Balázzsal kibővülve! :)

 Biztosan nagyon csapongó és néhol kicsit hiányos poszt lesz, de eddig nem akartam írni, mert egyrészt állandóan rohantam, másrészt nagyon sokat aggódtam. :)
 Múlt héten csütörtökön bevittem Imolát Békéscsabára a kórházba, mert ez volt a megbeszélt befekvős időpont. Nem voltunk túl vidámak, mert ugyan telefonon és interneten tudtuk tartani a kapcsolatot, de az mégsem az igazi. Ági a szülésznő egyből a szülészeten helyezte el Imolát, ami később nagyon jól jött, mert nem kellett a több napja aszalódó kismamák között lennie, helyette friss babás anyukák közé került. Hazafelé beugrottam vásárolni pár dolgot Mezőhegyesen és Anyuékhoz is felmentem beszélgetni. Hazaérve főztem magamnak paprikás krumplit és próbáltam hasznosan eltölteni az időt. :)
 A péntek nagy feladata az volt, hogy a tárolóban lévő cuccokat úgy pakoljam, hogy beférjen a babakocsi. Szerencsére minden befért és a babakocsit is egészen könnyű kivenni. Ez után a szép időnek betudhatóan bringáztam egy sort, ami során kiderült, hogy a kerékpárom nagyon jól sikerült darab lett. :) Este próbáltuk Imolával tartani egymásban a lelket ugyanis a két nap eseménytelensége eléggé elkedvetlenített.
 A szombati nap az igazi fordulópont volt a Borsos család életében, persze ezt kora reggel még senki sem tudta. :) Úgy indult, hogy felkeltem és reggeliztem, majd tusolás után még vettem pár dolgot Imolának a kórházba, majd elindultam Anyuékhoz, mert úgy volt, hogy jönnek ők is Imolát látogatni. Odaérve épp csak leültem és beszéltem pár szót Anyuval, Imola hívott, hogy megrepesztették a magzatburkot. Kicsit lefagytam, de nem volt mit tenni, mert indultam Békéscsabára a nagy kalandért. Engem is meglepő módon nagyjából be tudtam tartani a sebességhatárokat, mert attól ugyan nem nagyon féltem, hogy Balázs megelőz, de szerettem volna a lehető leghamarabb Imola mellett lenni, hogy segítsek, ha tudok. :) Maga a szülés nagyon álomszerűen ment, de természetesen ez Imola és Balázs érdeme, meg Ágié és a szülészdokié. Nem tudom, hogy mennyire írhatok részletesen, de az biztos, hogy a pezsgőfürdőben vajúdás és a jó pillanatban beadott oxytocin injekció nagyon meg tudja gyorsítani a dolgokat. Végül 16 óra 48 perckor Balázs meglátta a körülötte álldogáló néniket és bácsikat. A csecsemős nővérek kezelésbe vették és némi tisztálkodás és mérés után a kezünkbe fogtuk a Balázst. Szerencsére nem siettek elvinni, így jó néhány percet együtt tölthettünk. Ezt követően még kétszer járt nálunk Balázs, mert Ági is visszahozta és a csecsemős nővér is, mert szinte azonnal próbálkozott az evéssel. Imolának még két órát a szülőágyon kellett töltenie, hogy megfigyeljék és pihenjen is valamennyit, eközben mindketten telefonáltunk és én twitteren is megosztottam a gólyahírt. A két óra letelte után segítettem Imolának tusolni és elkísértem a szobájáig, majd eljöttem a kórházból. Mivel reggel nem gondoltam, hogy ennyire megborul a napirendem, így bementem a Tescoba kajáért. Hazafelé úton durván kavarogtak a gondolataim. :) Hiába tartottam a kezemben Balázst, nem fogtam fel, ami történt, egyszerűen csak nagyon boldog voltam. :) Hazaérve meg is bontottam egy üveg bort és mivel egész nap semmit sem ettem be is rúgtam rendesen, de mint utóbb kiderült, hatékony volt a tejfakasztás.
