jobb vagy bal?

Igazából mindegy is, mert úgy tűnik, hogy mostanában nem mondhat az ember olyat, ami miatt el ne ítélné valaki. Az élni és élni hagyni puszta szóvirág lett. Azért nem vagyok én negatív ám. :) Végülis csudajó hétvége volt (pár rossz helyzettel, de mivel nincs vége a dolognak ezért nem egyértelmű) és egy csomó dolgot mesélt Anett magáról. Jobban szeretem ezt, mintha én kérdezek, mert félek, hogy megbántom. Utálok elefánt lenni a porcelánboltban. A részletekért tessék Imolát olvasni ugyanis épp fáj a hasam és a derekam, szóval nincs erőm részletezni inkább csipegetni. :) Nos a kaják nagyon jók voltak. Az Ikeás húsgombóc meg a csúcs (meg is fogom csinálni). Természetesen ha valami extrát készítek akkor jön ide a recept. :) A csillámpóni rezidencia is épp olyan, mint elképzeltem: otthonos és nyüzsgő. :) Vonatozni szintén jó volt, bár kissé fárasztó, mert ugye mégiscsak át kellett szelni az országot. :) Az aradi ügyintézésre gondolva még mindig hányingerem lesz, mert az itteni megosztottság szépen megjelent Erdélyben is, pedig ott a magyarság benne van a levegőben, az épületekben és nagyjából mindenben. Legalábbis nekem...legalábbis eddig. Természetesen a szívem egy része eddig is ott érezte magát otthon, de nem esett jól, hogy magyarok tagadták meg idegenbe szakadt magyaroktól a segítséget. Kicsit olyan, mint egy pofon a szülőtől, jobban fáj, mint bármi, de nem adhatod vissza. Tudom, hogy sosem vertem a mellem azért, mert magyar vagyok és ezt sem annak szántam. Egyszerűen önvallottam és kész.
Ma este eldöntöttem, hogy csinálok magamnak egy bicajt. Még mindig megvan a bringám, de túl bonyolult és szerintem drága is ahhoz, hogy le merjem támasztani utcán. Mondom ezt azután, hogy újabb kollégám autóját próbálták kifosztani. Ezúttal bemásztak az udvarra és már pakolták is ki az iratokat. Ebből kiindulva egy patkány gépet szeretnék: kézzel festett, minimál (fék, sárhányó nélkül) ócskának kinéző valami lebeg a szemeim előtt. Ettől persze még lehet vele biztonságosan közlekedni vele, mert a kontrafék ott lesz és csengőt is rakok rá. Remélem, hogy elég szarul fog kinézni ahhoz, hogy senki se akarja megfújni, viszont kényelmes lesz. Bízom benne, hogy Tata padlásán találok elég kincset és segít egy kicsit. :)
Nyálasnak fog tűnni, de szerelmes vagyok! :) Szó sincs arról, hogy Imola helyére pályázna valaki. Sokkal inkább sokat agyaltam azon, hogy mekkora nagy harmóniát hozott az életembe. Fura, hogy épp az mutatja ezt, hogy olyan az egész, mint a levegő. Ha nem lenne mellettem hiányozna és nem tudom, hogy ki tudnék-e egészülni. Szeretem és semmi fakszni.
Ez a post nem született volna meg a has és derékfájásom nélkül! :D Köszpusz nektek! Legalább érzem, hogy öregszem. :D