Szülőszobalátogatás. :)

 Persze a legutóbbi bejegyzésem óta dolgoztam is, de durván nagy esemény nem történt, szóval inkább a tegnap délutánról írnék. :) Igazából sok összehasonlítási alapom nincs, mert még sosem jártam a békéscsabai kórház szülészetén, csak az orosháziban, de a kettőt már össze lehet hasonlítani. :)
 Amint Imola hazaért megebédeltünk és már robogtunk is csabára. A kórház egy hatalmas komplexum és mivel ide szökőévente hozunk beteget, így a recepción kértünk útbaigzítást. Végül kis séta után megtaláltuk a szülészetet és a szülésznőt is, aki elsőre nagyon szimpatikus volt. :) Leültetett és átbeszéltük a terhességet, valamint azt, hogy mi fog történni a szülés előtt, alatt és után. Megkérdezte, hogy mivel foglalkozunk és azt hiszem, hogy kicsit megnyugodott, amikor elmondtam, hogy mi a munkám. Kiderült, hogy az osztályon dolgozók inkább a természetesség mellett teszik le a voksukat, ami egyrészt hátrány, hiszen az epidurális fájdalomcsillapítás még gyerekcipőben jár, másrészt jó, mert nem adnak oxitocin infúziót, amit protokolszerűen alkalmazni nem más, mint brutalitás. Kicsit meglepte a szülésznőt, hogy kérdezem és nem kijelentem, hogy bent szeretnék lenni, amikor Balázs a világra jön, ugyanis a munkám során is kezdeni kell valamit a hozzátartozókkal, ami nem mindig könnyű. Természetesen igent mondott, hiszen nem mondhatott mást! (Tényleg nem!) Miután átbeszéltük a dolgokat megnéztük a szülőszobát és a hozzá tartozó egyéb szobákat. Itt ért a legtöbb meglepetés, ugyanis az orosházi szülőszoba annak ellenére nagyobb, hogy maga a kórház kisebb. Úgy tűnt, hogy csabán mernek színeket használni és sokkal több lehetőség van a szeparációra, ami a szülés intimitásának tesz jót. :) Kiderült, hogy az anyuka annyit lehet a picivel, amennyi jól esik, de ha pihenni szeretne, akkor az is megoldott, hiszen az újszülötteknek külön helység van pár méterre a kismamáktól. Szerencsére a "kór"termekbe nem mehetnek be a látogatók, ami megint jó pont! Apropó látogatás: úgy van kitalálva a rendszer, hogy a kismamát kell megjáratni a babáért, amit ugye jófej rokon nem tesz, szóval ezzel kicsit megelőzik, hogy népvándorlás alakuljon ki.
 Kicsit zsongott a fejünk a végére, de Imola hősisesen végigvárta a dolgot, én meg inkább megnyugodtam. :) Felhívtam Anyut és őt is megnyugtattam, aztán hazaérve Imola szüleinek is elmeséltük a délutánt. Este vacsoráztunk és én már ma feküdtem le. :)