annyi mindenről kéne mesélnem...

szerintem Imola blogpostja megint részletesebb lesz, mint azt enyém, de ha már nekiduráltam magam akkor írok. :) sok dolog történt velünk a legutóbbi post óta: Kinga ballagása, az esküvő szervezése a célegyenesben van, dolgoztunk és megünnepeltük Kicsim névnapját.
  Imola sok névnapi ajándékot kapott és ezekről be is számolt a dogos blogpostban. :) szerencsére mindenki talált olyasmit, ami igazi meglepetés volt és nem haszontalan dolog. egy békéscsabai bevásárlótúra alkalmával kapta meg tőlem és anyáéktól az ajándékokat, ami kissé hosszadalmas volt, de eredményes. itt vettünk még pár dolgot a meghívóhoz, mert biztosak akartunk lenni abban, hogy mindenkinek jut elég. abból, hogy saját kezűleg készítsük el őket nem engedtünk egy picit sem.
a következő nagyobb esemény Kinga egyetemi ballagása volt. elég sokat kellett dolgoznunk előtte, mert Imola nem akarja koptatni a szabadságát én meg szabadság helyett szabadnapokat kaptam arra a pár napra. maga az út elég fárasztó volt, mert elég komoly útfelújításokba kezdtek és sok volt a félpályás útlezárás. érkezés után Imola elment fodrászhoz az anyukája után, nekünk a fiúknak meg micset kellett volna sütni (fasírtszerű történet, de rúd alakú), de helyette a gps nyomkodásával töltöttük az időt. :D persze mire a lányok hazaértek épp elkészült a vacsora és jól bekajáltunk. ez után következett a meghívók elkészítése.
elvileg speciális fényképvágót használtunk volna, de nem lehetett elég pontosan illeszteni a képet, így végül tapétavágóval, vonalzó mentén vágtam. közben Imola és az apukája összeragasztották a lapokat. nem is tudom, hogy mikor kerültünk ágyba, de biztosan nagyon későn. :)
másnap kocsival indultunk Kolozsvárra, de nem én vezettem: egyrészt egyáltalán nem jártam még Kolozsváron, másrészt elfértünk a Corsában is, hiszen négyen voltunk (Kinga nem jött haza, mert kezdődnek is a vizsgái). Végül alaposan beigazolódott az az elméletem, hogy befontam volna a szakállam ha én vezetek, mert a romániai közlekedés balkánibb, mint a magyar, ezen kívül maga a város is tele van egyirányú utcákkal. miután leparkoltunk, felmentünk Biborkához (Imola és Kinga unokatesója, aki szintén Kolozsváron tanul) átöltözni és felfrissülni kicsit. ami ez után következett azt fel kéne venni az olimpiai számok közé: bejártuk szinte az egész belvárost alkalmi cipőkben, hogy megfelelő fülbevalót találjunk Kingának. utólag visszagondolva nem volt nagyon gáz, de mindenki gazdagabb lett pár vízhólyaggal. az első meglepetés épp ezen a sétán ért: a Mátyás szoborról lekerült a csúf borítás és le is tisztították, ezen kívül a románok figyelmességét jelzi, hogy a román zászlót távolabb helyezték, így nincs az embernek az az érzése, hogy megcsúfolják a szobrot. a ballagás egy színházteremben volt, ami az egyetemhez tartozik. itt jött a következő meglepetés: egyszerűen nem volt román himnusz. persze magyar sem, de ettől még mindenkinek az volt az érzése, hogy kezd tisztelet kialakulni a két nemzet között és a "húzd meg, ereszd meg" állapotról történt némi elmozdulás. maga a ballagás leginkább a búcsúról szólt, de inkább vidáman. a diákok közül mindenki magyar nemzetiségű, magyar tanárokkal, magyarul leadott tananyag volt. az ünnepség után, pedig egy magyar étteremben ettünk, ami csodaszép leginkább matyó motívumokkal volt díszítve. ez után még kicsit visszamentünk Biborkához majd indultunk vissza Marosvásárhelyre. az út elején történt egy kis baleset: elszundítottam és egy bukkanón megrándult a nyakam. eléggé megijedtem, mert halottam egy pattanást is a nyakam felől. megijedtem és eléggé fájt is, de végül túl gyorsan javult ahhoz, hogy komoly gond legyen. másnap reggel (inkább délben a készülődés és kényelmes reggeli miatt. :)) elmentünk megvenni a kürtös kalácsot, amit Imola kb. az ismeretségünk kezdete óta ígér. azt kell mondanom, hogy megérte várni és szerintem nem eszem többet máshol ilyet, mert ez elképzelhetetlenül finom volt. :) a hazautat egy más útvonalon tettük meg, így a Király-hágónál keltünk át a hegyeken és Ártándnál léptünk be az országba. este már csak letusolni és lefeküdni volt erőnk. hétfőn Imolám már dolgozott én meg küzdöttem a fejfájás ellen. Anyáék, Mamáék és Marcsi megkapta a meghívóját, majd hazajöttünk és újfent csak ágybaesni tudtunk a fáradtságtól. Tegnap dolgoztam, de szerencsére nem volt túl zsúfolt napunk. ezen kívül betalált egy facebook-os reklám, ami fényképezőgépeket ajánlott. persze nem akarok drága gépet, mert nem vagyok jó fotós, de a vaterán akad néhány egész jó ajánlat, így nem kell mindig Imolától elkérni a gépet ha eszembe jut valami.

Mi bajom a közösségi oldalakkal mostanság?

