tavasz van!

 Szerencsére tényleg itt a tavasz, szóval lehet élvezni a napsütést. A legutóbbi éjszakám elég durva volt (a mi betegünket elég kockázatos, de stabil állapotban kellett bevinni, az esetszemélyzetet pedig egy brutális gyilkossághoz hívták ki). Ilyesmi régebben is előfordult, de a félreértések miatt inkább semmit se írtam a munkámról. Most viszont csak páran olvastok és elég jól ismertek. :) Tehát kellett volna pihennem, de Tatát vittem Gyulára az érsebészetre, mert fél évente meg szokták nézni a cukorbetegsége miatt. Kicsit fura volt, mert ugye civilben mentem és sehol sem voltak előzékenyebbek vagy ilyesmi. Természetesen nem is várom el, hogy munkán kívül előnyben részesítsenek. Közben szólt a Nagynéném, hogy kéne egy előadás a sebek ellátásáról az oviba, ahol dolgozik és rám gondolt. Azonnal elvállaltam, de kellett engedély a főnöktől, aki nem tiltakozott (ha letilt is megcsinálom). Jól esett a megkeresés, mert bíztam benne, hogy az apróságok nyitottabbak egy kicsit és tudok érdemben dolgozni velük. A középsulisok inkább felvágtak egymás előtt a passzivitásukkal pár hónapja és ez nem esett jól. Ha már Mamáéknál voltam gondoltam előszedem a bringám, csak le kellett törölni és beállítani a fékbowdent. Hazajövet pedig beszédültem az ágyba. Nem vagyok rá büszke, de hulla voltam rendesen. Imolára maradt a főzés és kaja után folytattam az alvást. Este még szólt Imola, hogy menjek át a hálóba és állított nekem órát, de utána filmszakadás volt. :D
  Ma reggel hétkor már fent voltam és ezerrel kávézni akartam. :D Fél nyolckor már kávéztam (szigorúan vérnyomáscsökkentővel :D) és reggeliztem. Tusolás közben néztem át a kötözéseket magamon. :D Fura látvány lehettem, amint tusfürdősen épp a térdem kötöztem. :) Persze tudok sebet ellátni, de utálok bizonytalannak tűnni. Még elrohantam bevásárolni, mert csak bab volt itthon a bableveshez. Kibicajoztam az oviba és durván jó meglepetés ért! :) A minik eleinte meg voltak illetődve az egyenruhámtól (kaptam engedélyt arra is, hogy abban bemutatózzak), de hamar feloldódtak és a hangadókat le tudtam szerelni azzal, hogy rajtuk mutattam be a kötéseket, a passzívokat meg direkt, de játékos kérdéssel vontam be. Jó volt velük dolgozni. :) Készült pár kép is és több, mint egy órán át figyeltem rám. Hazafelé írt Imola, hogy ráér ma a mothersbookdriver és el tudnánk intézni pár dolgot. Ezért irányultam Mamáékhoz és "elloptam" a kocsit. Kaptam még egy szál szalámit, amin nincs rajta a bio cimke, de tutira az és nem kerül 3000 forintba (a Lakáskultúra kiállításon volt ennyi egy kiló sertéskolbász). Itthon feldobtam a bablevest, élvezem a napsütést és a 100 tény rólam miatt nem nagyon figyelem a twittert. Félreértés ne essék! Jó dolog tényeket írni magunkról, de van, aki kitöltötte már az üzenőfalam. :D Jobban szeretem az ilyeneket egy postban leírva, mint a nagyközönség elé tárva. Valahogy személyesebb.

 Majd' elfelejtettem! Imola mondta, hogy egy kollégája (Tündike) mostohalányáék kitalálták, hogy majd a szülők fizetik az esküvőt eddig nincs is gond, de kinéztek egy pár olyan gyűrűt, ami kb. 300 ezer forintba kerül. Nem akarok sóhernek tűnni, de  ha már a szülők fizetik akkor nem kéne csődbe vinni őket. Valahogy jobban esik egy kis esküvő, amit magunk szerveztünk és magunk fizetünk, mint valami 100 fős parasztlagzi, ami miatt hitelt kell felvenni. Plusz nálunk nagyjából mindenki ismer majd mindenkit. :)