ha főzök, akkor már jó a nap :)

 Pár hete kaptam meg, hogy minek házasodtam, ha tudok főzni, mosni, meg takarítani. Őszintén szólva nem ezért, hanem az emberek számára szinte luxusnak számító módon érzelemből. :) Tehát szívesen csinálok meg mindent itthon, ha kedv is van hozzá és lehet kreatívkodni (a főzés meg hatványozottan ilyen). Hajnalban annyira jókat álmodtam, hogy vigyorogva keltem és a napsütés csak javított a dolgokon. Összeszedtem, hogy mit kell vennem és elindultam boltba. Négy boltot végigjárva sikerült is nagyjából megvenni mindent, amikor hívott kollégám, hogy összejöttek a dolgai és be kéne ugorjak holnap helyette. Több okból se haboztam a pozitív válasszal: tegnap ez a kollégám látott el javítási tanácsokkal generátorügyben, ha én cserélek, akkor ő is be szokta vállalni, egy ötnapos munkamaratont szed ketté, amikor visszaveszi a cserét, szeretek azon a kocsin dolgozni, amire megyek. Bekapcsoltam az új kedvenc zenémet a Boy nevű csajcsapatot és nekiálltam Imola anyuja féle paradicsomlevest főzni és a lilahagymás krumplisalátát összedobni. Beszéltem Imolával és anyuval telefonon, majd kimentem Imola elé a buszhoz, vásároltunk, hazajöttünk ettünk és ketté áll a fül. :) Holnap biztosan nagyon álmos leszek, szóval mára ennyi. :)