Nagyvárad egy szép és igazi többnemzetiségű (magyar, román, német) város, de a közlekedés igazi káosz: tele van egyirányú- és kanyarodni tilos táblákkal. Végül meglett a vasútállomás és Andris vonatra szállt, mert Kingával akarta tölteni az ünnepet. Mi kicsit távolabb, egy benzinkúton álltunk meg pihenni és enni pár falatot. Az út további része eseménytelenül telt és a tervezett időben megérkeztünk. :) Lepakoltunk, és üdvözöltünk mindenkit.A nagyon finom ebéd után, pedig program után néztünk. Az időjárás ugyan nem fogadott kegyeibe, de sétáltunk egyet a városban. Este elég későn aludtunk el annak ellenére, hogy fáradtak voltunk.
Szombaton érkeztek Imola szülei és az egy négyzetméterre eső családtagok száma is megemelkedett. :) Sokat ettünk és ittunk, meg beszélgettünk és el is telt a nap. :) Vasárnap ugyanez ment pepitában. Sajnos az idő még mindig rossz volt. Tegnap alig bírtam felkelni, de eljött a búcsú ideje és még össze is kellett pakolni. A reggelit és az ebédet összekötöttük és a világ egyik legjobb töltöttkáposztáját ettük. :) Indulás után vettünk pár dolgot a boltban. Ugyanis a katolikus magyar és az ortodox román Húsvét nem mindig esik egybe és ez azt eredményezi, hogy valaki dolgozik. :) A visszaút rövidebb volt, mint az odaút: nem kellett kitérni és a forgalom is elviselhetőbb volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy a legidiótább sofőrök Romániában a nagymagyarmatricás anyaországi magyarok. Elképzelhetetlen helyeken tudnak előzni, ráadásul sok esetben gyerkőc is volt a fedélzeten. Hazaérve lepakoltunk és felfrissültünk majd elmentünk Anyuékhoz, mert meghívtak kajálni. Volt egy csomó minden, de én a világ másik legjobb töltöttkáposztáját választottam. :) Este elég nehezen aludtam el és ma elég sokáig aludtam. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak ebédre, így a Lidl-be mentem. Konkrét elképzeléssel megtámogatva szeretek elnézelődni a kis boltokban, de most nagy választék kellett. Végül a darálthússal töltött padlizsán mellett döntöttem, mert rég ettünk ilyet. Itt találkoztam két kollégámmal, akik amúgy egy pár és épp babát várnak. :) Elég vicces a dolog, mert más a viszony, mint egy "normális" munkahelyen és többet tudunk egymásról.:) Hazaérve megcsináltam az ebédet, majd rohantam Imola elé. Szerencsére a padlizsán sikert aratott. :)
Péntek reggel korábban keltem, mint ahogy az ébresztőóra jelzett volna, de ennek előnye is volt: mindketten letusoltunk és igazi nekiülős villásreggelit tudtunk csapni. Pár perccel korábban indultunk, így tettem egy kis kitérőt és ellenőriztem a guminyomást. Még így is hamarabb értünk Mezőhegyesre a tervezettnél. Felvettük Andrist és célba is vettük Nagyváradot. Az odaút jól telt, mert nemrég felújított autóúton haladtunk. Maga Nagyvárad egy szép és igazi többnemzetiségű (magyar, román, német) város, de a közlekedés igazi káosz: tele van egyirányú- és kanyarodni tilos táblákkal. Végül meglett a vasútállomás és Andris vonatra szállt, mert Kingával akarta tölteni az ünnepet. Mi kicsit távolabb, egy benzinkúton álltunk meg pihenni és enni pár falatot. Az út további része eseménytelenül telt és a tervezett időben megérkeztünk. :) Lepakoltunk, és üdvözöltünk mindenkit.A nagyon finom ebéd után, pedig program után néztünk. Az időjárás ugyan nem fogadott kegyeibe, de sétáltunk egyet a városban. Este elég későn aludtunk el annak ellenére, hogy fáradtak voltunk.
Szombaton érkeztek Imola szülei és az egy négyzetméterre eső családtagok száma is megemelkedett. :) Sokat ettünk és ittunk, meg beszélgettünk és el is telt a nap. :) Vasárnap ugyanez ment pepitában. Sajnos az idő még mindig rossz volt. Tegnap alig bírtam felkelni, de eljött a búcsú ideje és még össze is kellett pakolni. A reggelit és az ebédet összekötöttük és a világ egyik legjobb töltöttkáposztáját ettük. :) Indulás után vettünk pár dolgot a boltban. Ugyanis a katolikus magyar és az ortodox román Húsvét nem mindig esik egybe és ez azt eredményezi, hogy valaki dolgozik. :) A visszaút rövidebb volt, mint az odaút: nem kellett kitérni és a forgalom is elviselhetőbb volt. Sajnos azt kell mondanom, hogy a legidiótább sofőrök Romániában a nagymagyarmatricás anyaországi magyarok. Elképzelhetetlen helyeken tudnak előzni, ráadásul sok esetben gyerkőc is volt a fedélzeten. Hazaérve lepakoltunk és felfrissültünk majd elmentünk Anyuékhoz, mert meghívtak kajálni. Volt egy csomó minden, de én a világ másik legjobb töltöttkáposztáját választottam. :) Este elég nehezen aludtam el és ma elég sokáig aludtam. Fogalmam sem volt róla, hogy mit csináljak ebédre, így a Lidl-be mentem. Konkrét elképzeléssel megtámogatva szeretek elnézelődni a kis boltokban, de most nagy választék kellett. Végül a darálthússal töltött padlizsán mellett döntöttem, mert rég ettünk ilyet. Itt találkoztam két kollégámmal, akik amúgy egy pár és épp babát várnak. :) Elég vicces a dolog, mert más a viszony, mint egy "normális" munkahelyen és többet tudunk egymásról.:) Hazaérve megcsináltam az ebédet, majd rohantam Imola elé. Szerencsére a padlizsán sikert aratott. :)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)