Beteges

 Őszintén szólva egy kicsit tele van a hócipőm az idei téllel. Persze nem a hideg vagy az egyik nap tavasz, másnap tél visel meg, hanem az, hogy ennyit rég betegeskedtem. Most is épp zsepihalmok között, teát szürcsölve gépelek. Szerencsére azért a dolgok jól alakulnak. A legmeglepőbb dolog, hogy egy esetszolgálattal többet kaptam és ez a bizalom jól tud ám esni. Tegnap Anyuéknál voltunk ebédelni és meg kell mondani, hogy jól esett és jó is, hogy számíthatunk egymásra. :)
Azt hiszem említettem, hogy Mama rosszul lett és "elfelejtettek" szólni róla. Persze, amikor megtudtam a dolgot, akkor alaposan letoltam mindenkit. Ma hívott Mama, hogy beutalták a kórházba, kivizsgálásra. Utóbbi azért pozitívabb hír, mert a legtöbb házisámán simán otthon kúrálta volna...

Örökké nem eshet.

 Sokat gondolkodtam azon, hogy milyen címet adhatnék ennek a bejegyzésnek. Politizálni természetesen nem akarok, de az új év új helyzetet hozott és ez nem túl pozitív. Persze minden rosszban van valami jó: ugyan vékonyabb lesz a pénztárcánk, de a nem anyagi jellegű dolgok még jobban előtérbe kerülnek. Úgy tűnik, hogy mind a család, mind a kollégák jobban összetartanak (mindkettőnk munkahelyén). Tegnap beszélgettünk a jövőnkről Imolával és úgy tűnik, hogy tudunk húzni a nadrágszíjon (muszáj). :)
 Mostanság inkább olvasok. Leginkább a Szilmarilokat, Tolkientől. Az biztos, hogy egészen más, mint a Gyűrűk Ura, de  olvasmányos és három vaskos könyv helyett csak egy közepes méretű példány. A múlt héten láttam a Hobbit előzetesét és be is jelentettem Imolának, hogy elmegyünk! Apelláta nincs! :)Azt hiszem, hogy tennem kell egy talán annyira nem meglepő bejelentést: nem nőttem fel. Történt ugyanis, hogy a Karácsonyra kapott LEGO készlettel óriásiakat tudunk játszani. Azt hiszem, hogy ez az igazi "marad a gyerek, ha játszik".

Karácsony! :)

 Azt hiszem, hogy az utóbbi idő postmentes időszaka miatt legalább egy szekérderéknyi dologról kéne írnom. Persze időm nincs rá, de címszavakban azért megemlékszem. :)
 Az egyik legfőbb kaland a bécsi kiruccanás volt, ahol stresszmentesen lehetett nézelődni és vásárolni! Hihetetlen, hogy a tömeg ellenére mindenki türelmes és kedves (nem tudom, hogy a mosolyok a béna németemnek szólnak vagy ez a természetes).
Voltak még nálunk Imola szülei is, illetve Kinga (Kinga csak keveset, mert a párja Andris épp Szegeden volt gyakorlaton és inkább hozzá húzott a szíve. :)).
Persze dolgoztunk is közben mindketten, de így Karácsony közeledtével valahogy minden más! :)

Boldog Karácsonyt Mindenkinek! :)


Utóirat a képeim itt találhatóak: http://www.flickr.com/photos/59280125@N07/

Dolgok a helyükön.

