beszámoló :)

 Eltartott egy darabig mire eljutottam eddig, de nem könnyű visszarázódni a hétköznapokba. Érdekes dolog, de a házasság nem változtatott nagyon sok mindent. Ennek talán az az oka, hogy évek óta együtt élünk. Az esküvő hajrája durván embertelenre sikeredett, mivel rengeteg dolog szakadt a nyakunkba egyszerre. Péntek este már alig vártuk, hogy Anyuéknál a párnára hajthassuk a fejünket.
Szombaton nem kellett korán kelnünk és szerintem jót is pihentünk. Reggeliztünk egy jót és szépen lassan készülődni is kezdtünk. Szerencsére az öltönyöm és az ingem is kényelmes volt, így nem éreztem feszélyezve magam. Imola egyébként is nagyon szép, de a menyasszonyi ruhája egyszerűen gyönyörű volt. :) A ceremónia előtt találkoztunk nagyjából minden vendéggel és az anyakönyvvezető is megtartotta az utolsó eligazítást. Az esküvő jobb lett, mint elképzeltem. Általában fülig ért a szám, de voltam meghatódva is. A pezsgőzést és sütizést követően átadtuk magunkat Juditnak, aki jobbnál jobb fényképekkel örvendeztetett meg minket. :) Kicsit izgultam a fotózás miatt, mert jobban szeretek a másik oldalon lenni, de a hangulat nagyon jó volt és végül én is kipróbálhattam egy dslr gépet. Végül már nagyon éhesek voltunk és igyekeztünk az étterembe, hiszen már mindenki ránk várt. A kaja szintén felülmúlt minden várakozást. Finom volt és hatalmas adag. Remélem, hogy mindenki elégedett volt. A torta felvágása nem volt egyszerű feladat, mert a marcipán máz inkább tört, mint vágódott (az ízre itt sem volt panasz). A virágdobás ismét vicces volt, mert Imola nem tud célozni, de szinte pontosan Ildi (Gomboca) kezében landolt a csokor. Az ajándékozás során egyik ámulatból a másikba estünk. Egyszerűen durva, hogy mennyi jó dolgot kaptunk. Látszott, hogy ismertek minket és nem lett 25. étkészletünk. Kis pakolás után hazaindultunk, hogy elérjük a nászutunk első állomását, Makót. A panzióban kicsit meglepődtek a ruhánkon (Imola még menyasszonyi ruhában, én pedig öltönyben), de maga a szoba jó volt és ki lehetett ülni az ajtó elé.
 Másnap reggel kaja és kis vásárlás után indultunk Horvátországba. Az út nagyon jó volt és tetszett is. :) Az alagutaknál meg leesett az állam. A szállásunk a tengerre nézett és a tulaj néni (Mara) hozta a déli nyitott és vidám szemléletet. Este étteremben ettünk (fáradtak voltunk és ettem volna valami helyi finomságot). A pincér halat hozott, fűszeres krumplit és paradicsomsalátát. A napjaink általában a következőképp teltek: Reggel 8 körül keltünk és mentünk le úszni, délben megvettük az istenifinom péksütink, sziesztáztunk a szobában, délután városnézés (Zadar, Sukosan, Sveti Filip Jakov) és este vacsora. Nagyon tetszett minden és a helyiek mentalitása külön megfogott (mindig mosolyognak és nem úgy tűnik, hogy divat lenne a dögöljön meg a szomszéd tehene mentalitás). Lőttünk pár szép képet és ettünk hatalmas fagyit (szerintem itt a turistáknak a szokásosnál is nagyobb adagot adnak. :)). A hazaút kicsit rázós volt (még az odaúton meghalt a hengerfejtömítés és emiatt állandóan folyt ki a víz a motorból), de a hegyekben dúló 12 celsius segített. Sajnos itthon már megint hőség volt, így kellően kiakadtunk mire megálltunk a ház előtt. Azóta valahogy nincs meg nekünk ez az itthoni tempó. :D Azért a tegnapi nap fénypont volt. Fogtuk magunkat és bementünk Békéscsabára. A terv az volt, hogy veszünk egy mikrót, egy fagyigépet és nem mellesleg az első saját fényképezőgépem. A terv, pedig valósággá vált! :) Annyira jó fényképezni, hogy csak na. :)

 Azt hiszem, hogy ennyit tudtam belesűríteni ebbe a beszámolóba. :) kimondhatatlanul szeretlek Feleségem! :)