Ma reggel kávézás közben gondolkodtam el a rám váró feladatokról. (Nem lehetett előre tudni, hogy milyen viszonyok lesznek egész nap, de vízszintesen esett a hó.) A mentőautón én vagyok a főnök és ez inkább felelősség, mint kiváltság. Arról szó sem lehet, hogy mentőegység ne induljon el betegért, még akkor sem, ha 0% az esély arra, hogy odaérjünk a beteghez. Szerencsére némi éhgyomorra hólapátolás után (a főnök nem engedi, hogy elhalványuljon a katonaviselt bajtársak szép emléke a seregről) durván javult a helyzet: egyrészt elállt a havazás, másrészt olvadt a hó, így szinte fennakadás nélkül végezhettük a munkánkat, amiből azért akadt. Közben igyekeztem infókat megosztani, mert a média csődje közben a közösségi oldalak végre úgy működtek, ahogy azokat szerintem a kitalálóik szeretnék. :) Azt hiszem mára befejezem. :)
2013. március 15., péntek
eseménydús :)
Elég eseménydús volt az elmúlt két nap és ezért tegnap semmi erőm nem volt postolni. Őszintén szólva szabadnapos voltam, de délelőtt pihentem. Délután meg Imoláért voltam Mezőhegyesen és később Orosházán vásároltunk be a holnapi Mamaszülinapra és hétvégére. Hazafelé már elég gatya volt az idő, de még eső esett.
Ma reggel kávézás közben gondolkodtam el a rám váró feladatokról. (Nem lehetett előre tudni, hogy milyen viszonyok lesznek egész nap, de vízszintesen esett a hó.) A mentőautón én vagyok a főnök és ez inkább felelősség, mint kiváltság. Arról szó sem lehet, hogy mentőegység ne induljon el betegért, még akkor sem, ha 0% az esély arra, hogy odaérjünk a beteghez. Szerencsére némi éhgyomorra hólapátolás után (a főnök nem engedi, hogy elhalványuljon a katonaviselt bajtársak szép emléke a seregről) durván javult a helyzet: egyrészt elállt a havazás, másrészt olvadt a hó, így szinte fennakadás nélkül végezhettük a munkánkat, amiből azért akadt. Közben igyekeztem infókat megosztani, mert a média csődje közben a közösségi oldalak végre úgy működtek, ahogy azokat szerintem a kitalálóik szeretnék. :) Azt hiszem mára befejezem. :)
Ma reggel kávézás közben gondolkodtam el a rám váró feladatokról. (Nem lehetett előre tudni, hogy milyen viszonyok lesznek egész nap, de vízszintesen esett a hó.) A mentőautón én vagyok a főnök és ez inkább felelősség, mint kiváltság. Arról szó sem lehet, hogy mentőegység ne induljon el betegért, még akkor sem, ha 0% az esély arra, hogy odaérjünk a beteghez. Szerencsére némi éhgyomorra hólapátolás után (a főnök nem engedi, hogy elhalványuljon a katonaviselt bajtársak szép emléke a seregről) durván javult a helyzet: egyrészt elállt a havazás, másrészt olvadt a hó, így szinte fennakadás nélkül végezhettük a munkánkat, amiből azért akadt. Közben igyekeztem infókat megosztani, mert a média csődje közben a közösségi oldalak végre úgy működtek, ahogy azokat szerintem a kitalálóik szeretnék. :) Azt hiszem mára befejezem. :)
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Gondoltam rád tegnap, ráadásul a hiradóban akárhányszor felborult, vagy balesetet szenvedett mentőautókat mutogatnak, mindig Te jutsz eszembe. Meg a nyakbaleseted. Szóval respect!
VálaszTörlésÁÁÁ mi csak ilyen helyihülyék vagyunk, akik tesszük, amit kell. :)
Törlés