 Tudom, hogy tiszta gáz vagyok, amiatt, mert se ajtócsapkodás, se veszekedés, se zombiapokalipszis (Anett a milliós jogdíjat utalom!;)) nem történik és ez nagyon jó. Reggel felkelünk vagy felkelek, megreggelizem/rohanok dolgozni. Teszem a dolgom és várom az estét, amikor együtt lehetünk. Kicsit talán unalmasnak tűnhet, de épp ellenkezőleg! Mostanában van idő mindenre és ez nagyon tetszik. Úgy érzem, mintha a minden nap rámszakadó rémhíráradat ellenére is tudok pozitívan kezdeni egy napot és a vége is így zárul. Természetesen beszélgetünk a jövőről és amennyire lehet nyitva hagyjuk a külföldre menés lehetőségét is. Valahogy úgy érzem, hogy most a rugalmasság mindennél fontosabb.
Azt hiszem, hogy a családom is a megemlítendő ebben a postban. Az egyik fele durván az agyamra mászik: Mamáék pusztán azért, mert egy hétig nem hívtam őket már azt vizionálták, hogy gond van a házasságunnkal, Apunak (a biológiainak) meg annak ellenére kell segíteni lakást venni, hogy amúgy középvezető...agyrém. Szerencsére Anyuék meg Imola Szülei inkább segítenek és egyszerűen felnőttként bánnak velünk! Durván jó tud ez ám lenni! Azt hiszem, hogy ennyi fért ebbe a postba és őrzöm tovább az éberséget! :D

kirándulás és fotózás :)

 Az utóbbi időben elég sokat hajtottunk mindketten, így kitaláltam, hogy mi lenne ha elmennénk Szarvasra az arborétumba. Évekkel ezelőtt jártam itt utoljára és az ősz miatt egyébként is érdemes fákat fotózni. Tegnap így felkeltünk, reggeliztünk, csomagoltunk útravalót (mazsolás kalácsot és házi baracklekvárt) és el is indultunk Szarvasra. Az út maga is kellemes volt, hiszen sütött a nap és a levegő se volt (nagyon) hideg. Sajnos az arborétum nem volt egészen pontosan kitáblázva, így kerengtünk egy sort Szarvason. Végül megtaláltuk a Pepi-kert néven is ismert helyet, ami tulajdonképp egy kastély parkja volt és ebből nőtte ki magát. Maga a bejárat is meseszép volt a faragott kapuval, de az igazi kincsek belül vártak. Elég sok képet lőttünk, így azt hiszem bepakolok ide is néhányat. Beszéljenek inkább ezek!

Napfény

 Talán kissé szentimentálisnak tűnik, de az idei őszt nagyon szeretem: süt a nap, ha épp nem égetnek levelet akkor jó a levegő és a fák is rengeteg színt öltenek. Egyszerűen jó kiülni egy csésze tejeskávéval és jó könyvvel a napra és élvezni az életet. Az sem utolsó, hogy az ember nem fagy bele a lakásba. Munkafronton elvileg nyomulós és pörgős szolgálatoknak kéne követniük egymást (leállítottak egy autót, hogy ki lehessen adni a szabadságokat (nem, nincs veszélyben a mentés)), helyette ugyan tényleg van pörgés, de év vége hangulat van és nyugság meg bekasegg vagymi. :D A főzésben is masszívan kísérletezünk. A héten a sütőtök krémleves és a karfiol palacsintatésztában volt soron. A siker elég vegyes volt, de kísérletezni bármikor jó. :)

ideális :)

 Szinte teljesen biztos, hogy az olyan napokat szeretem a legjobban, ha nyugodtan ébredhetek magamtól, van időm egy jó kávéra és reggelizni. Persze mindezt Imolával. :) Nem hinném, hogy ez az öregedés jele, sokkal inkább így lehet kiengedni a felgyülemlett feszültséget, ami a munka során óhatatlanul felgyülemlik. Szerencsére ez a mostani hétvége épp ilyen volt. Jó volt újra találkozni Anettel és bő egy napot együtt tölteni. Voltunk kétszer is Békéscsabán, egyszer csak vásárolni, illetve Anettet felvenni, meg a Kolbászfesztiválra is benéztünk. Előbbi teljesen jó volt, mert nem kapkodtunk és annyira nagy tömeg se volt, utóbbi az árak és a zsúfoltság miatt volt számomra riasztó. Tegnap és ma viszont csak a pihenésé volt a főszerep.