nincs mentség :)

 Azt hiszem, hogy nincs mentségem arra, hogy mostanában nem írok túl gyakran. Igazából valamiért egyre nagyobb igényem van a társas érintkezésre és itt az internet nevű nagyfaluban ebből nincs túl sok. A dolgok jól mennek a maguk kis medrében. Az esküvő szerveződik és egyre jobb megoldások is születnek a vendéglistával kapcsolatban. Hogy izgulok-e? Szerintem nem, inkább nagyon várom az egészet. Jó dolog, hogy például Dittush lesz a fotósunk, akit ismerünk és ő is ismer. Meg persze jó lesz találkozni minden vendéggel.
 A testület döntése alapján július elsején megkapjuk a lakás kulcsait és elkezdhetjük festeni és rendezni. Szerencsére két évre szól majd a szerződés, így remélhetőleg addig nyugtunk lesz. :) Fura, mert mostanában többször is elkapott a mehetnék (el az országból), máskor meg a nagyon maradnék. Nem akarok politizálni, csak érdekes, hogy engem is elkapott ez a dilemma, amit most szerintem sokan éreznek.

reagge, fröccs, mezőgizdálkodás

 Az utóbbi két hétben igazából  nem voltam gépközelben. Ennek nagyon prózai okai vannak: sokat dolgoztam a mentőállomáson is és mivel Tata rehabilitáción van Orosházán (a két éves stroke maradványtüneteit tuningolják ilyenkor) ezért a kerti dolgok egy része is ránk hárult. Igazából nagyon szeretek tenni venni a kertben és mosatlanul enni mindenfélét meg nézni, ahogy nő minden és aztán termőre fordul (mondom én, hogy büdös paraszt vagyok! :D). Szerencsére Imola is segít egy csomót és nagyon ügyes. :) Főleg cseresznye és meggyszedésben tünteti ki magát. Bár azt hiszem, hogy még nincs itt az ideje, hogy egy kertes házat vegyünk (a héten azért elcsábultam, mert eladtak 3 millió forintért egy nem túl régi építésű házat Mezőhegyes egyik legszebb részén). Az más dolog, hogy leginkább az erkély dolog foglalkoztat a következő lakáson. Szeretnénk majd szép növényeket kitenni meg két széket és egy asztalt, hogy ki tudjunk ülni reggelizni meg olvasni, meg ilyesmi. :) Mama már ígért folyton termő szamócát is. A munkámról eddig nem írtam túl sokat és ez nem is nagyon fog változni. :) A csapat most tényleg együtt szív és együtt nevet (előbbi a főnök miatt, utóbbi meg a hülyeségünk és a szóda miatt).

most sem ezt kéne csinálnom! :)

 Hanem mondjuk inkább dokumentálnom, de inkább írok és ATB-t tolok. :) Gondolom twitteren azért jól követhető, hogy mit csinálok, mert mostanában a 160 karakter is sok tud lenni. No nem mintha nem történne semmi! Egyszerűen pörgés van és mire le tudnék ülni blogolni már inkább lefekszem aludni. Leginkább a munkámban történő változások és persze a költözés köt le. Meg persze mindig adódik valami. A melóról most nem írok semmit, mert nem tudom, hogy az új szabályok hova növik ki magukat. A másik dolog a költözés. Az biztos, hogy a Belügyminisztérium (vagy mi a neve mostanában...) visszakéri a lakást, mert rendőrt szeretne beköltöztetni. A dolog persze nem egyszerű, mert a lakás, ahova költöznénk egészen jó adottságú és egyáltalán nincs lelakva. Személy szerint várom a költözést, mert ugyan festeni kell meg átjelentkezni meg intézni, de most kevésbé szorít az idő, mint legutóbb. Persze értem Imola álláspontját is, aki nem szívesen költözik, de bízom benne, hogy sikerül a mostaninál jobb otthont teremteni és talán innen már nem szeretnék továbbmenni. :)

annyi mindenről kéne mesélnem...

