Tényleg kemény nap

 Nem szeretem a na ugye megmondtam kezdetű mondatot, de pontosan tudtam, hogy mire számítsak. Reggel a főnököm ébresztett telefonon, mert pár dolgot még akart variálni a megyei központba menő papírokon, amiket velem akart beküldetni, de végül meggyőzte magát, hogy nincs rá szükség. Reggeli és kávé után még bambultam ki a fejemből, majd a mentőállomás útbaejtése után indultam Mezőhegyesre, Anyuékhoz. Odaérve Judit egyből a kezei közé kapott és levágta a hajam, majd tévéztünk egy sort Apuval. Ebédre krumplisalit és riproppot ettünk, ezt követően felvágtam Imolának a kaját, mert az volt a terv, hogy a kocsiban ebédel (ezt Anyu találta ki, hogy el ne késsünk a laptopboltból (nem késtünk)). Nagy nehezen elindultunk és oda is értünk, de az út minősége eléggé próbára tett. Elsőként felvettük Judit laptopját, ami nagyon vagány. Majd a Csaba Centerben beadtuk Imola csizmáját a boltba, hogy csináljanak vele valamit, mert garanciaidőben levált a talpa. Sajnos az eladó nem a kedvesebb típusból való volt, de elég volt megemelnem a hangom, hogy leállítsam a flegmázását. Apu születésnapja lesz a hétvégén és Imola szüleinek születésnapja is most van, így erre az alkalomra vettünk pár könyvet. Kénytelenek voltunk belépni a gyógyszertárba is, mert fájdalom és lázcsillapítóból kifogytunk és fel kellett tölteni a készleteket. Ildi és Zsolti esküvőjére is kell pár dolog, például nekem cipő és a nemrég nyílt CCC-ben egész jó dolgok is vannak. Az eladó nagyon megszívatta magát, mert a bemutatódarabokat nem oda tette vissza, ahol a többi ugyanolyan típusú cipő van. Végül sikerült egy kényelmeset találni, ami nagy szó a magas lábfejem miatt. Benéztünk még a C&A-ba, mert Imola számára kellett farmer és meglepett, hogy mennyi teniszing van (lesz majd még Glamour-os akció, szóval maradtak ott), de gatyát is találtunk. Miután mindenki végzett mindennel még be kellett ugranom a békéscsabai mentőállomásra, hogy leadjam a főnök által küldött cuccokat. Ez után már tényleg indultunk Mezőhegyesre. Leraktunk Anyuékat, de hozzájuk felmenni már nem volt erőnk. Hazakocsikáztunk, majd itthon ettünk a világbajnok tiramisuból, tusoltunk és vár az ágy! :)