Apa leszek! :)

 Azt hiszem, hogy ez lesz életem legérzelmesebb és legnehezebben érthető postja. Nem tudom elmondani, hogy milyen érzés látni a két csíkot a teszten és nem tudom elmondani, hogy milyen érzés, amikor először láttam az ultrahang képernyőjén a két kezét, a két lábát és az ufó fejét. Nagyon sokat küzdöttünk érte és beköltözött a szívünkbe az az aggódás, ami sosem múlik el. Furán átértékelődnek a dolgok: amik eddig nem hagytak nyugodni, most csak apró semmiségek, mert az igazán fontos Ő lett, aki még élvezi az "albérlet" minden kényelmét. Pokolian nagy felelősség nyomja a vállunkat, de a pici élet lüktetése és fejlődése szinte kifogyhatatlan energiával ruház fel. A minden esti jóéjtpuszit kiterjesztettem és már a pocaknauta (asztronauta után szabadon) is kap puszit elalvás előtt. Jelenleg még kevesen tudják, hogy Ő van, de amint kiderül nem lesz nyugvás: jönnek a kérdések és tanácsok, némelyik hasznos, mások kevésbé, de hiszem, hogy ha az ösztöneinkre hallgatunk, akkor életrevaló embert nevelünk. Végtelen boldogság van! :)