szerintem Imola blogpostja megint részletesebb lesz, mint azt enyém, de ha már nekiduráltam magam akkor írok. :) sok dolog történt velünk a legutóbbi post óta: Kinga ballagása, az esküvő szervezése a célegyenesben van, dolgoztunk és megünnepeltük Kicsim névnapját.
  Imola sok névnapi ajándékot kapott és ezekről be is számolt a dogos blogpostban. :) szerencsére mindenki talált olyasmit, ami igazi meglepetés volt és nem haszontalan dolog. egy békéscsabai bevásárlótúra alkalmával kapta meg tőlem és anyáéktól az ajándékokat, ami kissé hosszadalmas volt, de eredményes. itt vettünk még pár dolgot a meghívóhoz, mert biztosak akartunk lenni abban, hogy mindenkinek jut elég. abból, hogy saját kezűleg készítsük el őket nem engedtünk egy picit sem.
a következő nagyobb esemény Kinga egyetemi ballagása volt. elég sokat kellett dolgoznunk előtte, mert Imola nem akarja koptatni a szabadságát én meg szabadság helyett szabadnapokat kaptam arra a pár napra. maga az út elég fárasztó volt, mert elég komoly útfelújításokba kezdtek és sok volt a félpályás útlezárás. érkezés után Imola elment fodrászhoz az anyukája után, nekünk a fiúknak meg micset kellett volna sütni (fasírtszerű történet, de rúd alakú), de helyette a gps nyomkodásával töltöttük az időt. :D persze mire a lányok hazaértek épp elkészült a vacsora és jól bekajáltunk. ez után következett a meghívók elkészítése.
elvileg speciális fényképvágót használtunk volna, de nem lehetett elég pontosan illeszteni a képet, így végül tapétavágóval, vonalzó mentén vágtam. közben Imola és az apukája összeragasztották a lapokat. nem is tudom, hogy mikor kerültünk ágyba, de biztosan nagyon későn. :)
másnap kocsival indultunk Kolozsvárra, de nem én vezettem: egyrészt egyáltalán nem jártam még Kolozsváron, másrészt elfértünk a Corsában is, hiszen négyen voltunk (Kinga nem jött haza, mert kezdődnek is a vizsgái). Végül alaposan beigazolódott az az elméletem, hogy befontam volna a szakállam ha én vezetek, mert a romániai közlekedés balkánibb, mint a magyar, ezen kívül maga a város is tele van egyirányú utcákkal. miután leparkoltunk, felmentünk Biborkához (Imola és Kinga unokatesója, aki szintén Kolozsváron tanul) átöltözni és felfrissülni kicsit. ami ez után következett azt fel kéne venni az olimpiai számok közé: bejártuk szinte az egész belvárost alkalmi cipőkben, hogy megfelelő fülbevalót találjunk Kingának. utólag visszagondolva nem volt nagyon gáz, de mindenki gazdagabb lett pár vízhólyaggal. az első meglepetés épp ezen a sétán ért: a Mátyás szoborról lekerült a csúf borítás és le is tisztították, ezen kívül a románok figyelmességét jelzi, hogy a román zászlót távolabb helyezték, így nincs az embernek az az érzése, hogy megcsúfolják a szobrot. a ballagás egy színházteremben volt, ami az egyetemhez tartozik. itt jött a következő meglepetés: egyszerűen nem volt román himnusz. persze magyar sem, de ettől még mindenkinek az volt az érzése, hogy kezd tisztelet kialakulni a két nemzet között és a "húzd meg, ereszd meg" állapotról történt némi elmozdulás. maga a ballagás leginkább a búcsúról szólt, de inkább vidáman. a diákok közül mindenki magyar nemzetiségű, magyar tanárokkal, magyarul leadott tananyag volt. az ünnepség után, pedig egy magyar étteremben ettünk, ami csodaszép leginkább matyó motívumokkal volt díszítve. ez után még kicsit visszamentünk Biborkához majd indultunk vissza Marosvásárhelyre. az út elején történt egy kis baleset: elszundítottam és egy bukkanón megrándult a nyakam. eléggé megijedtem, mert halottam egy pattanást is a nyakam felől. megijedtem és eléggé fájt is, de végül túl gyorsan javult ahhoz, hogy komoly gond legyen. másnap reggel (inkább délben a készülődés és kényelmes reggeli miatt. :)) elmentünk megvenni a kürtös kalácsot, amit Imola kb. az ismeretségünk kezdete óta ígér. azt kell mondanom, hogy megérte várni és szerintem nem eszem többet máshol ilyet, mert ez elképzelhetetlenül finom volt. :) a hazautat egy más útvonalon tettük meg, így a Király-hágónál keltünk át a hegyeken és Ártándnál léptünk be az országba. este már csak letusolni és lefeküdni volt erőnk. hétfőn Imolám már dolgozott én meg küzdöttem a fejfájás ellen. Anyáék, Mamáék és Marcsi megkapta a meghívóját, majd hazajöttünk és újfent csak ágybaesni tudtunk a fáradtságtól. Tegnap dolgoztam, de szerencsére nem volt túl zsúfolt napunk. ezen kívül betalált egy facebook-os reklám, ami fényképezőgépeket ajánlott. persze nem akarok drága gépet, mert nem vagyok jó fotós, de a vaterán akad néhány egész jó ajánlat, így nem kell mindig Imolától elkérni a gépet ha eszembe jut valami.

