A mai napom borzasztó mód nyugodtan indult (szabadságon vagyok): reggeli, kávé, mosogatás, Totalcar, mosás. Aztán Mama telefonált, hogy Tatát bevitték a kollégáim a kórházba, mert kizáródott a lágyéksérve és a túlbuzgó házidoki beutalta. Azonnal felajánlottam, hogy beviszem őt és Marcsit (nagynéném) a kórházba. Természetesen kellett egy sort pánikolni a havas utak miatt (vezettem már nehezebb körülmények között is), de végül bejutottunk Orosházára. Közben szegény Imolát is szívattam telefonon, mert túl gyakran változott, hogy el tudunk-e érte menni hazafelé, vagy itthon találkozunk. Végül úgy döntöttünk, hogy itthon találkozunk. Sikerült lelket önteni Tatába és végül eljöttünk. Sikerült eljutni az Európa pékségbe, ahol vettünk Marcsinak gluténmentes péksütit. Három óra körül elindultunk haza Mezőkovácsházára. Kiraktam Mamát, majd Marcsit a postán. Imolával is sikerült összefutni, aki pár perccel később szállt le a buszról. Vettünk csirkecombot a kínai pirított tésztához, meg pár dolgot a lidl-ben. Itthon gyorsan nekiálltunk főzni. Kicsit sós lett a kaja, de gyorsan elfogyott. Beszéltem Anyuval telefonom, hogy Tata kórházban van, de ettől holnap még megyünk Orosházára, mert nem tudtam elintézni a kórházi látogatás mellett, amit még akartam.
Nem tudom meddig tart ez a lendület, de egyenlőre tetszik. Végezetül, pedig legyen itt egy kis hangulatzene.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése