házasság?

 GombocaIldi kommentje Imolánál elég komoly kérdéseket vetett fel bennem. Tényleg annyi a házasság, hogy felhúzzuk a gyűrűket, tartunk egy nagy bulit és a lagzi után már szabadon kufircolunk? Meddig menthető egy kapcsolat és mikor jön el az a pillanat, amikor lépni kell.
 Nos nem gondoltam meg magam! Jobban akarom a házasságot mint bármikor! Talán fura, de úgy érzem, hogy több lehetőséget ad az igen. Durva, hogy Magyarországon a házasságkötések 60%-a válással végződik. Ijesztő szám. Fogalmam sincs, hogy miért történik ez. Talán fontosabb az önmegvalósítás, mint a harmónia? Nem tudom. Azt sem tudom hova tenni, hogy Anya abszolút támogat minket, míg Mama inkább passzív ellenzék, pedig Anya túl van egy váláson és a mostani házassága sem egyszerű, Mama meg 50 éve nyomja házasságban. Borzasztó arra gondolni, hogy van, aki külső nyomást gondol a házasság mögé. Főleg azért, mert erről szó sincs:   (tudom, hogy a balesetem már mindenki unja) egyszerűen majdnem meghaltam és átgondoltam az életem és rájöttem, hogy nincs mire várni, Imola kitartott mellettem és szeret. Nagyon. Most, hogy rajtam van a gyűrű (nagyon nagyon tetszik és nagyon kényelmes) tudom, hogy jó úton járunk.