Kezd az a érzésem lenni, hogy ha eddig nem is lett volna szükségem a pihenésre, akkor ez a hét rendesen lefáraszt. Munkaügyben továbbra is megy a kétfelé húzás, bár az is kezd körvonalazódni, hogy a fagyi vissza fog nyalni. Amióta kiderült, hogy Erdélybe megyünk nyaralni pár kollégám szó szerint epét hány az irigységtől , pedig másnak is annyiba kerülne, mint nekünk. Eléggé zavar az irigység.
Két fronton is megy amúgy a fárasztás. Egyrészt Tata találta ki, hogy rendbe teszi nagynéném házát. A dolog lényege, hogy mindig akkor van tennivaló, amikor dolgozom vagy pihennék (éjszakai mentőzés után), ha meg szabad vagyok, akkor nincs tennivaló. A másik oldal maga a nyaralásra való készülődés. Nagyon szeretem az olyan utakat, ahol nyugodtan lehet főzni meg ilyesmi, de ehhez hozzátartozik, hogy mindent nekünk kell biztosítani és persze rengeteg dolgot kell vinni. Ami igazán bekavar, az az, hogy most a legújabb ötlet szerint el kéne hozzuk sógorom "pár" cuccát, mert Szegeden fog mesterizni, így költözik. A dologgal nem is lenne semmi gond, de csurig lesz tömve a kocsi a mi dolgainkkal és őszintén szólva nem hagynék itthon semmi, hogy más dolga beférjen. Hozzá kell tennem, hogy Imolát vonattal költöztettem, mert épp senkinek se volt kedve autóval elhozni minden cuccát. No comment!
Szóval lesz pár ősz hajszálam mire elindulunk, de már nagyon várom, hogy ott legyünk! :)
Nálam is úgy van, hogy a nyaralás első napja a megállás nélküli pihenés. Ugyanis mire az ember rákészül a dologra, akár pakolással, akár az a pár nap kiesés előre pótolásával, annyira lefárad, hogy indulás előtt semmit nem vár jobban, csak hogy az utazás is elröppenjen és ott legyen. A mai világban ez már csak így megy.
VálaszTörlésAz irigy kollégákra pedig tessék ügyet sem vetni, mindenki a maga boldogságának a kovácsa (vagy hogy is van ez :$).
Tipikus Murphy-dolgok ezek, mindig akkor üt be valami, amikor nem kéne; amikor pedig a legjobban elfoglalt vagy, akkor sűrűsödnek a dolgok. De úgyis túlvészeled ezt az időszakot, és szuper lesz a nyaralás! Még sosem jártam Erdélyben, én csak ennyiben irigykedem rátok ;), de remélem, a kollégák részéről sem olyan komoly a dolog.
VálaszTörlés