Azért a cím kissé túlzó, mert igyekszem lazítani ha van rá lehetőség. Ettől függetlenül elég feszes lett a munkabeosztásom. Történt pár dolog velünk mostanság, amiről szeretnék írni. Bele is vágok. :)
Az első sztori az a megdroidosodásunk (ejj de szép kifejezés :D) története. Kezdődött azzal, hogy a telefonom kijelzője elromlott és mivel érintőkijelzős, ezért az esemény a használhatatlanságot is jelentette. Kapóra jött, hogy lejárt a két éves hűségnyilatkozat a Vodafonnál, így gond nélkül mehettünk a Telenorhoz (jelenleg ők kínálják a legjobb díjcsomagot mentődolgozóknak). A készülékek kiválasztása már nehezebb feladat volt, de végül mindketten a Sony Ericsson X-8-ast favorizáltuk. Kicsit szokatlan még a dolog, de a testreszabhatóság nagyon tetszik. A vodás előfizetés lemondása is egy kaland volt, mert egy marketinges próbált a maradásról győzködni és igyekeznem kellett jókat válaszolni (tuti, hogy lehallgatják a főnökei és nem akartam gondot okozni, mert a szolgáltatással elégedettek voltunk). A gond az volt, hogy Békéscsabán tudtuk csak elintézni, ami komoly autózást jelentett. Szerencsére egy jó gyros-tál, a Cakaj pékségben helyrehozta a dolgokat.
A kocsival is kellett szórakoznom a héten, mert a fagyok előtt fel kellett tölteni a hűtőt fagyállóval. Gondoltam, hogy ezt azért szerelőre bízom és mivel mindig hozzá hordom, így grátiszban megcsinálta.Ezen kívül egy bemattult indexbúrát és egy fácánnal való találkozás miatt a bal első ködlámpát is cserélni kellett. Utóbbi műveleteket már saját kezűleg akartam megcsinálni és az indexbúra cseréje nem is tartott túl sokáig. Ellenben a ködlámpa cseréje maga volt a rémálom. Egyrészt kábé ezer éves berohadt csavarokat kellett kilazítani. Másrészt egy nőgyógyászati módon kellett a lámpát beilleszteni. Szívtam, mint a torkosborz, de végül sikerült megjavítani.
A hétvégén voltak anyuék is ebédelni. A menü kolozsvári káposzta és gundel palacsinta volt. Minden jól sikerült és a hangulat is jó volt köszönhetően az ágyas barackpálinkának. :D Jó dolog, hogy végre normális körülmények között fogadhatunk vendégeket. :)
Szia!
VálaszTörlésVégre van egy lehelletnyi időm, hogy elolvassam, mi van veletek mostanság. Az utolsó mondatod kapcsán eszembe jutott, hogy én még mindig nem láttam képeket a lakásotokról, amit még a festés után ígértetek, de lehetséges, hogy csak azért nem láttam, mert pont akkor netelvonásban voltam. Ez az állandó rohanás pedig népbetegség lehet, én már arra gyanakszom. :D
Puszillak