Kukoricatranszport :)

 Tegnap kora este a nagynéném beállított egy nagy szatyor főzni való kukoricával, amivel kezdeni kellett valamit. Egy hét után viszont várt a munka, így a kukorica jórészt maradt a szatyorban és csak pár csövet csináltunk meg a mikróban. Az éjszaka elég húzósra sikeredett, de találtam Tatának almafát (van kettő, de nem igazán akarnak teremni) és nagyjából el is telt az éjszaka.
 Reggel még beszélgettünk egy sort, így fél nyolc körül értem haza. Csináltunk tükörtojást, majd feltettem a bő 20 cső kukoricát edényben főni. Írtunk egy bevásárlólistát, mert elég fáradtak voltunk. :) Meglepően gyorsan ment a bevásárlás és már itthon is voltunk. Székelykáposztát főztem, ami egyrészt kiadós, másrészt ha felforr, akkor nem kell vele törődni. Ki is használtuk az időt egy kis szunyára és mire felébredtünk, addigra már ebédelhettünk is. Kaja után jött a Forma 1 időmérő és szerintem közben biztosan behunytam kicsit. Egy kevésbé hirtelen ötlettől vezérelve úgy döntöttünk, hogy viszünk Anyuéknak főtt kukoricát. :D Át is autóztunk Mezőhegyesre és csaptunk egy jó délutánt. Apu megjavította a stokit, amit két napja guberáltam  Anyuék lépcsőházából (tök jó szokás, hogy ha megunsz egy bútort, vagy műszaki cikket, akkor kiteszed a folyosóra és onnantól elvileg szabad préda). Beszélgettünk arról is, hogy milyen ingatlanárak vannak a környéken és hogy mi mindent lehet kihozni egy formás házból és egy nem túl nagy kertből. Hazaérve vacsoráztunk és most a Derült égből fasírtot nézzük. :)