Mi bajom a közösségi oldalakkal mostanság?

Leginkább az, hogy egyre kevesebben veszik figyelembe a közösségi mivoltát. kiírom, hogy elmegyek szarni, megosztom (persze képet is róla, mert a teló okosabb, mint én), lájkold, RT-z, mert kibaszott népszerű szeretnék lenni! Mit tesz erre a birka? Lájkol és RT-z, mert ha nem akkor elveszik a bejegyzések tengerében, mint Mr Robinson. Persze vannak nem birkák, akik szeretnék közérdekű információcserére vagy netán véleményütköztetésre használni az oldalt. Na nekik annyi, mert azon, amit kiírtak gondolkodni kéne. Esetleg kicsit leadni az arcból és beismerni ha másnak is igaza van. A kedvencem az, hogy ha szembesítesz egy birkát a hülyeségével akkor rasszista vagy meg kirekesztő. A tököm tele azzal, hogy emberek csak az orrukig látnak! Köszpusz!

most akkor lazítsunk :)

 Aludtam vagy két órát az éjjel, de valamiért még nem tudok aludni. Igazából a húsvét nem is telhetett volna jobban, mert csak éjszakánként dolgoztam. Jó hír még, hogy meg tudták javítani Imola fényképezőjét, így kattogtunk is. Szombaton Mamáéknál volt habzsidőzsi meg jó hangulat. Vasárnap anyáéknál ettünk. Beszélgettünk sokat meg volt fagyizás is. Szóba került, hogy mik a terveink gyereknév ügyben és úgy tűnik, hogy tetszettek az elképzelések.
  Hétfőn sokáig aludtunk, mert bőségesen el voltunk látva kajával és azért is, mert illik pihenni is ilyenkor. Ebéd után Imola sütött nagyon finom virslis sütit, én meg készülődtem dolgozni. Ha a dogos blogomon írnám ezt a bejegyzést akkor csak annyit írnék, hogy megtörtént az első sikeres újraélesztésem. Szerencsére a kicsi, de lelkes olvasótábor miatt lehetek részletesebb. A kiérkezéskor még nem eszméleténél volt a beteg, de gyakorlatilag teljesen tele volt a tüdeje folyadékkal és borítékolható volt az állapotromlás. Megkezdtük a szükséges újraélesztést és próbáltuk megszabadítani a tüdőt a folyadéktól. Kb. 45 percig váltakozó sikerrel folyt a reanimáció, volt, hogy a spontán keringés mellé a spontán légzés is visszajött, de pár perc után ismét elvesztettük. Végül sikerült stabilizálni az állapotát. Útközben többször kellett leszívni a légutakból a folyadékot, de spontán légzéssel és keringéssel adtuk át a sürgősségi osztályon. Pokolian fáradtak voltunk, de elégedettek és tetézte a dolgot, hogy nekem ez volt az első sikeres újraélesztésem.

3 év :)

Bizony-bizony...már három éve vagyunk együtt és minden szép és jó. Persze szükség volt az összecsiszolódásra, de úgy tűnik, hogy a nehézségek csak még jobban összehoznak. :) Szeretem az életem és boldog vagyok.