Szánalom! :)

Tényleg szánalmas vagyok, hogy nem írok blogot elég rendszeresen, de mindig dilemmát okoz, hogy mit oszthatok meg és mit nem.

Biztos vagyok benne, hogy az utóbbi időszak nagyon pörgős volt, de az év legjobbja is. Főleg azért, mert együtt lehettem/ lehettünk egy rakás számunkra fontos emberrel. :) Tiszta menő dolog volt Budapesten mászkálni Judittal és Anettel, meg körbenézni a "nagyfaluban". Az IKEA továbbra is nagyon nagy szerelem (azt hiszem, hogy a skandináv életérzésbe vagyonk inkább szerelmes). Imádtam a svéd hallevest meg persze a húsgolyót és a bútorok is nagyon inspirálóak (egy csomó ötletet kaptunk arról, hogy miképp lehet kihasználni a teret). Voltunk Judittal meg Cézével és Bencével (Cézé haverja) biliárdozni és csodák csodájára a posztó is megúszta szakadás nélkül. Egyre jobban szeretem Budapestet, de azt hiszem, hogy nem tudnék ott élni. (túl zsúfolt nekem). Formabontó és pénztárcakímélő módon busszal mentünk és jöttünk. Kicsit fura volt, hogy tömegben kell utazni és nem is akkor álltunk meg, amikor szerettem volna (arról nem is beszélve, hogy nem volt nyitott wc, amikor kellett volna), ennek ellenére jó volt, hogy lehetett nézelődni és olvasni is.
 A Karácsony nagyon jól telt. Főleg azért, mert a lehetőségeinkhez képest a legjobb (nem a legdrágább) ajándékokat vettük és jó volt látni, hogy nem porfogókat vettünk. :) Voltunk Marosvásárhelyen is, ami kissé ambivalensre sikerült. Nagyon jó rész volt, hogy hosszú idő után találkoztunk a család ezen részével és az, hogy ismét eljutottunk a Kashmir nevű teázóba. A környéken nincs teázó, nekem viszont ők a tökéletes beülős hely. Szeretek ülni egy csésze/kancsó tea mellett és olvasgatni meg beszélgetni. Negatív dolog is volt: ez a baba kérdés meglehetősen nehéz nekünk, mert ugyan nagyon szeretnénk kisbabát, de eddig nem álltak össze a dolgok (szerencsére jó irányba tendálnak a dolgaink). A legfontosabb most, hogy tartsuk egymásban a lelket és véletlenül se üldözzük el a gólyát. :)

 Nagyjából eddig tartott a beszámoló rész és most jövök két dilemmával: Az egyik az autóval kapcsolatos (valószínűleg addig fog tartani, amíg meg nem lesz a következő kocsi), vagyis, hogy milyen legyen az adott típus. Eddig a Volvo 850 és a Toyota Carina E a két nyerő modell. Mindkettő racionális választásnak tűnik, de utóbbi inkább az észhez, előbbi a szívhez szól. Persze előbb el kell adni az Astrát (az is megérne egy postot, hogy a kedves autóvásárlók mit várnak el tőlem és a kocsitól). Szerencsére a kollégáimmal és Apuval is lehet típusokról és felszereltségekről beszélgetni, szóval mindent összevetve nem bánom, hogy az autócsere mellett döntöttem (reszkess Transzfogaras!). A másik sokkal bonyolultabb és sokkal hosszabb időtartamra is hatással van, mégpedig a lakhatás kérdése. Pro és kontra érv szól amellett, hogy Mezőhegyesre költözzünk (ez az én ötletem (csak, hogy írásban bizonyítsam, hogy minden az én felelősségem.:)). Tudom, hogy ez a kérdés már előkerült, de igazából nem tűnt el, csak nem foglalkoztam vele. A fő érvem az, hogy itt Mezőkovácsházán élnek rokonaink, de nem állnak olyan közel hozzánk, mint Anyuék, plusz ha megszületik a babánk, akkor jobban tudnak segíteni, mint mamáék. Sokkal élhetőbbnek is tartom Mezőhegyest. Elég sok víz fog még lefolyni a Maroson mire megszületik a döntés, de tudom, hogy jó döntést fogunk hozni! :)