 Vasárnap már fiatal apukaként mentem Mezőhegyesre és Anyuékkal a ház mögött futottam össze. Elsétáltam velük a boltba és közben elmeséltem a szüléssel kapcsolatos élményeimet. Hívott az édesapám, hogy miképp tudja megnézni Balázst, mert ma ráér és úgy tűnik, hogy jobban érdeklődik, mint mondjuk irántam. Megbeszéltük a dolgokat, majd ebéd után beautóztunk Békéscsabára. Imola kicsit fáradtabbnak tűnt, mint előző nap, de ez abszolút érthető volt, hiszen éjjel elég nagy volt a nyüzsgés a szülészeten, plusz egy szülést kiheverni sem két perc. Megnéztük Balázst, aki tökéletesen pózolt és persze szunyált. :) Hazafelé felhívott nagynéném, hogy ugorjak már be hozzá, mert valami autóalkatrészt szeretne velem rendeltetni az internetről. Őszintén szólva nem repestem az örömtől, de egy adag töltöttkáposzta és egy jó beszélgetés megmentette a helyzetet. :) Hazaérve kicsit elanyátlanodtam, mert hiányzott már Imola és vártam, hogy Balázs is a kezemben legyen. :)
 Hétfőn úri dolgom volt, mert Apu bevállalta a látogató kontingens szállítását. Kicsit fura volt, hogy nem én vezettem, de nem volt kellemetlen. :) Az volt a terv, hogy megállunk a kórház parkolójában és Judit innen sétál a fodrászbemutatóra, amin kötelező volt megjelennie. Sajnos csak itt derült ki, hogy a suli a város másik végén van, tehát autókáztunk egy sort. Közben hívott Imola, hogy nagy a fennforgás az osztályon, így el kell töltsünk némi időt a Csaba Centerben, főleg a Media Marktban és a Játékországban. Elég gyorsan eltelt az idő és már mehettünk is Balázsnézőbe. :) Kicsit villámlátogatás volt, mert nagy volt a pörgés és most Balázs hangját is hallottuk, mert sértve érezte magát, amiért megzavarták a szundikálásban. Fél három után jöttünk el a kórházból, majd Juditra és az egyik osztálytársára vártunk egy kicsit a suli előtt, ahol a fodrászbemutató zajlott. Várakozás közben bementünk a közeli boltba, ahol épp akciósan lehetett cukorkát venni, három csomag cukorkáért adtak egy mini hátizsákot, ami egyből Balázsé lett. Fél négykor végeztek a csajok és egy kis kitérővel elindultunk haza. Itthon már nagyon várakozással teli voltam és rendezgettem a dolgokat a lakásban. Nagy nehezen elaludtam és vártam. :)
 Kedden nagyon korán keltem és az extra időt a takarításra fordítottam. Nem csináltam túl nagy kupit, de egy porszívózás-felmosás kombó sosem árt. Miután végeztem beszereltem az autóba a gyerekülést és felragasztottam a "Baby on board" matricát is. Kilenckor hívott Imola, hogy indulhatok értük. Tankoltam és már robogtam is a családért. :) Volt némi kavar a kórházban, mert több baba jött haza. A hazautat Balázs nagyon jól viselte, egyedül az út felénél nyöszörgött kicsit, mert túlságosan rázta a fenekét a kocsi. Hazaérve természetesen meg voltunk illetődve és nem is tudtuk, hogy mihez kapjunk. Anyuék hoztak ebédet és én kihasználtam az alkalmat, hogy elugorjak az orvoshoz Balázs receptjeiért. A doktornő és az asszisztense körbepuszilt, majd megkaptam a recepteket, hogy a lehető legjobban ellásuk Balázst. Kifelé a váróban összefutottam nagynénémmel, aki a szomszédos oviban dolgozik és megkért, hogy vigyek el egy láda karfiolt mamáéknak. Eléggé jöttem volna már haza, szóval nem a legjobb pillanatban ért a kérés, de teljesítettem. Mama persze le akart ültetni és meg akart etetni, de nem értem rá. :) A patikában kész volt minden és még boltoltam is egyet. Hazafelé még beszéltem pár szót Anyuékkal, hogy mivel telt az első itthoni unokázás. Amikor hazaértem Zita, a védőnéni már itt volt és beszélgettünk egy jót, valamint jótanácsokkal látott el. Az alvás-evés kombó jól ment a pelenkázás, pedig nyögvenyelősen, de igyekeztünk, mígnem az egyik esti etetés során Balázs nem evett túl sokat és úgy gondoltuk, hogy kicsit később repetázhat. Ez később hibás döntésnek bizonyult, mert Balázst elővette a hasfájás, amit sok sírás és sok rugdalózás követett. Jó ideig felváltva aludt, hogy Imola, hol az én karomban, mert ahogy betettük a kiságyba elkezdett vigasztalhatatlanul sírt. Végül elég későn aludtunk el, de hajnal háromtól már jól mentek az etetések.
 Imola szerint akkor kezdődik új nap, amikor alszunk, így nagyjából itt van a nap határa. Történt ugyanis, hogy ugyan csak szűk három órákat, de tudtunk aludni. Ma már jobban ment az evés és az alvás is. Este még olyan extrém dologgal is megpróbálkoztunk, mint a fürdetés. Nyilván mehetett volna gördülékenyebben, de már kevésbé pánikolunk, mint tegnap. :) Mindenki nagyon sokat segít és menet közben mi is rájövünk dolgokra. Így zajlik az életünk már hármasban. :)