Tegnap reggel kicsit sokáig maradtam a mentőállomáson, mert jót beszélgettünk és nem volt túl sok dolgom betervezve (én kis naiv!). Azt hiszem, hogy boltoltam egy sort, majd hazaérve hívott @kaloczit, hogy megvenné a kocsit, de fel kéne vinnem Budapestre. Egyből egy csomó érv és ellenérv kezdett zsongani a fejemben, végül igent mondtam. Őszintén szólva kicsit elegem volt már abból, hogy csak élből fikázók és alkuhuszárok kerestek. Másrészt bennem volt a félsz, hogy nem fog tetszeni a kocsi. Hiszek abban, hogy az őszinteség itt is kifizetődik (pedig lett volna olyan madár, akire rá tudtam volna melegíteni a kocsit) és azért egy Budapest-Mezőhegyes távolság sem vicc. Elkezdtem telefonálgatni és kezdődött a pánik: igazából mindenkit váratlanul ért a dolog és mivel mindenki bizonytalan volt, így én is elbizonytalanodtam. Végül este át kellett menni anyuékhoz, mert papíron Apué a kocsi (megvételkor iszonyú kötelező biztosításom lett volna és így oldottuk meg) és neki kell aláírnia az adás-vételit. Ott se lett jobb kedvem, mert elég mufurc volt mindenki. Hazafelé beugrottunk Marcsihoz, hogy megbeszéljék Imolával az angolóra ügyeit. Itthon hirtelen elég erős hasi görcseim voltak és azt sem tudtam, hogy mi az ok. Ettem pár falatot, majd tus és szenvedés következett, mert a gyógyszer ellenére nem múltak a panaszaim.
A reggelt se kezdtem jobban, mert a hasi fájdalom nem múlt el és a retyóval is gyakrabban ápoltam intim viszonyt, mint szükséges volt. Fel kellet hívnom @kaloczitot, hogy nem tudok felmenni a kocsival, mert szarul vagyok. Szerencsére rugalmas volt úgy döntött, hogy lejön a kocsiért. Közben mamáéknál segítettem kicsit, cserébe kaptunk paradicsompalántát és némi földet a balkonládákba. :) Kezdtem jobban lenni, így elvetettem a chilit és elültettem a két paradicsompalántát is. Kiderült, hogy Tamás vonata nagyon sokat késik, így azt beszéltük meg, hogy elmegyek érte Békéscsabára. Volt kis időm pihenni és némi gyógyszert betömködni az arcomba. :D Végül autóztam egyet kettesben Asterix-el. Szerencsére felismertük egymást és megnéztük a kocsit. Mindent megmutattam és elmeséltem, amit csak tudtam és elindultunk Mezőhegyesre. Az út nagyjából két harmadánál átadtam a volánt és autóztunk. A célban megírtuk a papírokat és megkaptuk a pénzt, majd jó utat kívántunk. Nem voltam túl szomorú, de nem néztem meg, ahogy elhajt. Még ebédeltünk és beszélgettünk Anyuval meg Judittal és hazavonatoztunk. Végre nyugodt az este. :)
Rendes dolog volt Tomitól, hogy lement. Remélem most már nem vagy beteg és a szíved sem bánkódik Asterix után. Olvastam Imolánál, hogy néztetek újat de csak csalódás volt. Majd meglesz az új példány és jön a világbéke :)
VálaszTörlés