A mosolygós hétvége! :)

 Csütörtökön még dolgoztam egy sort, majd meló után Imolával hazacuccoltunk és elindultunk boltba, hogy amikor vasárnap hazaérünk, legyen kaja itthon. Kitaláltuk, hogy mi legyen a kaja vasárnap és hétfőn, majd a hozzávalók is landoltak a szekérben. Itthon muszáj volt pihenni egy kicsit, de közben pakolásztuk is a ruhát. Szerencsére mindketten elég sokszor pakolunk, így logikus rendben minden elfoglalta a helyét  táskákban. Itt jött egy komolyabb meló, vagyis Ildi és Zsolti ajándékának becsomagolása: két elég nagy és törékeny dobozról volt szó és szegény Imola legózott egy sort, mire végeztünk. Kicsit nehezen aludtam el, mert már nagyon vártam, hogy induljunk.
 Péntek reggel még ettünk egy jó reggelit, majd levittük a csomagokat a kocsihoz (Itt derült ki, hogy az Astrába még a mi dolgaink se fértek volna bele, csak úgy, ha a hátsó ülést is beáldozzuk.). Első utunk Orosházára vezetett, ahol a szerelő elvégezte az alapvető szervízt a kocsin és megnyugtatott, hogy jó vásárt csináltunk. A benzinkútnál megoldottuk az outpt-ot és vettünk autópályamatricát, majd beprogramoztuk Soroksárt. Az M5-ön elég nagy volt a forgalom, de a Golf is megmutatta, hogy tudja szedni a lábait és kényelmes is. Soroksáron majdnem egyszerre álltunk be a parkolóba Anették taxijával, bepakoltuk az ő cuccaikat is (Itt már kellett kicsit legózni! :D) és Pécs felé irányultunk. Őszintén szólva az M6 nem lesz a kedvenc autópályám, mert gyér a forgalom és nagyon unalmas volt rajta közlekedni. Szerencsére mire mindenki elunta és, vagy elülte magát Pécsre is értünk és a szállást sem volt nehéz megtalálni. A becsekkolásnál kifogtuk a szálló egyetlen kiállhatatlan dolgozóját, de kiderült, hogy mindenki más nagyon kedves és segítőkész. A szoba nagyon tetszett és kicsit pihentünk is, majd a wellnes részlegben lazítottunk. Imola és én csak a két pezsgőfürdős medencét próbáltuk ki, de Anett és Barnabás bevállalták a szaunát és a gőzkabint is. Miután eluntuk magunkat, megbeszéltük, hogy hétkor találkozunk a bejáratnál és elmegyünk kajálni, meg várost nézni. Persze az időjárás épp keresztülhúzta a számításainkat, mert éktelen vihar csapott le a városra. Nem volt mit tenni, csak visszamenni a szobába. Fél óra múlva elindultunk egy pizzériába, ami nagyon nagyon jó döntésnek bizonyult, mert nagyon egyszerű pizzáik voltak, de azok elképesztően finomak! Hazafelé még beugrottunk a Spar-ba, ahol, mint minden Spar-ban csigalassú pénztárosokkal hozott össze a sors. :D Vettünk ásványvizet és Barnabás talált Anettnek neves kólát. A szállodába érve még lefekvéshez készültünk, majd nagy nehezen el is aludtunk.
