odabasz a meló?

 Pár órát eltöltöttem azzal, hogy törjem a fejem, vajon írhatnék-e ide a munkámról részletesebben. Arra jutottam, hogy sajnos ugyan nem lenne félreértés, viszont a balkáni állapotok miatt egyszerűen nem hinnétek el. Jó tudom, hogy bíztok bennem, de ezt akkor sem. Inkább egy pohár ital mellett sztoriznék. Durva, hogy cirka 3 éve mentőzöm és szembesültem egy csomó durva dologgal. No nem panaszkodom csak rögzítem a dolgokat. :) Ide tartozik egy jó hír is. Volt egy sofőr, akivel nem bírtuk egymást túlzottan, mert kölcsönösen gyanúsak voltunk egymásnak. Azt hittük, hogy a másik a hátunk mögött kavar, de egy eset kapcsán (hirtelen szembekerültem egy döntéssel, amit nem tudtam elsőre megoldani és rá hagyatkoztam) megtört a jég. Nem lettünk puszipajtások, de kibeszéltük a a dolgokat.
 Voltunk még Mamáéknál, mert ugye jöttek a csirkék és fel kellett darabolni őket. Jó volt hangulat és úgy tűnik, hogy Mama csak öregszik, tehát most épp támogatta az esküvőt. :D Egy másik dolog, amit nagyon várok az az Anettel való találkozó. Szeretnénk mellette lenni és egy kicsit kikapcsolni. :) #TeamAnett! :) Imola esküvői ruhája szerintem tuti jó lesz (mondom ezt úgy, hogy nem láttam), persze cseles módon ha rámutatok egy ruhára akkor a reakcióból le lehet szűrni, hogy kb. milyen lesz és ez nekem elég. Fura mód azt érzem, hogy ha végtelen sok pénzünk lenne se lenne nagyobb felhajtás. Mondjuk a kollégák és családjuk meg lenne invitálva, mert a mentők tudnak hangulatot csinálni (meg inni is, de ez más téma :D). Ehhez képest az utóbbi időben csak glancos helyen, structollas tökömtudjamik az asztalon, puccos csillogós zakóban lehet házasodni. Valahogy nem szeretem a felhajtást. No mindegy. :)