döntés

 Sosem állt szándékomban esetleírásokat pakolni a blogomba és ez nem is fog változni, de hozzá tartozik a személyemhez, hogy gyorsan kell a lehető legjobb döntéseket hoznom. Úgy is mondhatjuk, hogy mi mentők nem teszünk mást, mint folyamatosan mérlegelünk és döntünk. Az utóbbi pár hétben több olyan esetem volt, ahol súlyosabb volt a helyzet, mint amit a bejelentésből leszűrt a mentésirányító (nem követett el hibát, de pokoli nehéz egy telefonbeszélgetés alapján jó döntést hozni). Bevallom őszintén, hogy a kezdet kezdetén túl gyakran haboztam és hoztam rossz döntést is, viszont most szeretném azt hinni, hogy javulok ezen a téren. A legérdekesebb, hogy nincs egy órám gondolkodni (mostanában nagyjából 30 másodperc jut) és ez idő alatt kell diagnózis felállítani és átgondolni, hogy mi történhet, kell-e esetkocsi. Ami még ennél is bizarrabb, hogy a természetes  menekülési ösztönt kell elnyomni, hogy minden adatot összegezni tudj. Tudom, hogy elég zagyván hangzik, de jobban nem tudom leírni. :) Egyébként ma elég nyugodt napunk volt kivéve a fenti sorokat megihlető esetet. Hazaérve Imola azzal fogadott, hogy megcsinált egy csomó dolgot: mosás, takarítás és még körtés muffint is sütött. :) Nagyon nagyon jól esik a tudat, hogy hátországként számíthatok rá. :)