 Szombat reggel jól bekajáltunk és Imolával felfedező útra indultunk a környéken. Sikerült egy jót sétálni és kettesben is jó volt lenni. :) Nosztalgiáztunk egy kicsit. :) Dél körül hazamentünk és pihentünk egy kicsit. Ez után meg is kezdtük a készülődést, amit az nehezített, hogy nem tudtam nyakkendőt kötni. Végül Imola elméleti tudása és az én ügyetlenségem összeadódva megoldotta a kérdést. :D Megismertük Editet, akit mi vittünk Baksásra és a korábbi útmutatásnak köszönhetően megtaláltuk a lányos házat. Találtunk egy jó helyet és innen néztük végig a kikérést. Elsétáltunk a házasságkötő teremhez, ahol Ildi és Zsolti igent mondtak egymásra és a közös életükre. :) Visszasétáltunk a kocsihoz, ahol láttuk, hogy mi is kaptunk masnit a visszapillantóra! :) Az út jól telt, bár előzni akartam és így rossz helyen hajtottam ki egy körforgalomból, de legalább megnéztük a pécsi kurvákat is (olyan rondák, mint bárhol másutt. :D). Szerencsére volt parkolóhelyünk még. A csokordobásból Imola már igazoltan távol volt, de Anett sorba állt. Nem ő kapta el a csokrot, de, mint kiderült egy nála elszántabb és edzettebb leány kapta el a csokrot. :D Elkészült a csoportkép is, majd felmentünk a szobánkba kicsit felfrissülni. Ettől kezdve megkezdődött a dínomdánom! :) A kaját már méltattam, de a vörösbor és az almapálinka eddig kimaradt, de ők is megérdemlik a dicséretet. A hangulat elképesztően jó volt és annak ellenére ó, hogy nem táncoltuk le a cipőnk talpát, nagyon jól éreztük magunkat! Jól esett, hogy Ildi és Zsolti odajöttek hozzánk beszélgetni! :) Éjfélkor keringőzött egyet az ifjú pár, majd jött az újasszonytánc, amikor bebizonyítottam, hogy annyira tisztelem az ütemet, hogy még véletlenül sem lépek rá. :D Ettünk még a feltálalt csodafinom sültekből és borjúpörköltből, majd kénytelenek voltunk elbúcsúzni, mert vasárnap haza kellett jönnünk. Kaptunk "útravalóul" süteményt és még beszélgettünk egy kicsit. Túlzás nélkül állíthatom, hogy mindenkinek ilyen esküvőt és lakodalmat kívánok, mert nagyon nagyon jó volt! :) Fél három körül el is aludtunk. :)
 Vasárnap nyolckor keltünk, kicsit pakoltunk, majd lementünk reggelizni és közfelkiáltással eldöntöttük, hogy a városnézést máskorra halasztjuk, mert mindenki fáradt és inkább aludna. Kijelentkeztünk a szállásról és bepakoltuk a kocsiba a dolgainkat. Szerencsére most jobban fértünk, de az M6-os most még kihaltabb volt és ez nem tett jót az éberségi faktoromnak. Budapesthez közeledve átbeszéltük, hogy a közös ismerősök mit és hogyan csinálnak mostanság. Soroksár egy hidrogénbomba robbanása utáni hely képét mutatta, de egyben azt is jelentette, hogy a fél utat már letudtuk. Inárcson pihentünk még egy kicsit és ettünk egy jégkrémet, majd innen megállás nélkül hazajöttünk. Itthon a növények egészen jól viselték a vízmentességet. Kicsit tévéztünk, majd tusoltunk és jött 14 óra alvás.
 Hétfőn sokat pihentünk és az ebédünk is egyszerű flekken volt sült krumplival. Ebéd után átmentünk Anyuékhoz beszélgetni és madártejet enni. :) Itt hívott Marcsi, hogy adna paprikát, ha arra járnánk, így elindultunk kovácsházára. Itt is beszélgettünk, majd szólt, hogy tud egy jó állapotú babakocsit, nagyon olcsón és meg is tudjuk nézni. Tettünk egy kanyart és tényleg nagyon megkímélt a kocsi! Megvárjuk a csütörtököt és szerintem meg is vesszük, mert egy kisebb vagyont spórolunk meg így. Hazaérve még tévéztünk egy kicsit (Illetve én sokat, mert megint nem tudtam elaludni.).
 Ma mostam meg mosogattam és csináltam rakott krumplit. Estére megyek dolgozni, de nem bánnám, ha nem lenne ránk szükség! :)