Leginkább az, hogy egyre kevesebben veszik figyelembe a közösségi mivoltát. kiírom, hogy elmegyek szarni, megosztom (persze képet is róla, mert a teló okosabb, mint én), lájkold, RT-z, mert kibaszott népszerű szeretnék lenni! Mit tesz erre a birka? Lájkol és RT-z, mert ha nem akkor elveszik a bejegyzések tengerében, mint Mr Robinson. Persze vannak nem birkák, akik szeretnék közérdekű információcserére vagy netán véleményütköztetésre használni az oldalt. Na nekik annyi, mert azon, amit kiírtak gondolkodni kéne. Esetleg kicsit leadni az arcból és beismerni ha másnak is igaza van. A kedvencem az, hogy ha szembesítesz egy birkát a hülyeségével akkor rasszista vagy meg kirekesztő. A tököm tele azzal, hogy emberek csak az orrukig látnak! Köszpusz!

most akkor lazítsunk :)

 Aludtam vagy két órát az éjjel, de valamiért még nem tudok aludni. Igazából a húsvét nem is telhetett volna jobban, mert csak éjszakánként dolgoztam. Jó hír még, hogy meg tudták javítani Imola fényképezőjét, így kattogtunk is. Szombaton Mamáéknál volt habzsidőzsi meg jó hangulat. Vasárnap anyáéknál ettünk. Beszélgettünk sokat meg volt fagyizás is. Szóba került, hogy mik a terveink gyereknév ügyben és úgy tűnik, hogy tetszettek az elképzelések.
  Hétfőn sokáig aludtunk, mert bőségesen el voltunk látva kajával és azért is, mert illik pihenni is ilyenkor. Ebéd után Imola sütött nagyon finom virslis sütit, én meg készülődtem dolgozni. Ha a dogos blogomon írnám ezt a bejegyzést akkor csak annyit írnék, hogy megtörtént az első sikeres újraélesztésem. Szerencsére a kicsi, de lelkes olvasótábor miatt lehetek részletesebb. A kiérkezéskor még nem eszméleténél volt a beteg, de gyakorlatilag teljesen tele volt a tüdeje folyadékkal és borítékolható volt az állapotromlás. Megkezdtük a szükséges újraélesztést és próbáltuk megszabadítani a tüdőt a folyadéktól. Kb. 45 percig váltakozó sikerrel folyt a reanimáció, volt, hogy a spontán keringés mellé a spontán légzés is visszajött, de pár perc után ismét elvesztettük. Végül sikerült stabilizálni az állapotát. Útközben többször kellett leszívni a légutakból a folyadékot, de spontán légzéssel és keringéssel adtuk át a sürgősségi osztályon. Pokolian fáradtak voltunk, de elégedettek és tetézte a dolgot, hogy nekem ez volt az első sikeres újraélesztésem.

3 év :)

Bizony-bizony...már három éve vagyunk együtt és minden szép és jó. Persze szükség volt az összecsiszolódásra, de úgy tűnik, hogy a nehézségek csak még jobban összehoznak. :) Szeretem az életem és boldog vagyok.

odafakingolós nap

a nap mérlege: 355 kilométer, 7 beteg: két szívbeteg, két agyi történés (ebből egy elhunyt), egy lórugott srác, egy abszolút lábtörés. ez nem volt egy átlagos nap, de nagyon nem.

nem tudom, hogy miért, de tuti, hogy nem azért. :)

 Tegnap este még egy rinyálós blogot akartam írni, de mára javult a helyzet. Tegnap elég durván összejöttek a dolgok: a főnök felkért egy oktatásra, amit végül nem vállaltam el. Kedvem és megfelelő tudásom lenne hozzá, de kollektív módon visszautasítjuk a dolgot. Elegünk volt abból, hogy ingyen és bérmentve a szabadidőnk rovására kell népszerűsítenünk a céget. Főleg úgy, hogy ha csak a legcsekélyebb engedményt szeretnénk a cégtől akkor minden alkalommal visszautasítanak. Úgy érezzük, hogy ez nem mehet így tovább. Remélem, hogy eléggé össze tudunk tartani, mert ha csak egy ember vállalja az oktatást az elég nagy kudarc lenne.
 Másrészt a mezőkovácsházi polgármesteri hivatali aktakukacokból is elegem volt. Tegnap küldtek egy felszólítást (különösebb előzmények nélkül), hogy szemétdíjhátralékunk van. Naés? Hónapokig tartott elintézni a lakást, hetekig tartott Imola állampolgársági ügyintézése és erre most jönnek ezzel. Meg vannak huzatva én mondom. Az lenne a legjobb ha lenne végre egy saját helyünk és nem basztathatna senki (najó basztatna, de nem itt és nem ilyen kicsinyes banda). Persze nincs vita és veszekedés köztünk. Biztosak vagyunk abban, hogy megoldjuk a gondokat. :)

jókisnap

 Persze ez a mostani csak 20 perce kezdődött, de a tegnapi sem volt rossz. :) Megvan az öltönyöm, amit a Zéletem kockáztatásával kellett megszerezni, mert az eladó néni elég masszív, de borzasztó ízléssel volt megáldva és folyton piros meg fekete inget akart rámsózni. Imola és Anya alig bírták ki röhögés nélkül. Én is közbeléptem, mert közöltem a matrónával, hogy nem őt veszem feleségül, szóval tessék szíves lenni nyugton maradni. Kiderült, hogy sem inget, sem nyakkendőt nem tudunk szerezni (normálisat meg főleg...:)) úgy döntöttünk, hogy máshol is szétnézünk majd, de ide inkább nem jövünk. :D Jó móka volt azért az egész.
 Ma mentőzöm, holnap Mamáéknál kell összerakni a locsolórendszert, szombaton megint meló, vasárnap Anyuéknál kaja. :)